Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-10-17 / 42. szám
41.ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal A Reformed Church keleti magfar egyházmegyéjének gyűlése, Megmozdulás a mexikói magyar reformátusok érdekében. A Reformed Church keleti magyar egy házmegyéje október 5-én tartotta meg rendkívüli gyűlését a south norwalki (Conn.) templomban. A gyűlésen nyolc lelkész és hat világi kiküldött jelent meg. Két egyház nem volt képviselve. A gyűlést Takaró Géza new yorki lelkész, e. m. elnök beszéde nyitotta meg. Élénk eszmecsere fejlődött ki afölött, hogy az egyhzmegye elbocsássa-e a bridgeporti Pine Streeti egyházat az angol egyházmegyéhez. Az egyház, bár mindig a Reformed Church-el állott szerves összeköttetésben, azelőtt is az angol egyházmegye tagja volt s csak két évvel ezelőtt lépett át a magyar egyházmegyébe, amelyből most ki akar válni. Az egyházmegyei elnök időközben ideiglenesen elbocsátotta az egyházat, de a gyűlés ezt az intézkedést nem hagyta jóvá s kéttagú lelkészi bizottságot küld ki a gyülekezethez, hogy a kiválás okát magától a gyülekezettől tudja meg az egyházmegye. Foglalkozott a gyűlés a Mexico Cityben alakult magyar református egyház ügyével is. Mexico fővárosában egy erdélyi menekült lelkész buzgólkodása foly tán egy kis egyházi szervezet alakult, a mely még az év elején összeköttetésbe lépett a keleti e. m. vezetőségével s kérte az egyházmegyébe való felvételét. Az e. m. rendes évi gyűlés már áprilisban foglalkozott az üggyel és szeretettel karolta föl azt, érdemleges intézkedés azonban nem történt. A közben beszerzett információk alapján kiderült, hogy a kis református közösség végtetlen nagy szükségben szén■ a mv 203-204 Columbia Bank Building PITTSBURGH, PA. Phones: Atlantic 0628 Court 1456 A RELIANCE LIFE INSURANCE CO. A CONTINENTAL ASSURANCE CO. és a CONTINENTAL CASUALTY CO. FŐÜGYNÖKE Élet, betegsegély, baleset, tűz, automobil biztosítási szakértő. A pittsburghi és vidéki magyarság minden biztosítási ügyben teljes bizalommal fordulhat hozzá íevélileg is. ved, úgy hogy az azonnali segítség valósággal létkérdés számukra. Ezért a gyűlés tagjai maguk és gyülekezeteik nevében pillanatnyi segély címén 63 dollárt adtak össze a mexico cityi magyar gyülekezetnek. (Legyen szabad megjegyeznünk, hogy ennek a kérdésnek nagyobb nyilvánosságot kellene adni, mint eddig történt. Bizonyosak vagyunk ugyan is benne, hogy körülbelül száz református gyülekezetünk között sok akadna, amely a testvérsegitésnek ebből a munkájából is szívesen kivenné a maga részét, ha arra alkalma nyílnék. A széleskörű mozgalom megkezdésére a keleti e. m. vezetősége van hivatva.) Kimondotta a gyűlés, hogy rendes egyháztagnak az tekinthető^ aki konfirmált, legalább egyszer az úrvacsorával él és önállóan kiveszi a maga részét az egyház terheinek viseléséből. Más esetben csak az egyház pártoló tagjának tekinthető. Az egyházmegye felkarolta az evange- lizáló mozgalmak ügyét is és elhatározta, hogy lehetőleg minden egyház bevonásával rendszeres hittérítő mozgalmakat fog rendezni. Az egyházmegye öt egyháza a Forward Movementre 725 dollárt küldött be. Ez az öt egyház: New York, Passaic, South Norwalk, Wallingford és Bridgeport, State St. AZ ELNÖK TEMPLOMÁBÓL ELLOPOTT ÉNEKESKÖNYVEK. A legveszedelmesebb emberfajták egyike az úgynevezett emlékvadász; ez a furcsa szó pedig azt az embert jelenti, aki mindenünnen valami emléket akar magával vinni, különösen onnan, ahol valami nevezetesebb dolog történt. így szedték szét legutóbb ezek az emberek a lezuhant Zeppelin léghajó, a Shenandoah roncsait, amit lehetett. Egyes emberi vad állatok még arra is vetemedtek, hogy a halottak testéből kivágtak egyes darabokat. Elvitték a léghajó parancsnokának, Lansdowne kapitánynak holttestéről is gyűrűjét és karkötő óráját. Az emlékvadászok embertelenségének egyik jó példája az is, ami abban a kis templomban történt, ahová Coolidge elnök gyermekkorában járni szokott s ahová édesapja ma is jár. Pár hónappal ezelőtt az elnök feleségével együtt lenn járt szülőföldjén s vasárnap a kis falusi templomot is felkereste. Arra járó idegenek megtöltötték a templomot, mikor azonban éneklésre került volna a sor, kiderült, hogy a templomban alig van énekes könyv. A buzgó látogatók egyszerűen ellopták mindegyiket, amire a kezüket rátehették, hogy hazaérve mutogathassák őket. A gyülekezet vezetősége nem akart botrányt csinálni s abbanhagy- ta a dolgot. Máskor azonban elővigyázatosabb lesz, ha az elnök ott jár. “EGY A KÖZBENJÁRÓ.. .” Az egyik pennsylvániai nagy fegyház lelkésze beszéli el a következő történetet : Egy hatalmas termetű, erős fiatalembert valami súlyos vétség miatt tiz esztendei fegyházra Ítéltek. A börtönben gyógyithataltna betegség támadta meg, úgy hogy hetei, sőt napjai meg voltak számlálva. A lelkész szerint soha olyan szánalomraméltó látvány nem tárult eléje, mint az, amikor ez a fiatal fegyenc a halállal vívódott. Megkérdezte, hogy van-e remény számára s a börtönorvos, hosszas habozás után megmondotta, hogy nincs. Meddig tart még az élet? Csak egészen rövid ideig, volt a válasz. A felelet szívbe talált. A szenvedő fiatalember, kinézve a börtönkórház ablakán, egyszerre felkiáltott: Nem! Nem mehetek oda egyedül! Isten vár reám ! A lelkipásztor beszélni kezdett Isten örök irgalmáról, de a halálos beteg rab nem hallgatott reá. Nem megyek egyedül ! Ne makarok egyedül menni! Elát nincs még egy haldokló ebben a börtönben, hogy együtt menjünk? Nem lehetett megnyugtatni. — Akkor hát hívjátok ide öreg édesapámat, ő szívesen meghal velem együtt, hogy ne kelljen egyedül mennem! A lelkipásztor az Ur Jézus végtelen szere- tetéről, közbenjárásáról kezdett beszélni, de minden hiábavalónak bizonyult. Még akkor is .amikor a szerencsétlen ifjú az utolsót lehelte, ezt susogta: Nem mehetek egyedül Isten elébe ..... Elküldték az édesapjáért, aki a maga életével szívesen megváltotta volna fia életét. A fiú meghalt s lelke mégis csak egyedül ment Teremtőjéhez. Pedig az Ur Jézus szívesen melléje állott volna, csak bünbánattal, hittel fordult volna feléje .... ”Egy az Isten egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Jézus Krisztus” (1 Timótheus 2:5.) EGY LELKÉSZPÁR, AMELY TEMPLOMOT ÉPÍTETT. Wichita kansasi városban van egy csinos kis templom, amelynek az az érdekessége, hogy azt teljes egészében a templom lelkésze és felesége építették föl. Rev. Marvin a neve ennek a lelki- pásztornak, akinek volt gyülekezete, de temploma nem. Feleségével együtt hozzá fogtak tehát, hogy hajlékot állítsanak föl egyházuknak. A templom, amely igen csinos, nem is nagyon kicsiny épület, már teljesen készen van s rendesen megfelel céljának. Külsőleg a tonawandai magyar református templomhoz hasonlít. Mióta a szokatlan módon épült templom megnyílt, a gyülekezet tagjai-rohamosan szaporodnak.
