Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-10-17 / 42. szám

2-ik oldal

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

41-ik szám.

ÖRDÖGTŐL MEGSZÁLLOTT LELKEK INDIÁBAN.

Az ördögtől való megszállás, bár milyen különösen hangzik is a huszadik században, ma is létező valami, épen úgy, amint létezett az Ur Jézus idejében is. Az uj szövetség lapjain nagyon gyakran találkozunk ezzel a kifejezéssel. Az evangéliumok nagyon élesen meg külöm- böztetik a gonosz lélektől való megszállás állapotát a többi testi betegségektől s nem egyszer említik, hogy az Ur Jézus maga űzött ki gonosz lelkeket, akik egy egy embert megszállva tartottak. Az emberek gyakran vittek Jézus elé a többi beteggel együtt ilyen szerencsétleneket is, akiket mindig külön említ az evangélium, mint akik nem a testi betegek osztályába tartoznak. (Máté 4:24, 9:32) Jézus maga adott hatalmat tanítványainak a gonosz lelkek kiűzésére (Lukács 9:1), akik ezzel a hatalommal éltek is. (Márk 6:13.) Igen sok példát lehetne még felsorolni, amelyek mind azt bizonyítják, hogy maga az Ur Jézus is valóban létező lényeknek tartotta a gonoszszellemeket, akiknek akárhányszor parancsolt, akikhez beszélt s akiket kiűzött. (Márk 5:8, Máté 8:29 stb.)

A gonosz lelkektől való megszállás azonban nemcsak a bibliai időkben volt meg. Megvan ma is, különösen olyan helyeken, ahol a nép babonás és egyenesen imádkozik a gonosz szellemekhez.

Egy ilyen eset leírását olvassuk a “The Preesbyterian Magazine” cimü tekintélyes vallásos folyóiratban. A cikk írója egy Dr. Mary S. Marshall nevű orvosnő, aki Indiában orvosi misszió munkát végez. Mint diplomás orvosnak, szava sokszoros súllyal esik a latba. Ezeket írja:

Meglehetős habozással fogok hozzá utunk utolsó hete egyik eseményének leírásához — mivel azonban ez az esemény igen mély benyomást tett reánk, hár- munkára, akik tanúi voltunk, kényszerítve érezem magamat az elmondására.

Egy délután, két keresztyén nő társaságában sétára indultam Rashivadi melletti telepünkről egy másik Város felé, a mely közel van a folyón túl és Parita a neve. Gyalogszerrel mentünk át a folyó kiszáradt medrén, amikor az egyik fuvaros ember megemlítette, hogy egy jó messze eső helyről egy asszonyt hozott be, aki nagyon beteg. Hallották, hogy én betegeket is gyógyítok s hozzám jöttek orvosságért.

A szekér ott volt a folyó túlsó partján s benne egy fiatal nő feküdt. Amikor vele levő anyját megkérdeztem, hogy mi baja van a leányának, azt felelte, hogy: Az Istennő megszállotta. Az utolsó két hónap alatt a beteg nő sok esetben hirtelen táncolni kezdett ,azzal a lassú, ütemes mozdulattal, amit Indiában gyakran látni bizonyos ünnepségek alkalmával. Ezeknek az önkéntelen mozdulatnak a nép csak egyetlen magyarázatát tudja adni s ez az, hogy a Bhut nevű istennő (gonosz szellem) szállotta meg az illetőt.

Ennek a fiatal nőnek az állapota nagyon válságossá lett a sok táncolás okozta testi kimerültség miatt. Ismerősei azt ajánlották, hogy egy hires buscujáró helyre vigyék el a Krishna folyó mellett. A családtagok úgy is tettek. Mindenféle áldozatot mutattak be, de a fiatal nő állapota még sokkal rosszabbra fordult. Most, amikor találkoztam velük, már öt napja semmi táplálékot sem vett magához s beszélni is képtelen volt.

Volt velem egy kis orvosi táska s nagy munkával sikerült annyit elérnem, hogy a nő bevett egy pilulát. Megnyugtattam mindnyájukat, hogy ha lehet, segítünk rajta s megígértem, hogy imádkozni fogunk érette ahoz az Ur Jézushoz ,aki földi életében sok gonosz lelket kiűzött. Mikor elváltunk tőlük, az első árnyékos helyen valóban megálltunk és buzgón imádkoztunk a szegény szenvedő teremtésért.

Mikor visszatérőben voltunk, ismét találkoztunk velük. Az egész család letelepedett, hogy az éjszakát ott töltse a folyó mellett. A nő csöndes volt s már egy kis tejet is vett magához.

Másnap reggel pedig, nagy csodálkozásomra, a fiatal nő maga jött a mi tá- torunkhoz, édesanyja kíséretében s engedélyt kért tőlem, hogy hazamehessenek. Kértem, hogy maradjanak addig mig többet tudunk mondani arról a hatalmas Úrról, akiről már említést tettem. Többször is megpróbálták, hogy kiejtsék az Ur Jézus nevét, mert tudni akarták, hogy kihez folyamodjanak abban az esetben, ha a baj megint elő veszi a fiatal nőt. Megkérdeztem, hogy micsoda istenszobrok vannak a házukban. Három nevet említettek, mire felszólítottam őket, hogy azokat dobják ki és fogadják el azt, aki “mindenképen idvezitheti azokat, akik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettök.“ (Zsid. 7.25.)

Három nap múlva, miközben folytattuk evangelizáló munkánkat, elmentünk abba a városkába, ahol a család él s azonnal felkerestük őket. A fiatal nő sokkal jobban volt s úgy látszott, hogy bántalmai megszűntek. Teljesen egészségesnek látszott s gyermekét is maga hozta elénk. Mindnyájan bizonyosak voltunk felőle, hogy az imádság mentette meg, amely meghallgattatásra talált. Tanítani kezdtük a háznépet és a ház elé gyűlt sokaságot, hogy mondják utánunk:

Jézus azért jött a világra, hogy a bűnösöket megváltsa. Énekeltünk is egy olyan éneket, amely Jézus imádását sürgeti, a mikor látom, hogy a fiatal nő magaviseleté változáson kezd keresztül menni. Meredten nézett egy helybe és himbálózni kezdett, valami különös zaj kíséretében. Abbanhagytuk az éneklést, én pedig kézi táskám után nyúltam, abban a hiszem- ben, hogy idegrohama van. Fogait erősen összeszoritotta s bár egy pilulát sikerült keresztül erőszakolni a fogain, de lenyelni már nem tudta.

Egyesek vizet locsoltak az arcába, ami segített is egy kissé, a nő azonban valósággal birkózni kezdett környezetével, úgy hogy sikerült is a tömegen kívül kerülnie. Itt két vagy három ember feltartóztatta. Végre az egyik ember felemelte és vissza vitte a házba.

Anyja kővé dermedve nézte végig a jelenetet, a nép pedig egyhangúlag azt vallotta, hogy a roham a gonosz lélek megszállásának következménye. A nő egészen más volt, mint pár perccel azelőtt. Vadul villogó szemekkel fordult felém és igy kiáltott marathi nyelven: Mit használ itt az orvosság? Azt teszem a magaméval, amit akarok!

A velem levő keresztyén nők velem együtt meg voltak győződve, hogy nem a fiatal nő beszélt, hanem a gonosz lélek. Hárman imádkozni kezdtünk s alig mondottuk ki az Ur Jézus nevét, amikor a nő hirtelen felült, kinyitotta szemeit. Szemmeláthatólag magához tért, a gonosz befolyás megszűnt.

Megmondottuk az anyjának, hogy a bálványokat föltétlenül el kell távolítani a házból, amit eddig félelemből nem tett meg. Egész életében azt hallotta, hogy az isteneket nem szabad semmi módon megbántani.

Mindnyájan szilárdul meg voltunk győződve, hogy itt ördögtől való megszállás esetével álunk szemben. Nyavalyatörésről (epilepsy) szó sem lehetett Mint orvos, még sohasem tapasztaltam, hogy valaki a nyavalytörés rohama alatt fölálljon, elfusson és beszéljen.

Mikor először láttam a fiatal nőt, azt hittem, hogy állapota az, amit az orvosok “globus hystericus”-nak neveznek, azt azonban sohasem láttam, hogy idegroham ilyen villámgyorsan jöjjön olyan valakire, aki az előbbi percben teljes nyugalommal feküdt. Meg vagyok győződve róla, hogy az eset ugyanaz volt, amiről az újszövetségben gyakran olvasunk. Ezekben az esetekben az áldozat testi sérüléseket is szenvedett, emberfeletti erő kifejtésére képes és rajta keresztül maga a gonosz lélek beszélt.”

Ha imádkozol, el ne felejtsd, hogy bűneid megbánása legyen az imádság első szava! Csak ebben az esetben találsz meghallgatásra.