Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-10-17 / 42. szám
VOL. XXVI. ÉVFOLYAM PITTSBURGH, PA., OKTÓBER 17. No. 42. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Reformá o m Lapja 7 Entered as second class mail matter on the 14th of August, 1925 at the P. L>. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879 Publication office: 117 Flowers Ave., Pittsburgh, Pa. A megigazulás A keresztyén élet a megtéréssel kezdődik. A megtérésben Isten akarata hóditó erővel lép föl, hogy ez az akarat teljes diadalt arasson az újjá születésben. Ez az akarat nem ellenséges és idegen akarat. Amikor az Isten akarata uralkodik az emberijén, akkor voltaképen az ember akarata szabadul föl, az az igazi, legjobb emberi akarat, amelyet a bűn eddig elrejtett és elnyomott. Ez az igazi, legjobb akarat kerekedik felül és a régi, rosszirányú akarat fölött győzedelmeskedik. Ezt jelenti a keresztyén élet kialakulásában a következő lépés: a megigazulás, amely által az ember igazzá lesz Isten előtt. Keresztül ment a kialakulás fokozatain s most megiga- zultan áll meg Teremtője szine előtt. A megigazult ember nem kényszerűségből fogadta el Isten akaratát, hanem leikéből fakadó természetes módon mindenben és mindig épen azt akarja, amit Isten akar. Önmaga él Istenben, Isten él őbenne. Megbékült Istenével. Az ember csak Istenben lehet igaz, megigazult emberré. A saját akaratából, saját erejéből sohasem lehetne Isten szive szerint való emberré. Csakis akkor válhatik azzá, ha hittel át adja magát Istenének ,aki őt kegyelmébe fogadja és ujjászülvén, a maga képére és hasonlatosságára igazítja. A keresztyén élet tehát nem más, mint igazodás ahoz a mértékhez, amelyet maga a Teremtő Isten állapított meg. Ez a mérték változatlanul áll fönn, minden emberre nézve egyforma. S az ember kötelessége az, hogy a maga életét, amely legtöbbször igen messze jár ettől az isteni mértéktől, ahoz igazítsa. Általa az ember megsemmisül a bűnre' nézve, de igazi élete akkor alakul ki és valósul meg Istenben. A megigazulás az Istennel való békességben .nyilvánul meg. Református vallásunk azt tanítja, hogy Isten a Jézus Krisztus érdeméért bocsátja meg bűneinket és békül meg velünk. Ez pedig azt jelenti, hogy mi a Krisztus igaz voltának mértékét sohasem érhetjük el; az az igazság, amelyben Isten gyönyörködik, nem a mi igazságunk. Isten egyedül Jézus Krisztusban gyönyörködik, egyedül benne telik kedve, mint szerelmes fiában. Ha azonban nem is érhetjük el azt a mértéket, amelyet Jézus állított fel, imádni tudjuk s ez kötelességünk is. Az evangélium azzal vigasztal bennünket ,hogy Isten szeretete olyan mértékben törli el bűneinket Jézus érdeméért, amilyen mértékben mi szeretjük, imádjuk Jézus Krisztust s amily mértékben elfogadjuk őt a mi életünk mértékének, vezércsillagának. Isten ezt a törekvést, ezt az akaratot, ezt az óhajtást nézi. Ebben látja meg a mi életünk tökéletlen igazságát s azt elfogadja, mint a Krisztus igazságának részesét. Ezért hirdeti Pál apostollal együtt a reformáció is azt a nagy, örök igazságot, hogy az ember Isten kegyelméből egyedül a Krisztusba vetett hit által igazulhat meg Isten előtt.
