Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-10-10 / 41. szám

41.ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldal Célkitűzés Boldog ember az, akinek célja van és ereje annak megvalósításához —- mond­ja valahol a nagy angol gondolkozó Car­lyle. Azt a gondolatot hangsúlyozza eb­ben a mondásában, hogy határozott cél­kitűzés nélkül nem lehet boldog az em­beri élet. A napról-napra tengődő élet örökké boldogtalan és szerencsétlen. Nincsen célja, értelme és értéke. A célkitűzés azonban még nem minden. Ha az embernek nincsen ereje célja meg­valósításához, éppen olyan szerencsétlen és boldogtalan, mintha nem is tűzött volna célt maga elé. A mi mai modern világunkban pedig hány, de hány ember van, aki olyan célokat tűz maga elé, a melyek megvalósítására nincsen ereje. Ennek következménye aztán a kiábrán­dulás, a lemondás, a közöny, a boldog­talanság. Értsd meg azért, óh ember, hogy csak is akkor lehetsz boldog és diadalmas e földi világban, ha olyan célokat tűzöl ma­gad elé, amelyek megvalósítására van erőd! A keresztyén ember élete ilyen célki- tüző, diadalmas és ennek következtében boldog élet. Tudja, hogy nem vakszeren­cse állitotta ebbe a világba, hanem Is­tennek atyai szive küldte; érzi, hogy nem véletlen irányítja életét, hanem atyai kéz vezeti; reméli, hogy nem vaksors jutalmazza, hanem mennyei Atyánk le­írhatatlan szerelme. A keresztyén ember, amikor célokat tűz maga elé, leül és számot vet, — mint bölcs építőmester, mint jó hadvezér -—■ hogy vájjon van-e ereje célja megvalósí­tásához. Nem álmok és ködképek után fut, hanem célokat valósit meg. Nem mások közreműködésére, hanem a maga erejére és Isten megsegítő kegyelmére számit. Ezt a gondolatot talán semmi nem jut­tatja jobban kifejezésre, mint Kálvin életének symboluma. Örökszép és beszé­des symbolum ez- Egy ég felé nyújtott kéz, amely dobogó emberszivet tart. A symbolum körirata ez: Szivemet mint ál­dozatot, neked adóm Istenem. Mintha csak ezt akarná mondani Kálvin: semmi és tehetetlen vagyok Uram, ha te nem vezetsz. Itt van szivem, neked adom Uram.....Te vezesd, Te tűzd ki céljait és a te áldásod kisérje. Áldott az az élet, a melynek ilyen symboluma van, mert cél­tudatos élet az. Nemcsak az egyes ember élete kell azonban, hogy célkitüző és célmegvaló- sitó élet legyen, hanem az egyházak éle­tének még sokkal inkább ilyennek kell lennie. Ha ebből a szempontból nézzük az amerikai magyar kálvinizmus életét, bi­zony elszorul a szivünk, mert az ameri­kai magyar kálvinizmusnak nincsen egy­séges, határozott célja. Különböző cso­portokban, különböző célokért küzd. Mi­vel pedig nincsen az amerikai magyar kálvinizmusnak egységes célja, megva­lósításra váró munkaprogrammja, egé­szen természetes, hogy nincsen ereje sem, nagy, egységes célok megvalósítá­sára. “A kálvinizmus nagy, csak embe­rei kicsinyek.” Ha azonban nem lehet az amerikai ma­gyar kálvinizmus egységes munkapro- grammjáról és célkitűzéséről beszélni, legalább az egyes gyülekezeteknek kell célkitüző és célmegvalósitó gyülekeze­teknek lenniök. A legtöbb amerikai magyar kálvinis­ta gyülekezetnek nem az-e a hibája, hogy napról-napra él ? Ha ugyan ezt az életet nem tengődésnek kell inkább ne­veznünk. Hol vannak a prófétai lélekkel megáldott pásztorok, jövőbe látó, nagy célokért lelkesedő elöljárók, presbiterek és egyháztagok? Bizony könny tolul sze­münkbe, ha ezt a kérdést feltesszük! Mivel tehát sem az amerikai magyar kálvinizmusnak sem a legtöbb gyüleke­zetnek nincsen évekre kiterjedő munka­programmja, legalább egy-egy évre kel­lene minden gyülekezetnek célokat ki­tűznie és megvalósítania. Nem napról- napra tengődni, de célok felé futni! Ez a célkitűzés lehet a gyülekezetnek akár külső, akár belső építése. Az ide­ális állapot természetesen az lenne, ha a kettő párhuzamosan haladna. Úgy van a mi legtöbb gyülekezetünk, hogy ha már templomát, parochiáját, esetleg iskoláját felépítette, azt gondol­ja, hogy már minden rendben van. Fia meg az adósságok is valahogy rendezve vannak, akkor meg épen teljes a megelé­gedettség, a boldogság. Pedig csak ak­kor kezdődik az igazi és nehéz munka ha a külső keretek megvannak, amikor a külső építkezés befejezést nyert. Mert akkor lehet minden erőt a belső építésre fordítani, a lelki ház megépítésére szen­telni. Legalább egy-egy évre legyen egy-egy gyülekezetnek egységes munkapro­grammja, célkitűzése, ereje és akarata. Talán ilyen módon megnyílik az ut az amerikai magyar kálvinizmus egységes munkaprogrammja számára­Itt van az ősz, amikor mindenfelé ele­venebb lesz az egyházi élet, amikor a vizek megáradnak egy kissé. Vajha min­den gyülekezetünk felkészülne a mun­kára ! Vajha minden gyülekezet számot vetne önmagával! Vajha számba venné erejét és munkába állítaná ,szent, örök célok megvalósítására! Legyen a cél akár a külső, akár a belső építés — legnagy­szerűbb természetesen ha mindkettő — de cél legyen, olyan cél, amelynek meg­valósítására van erő. Nincsen szomorúbb, mint a csalódott, célja vesztett élet. Ha áll ez az egyes em­ber életére, ezerszeresen áll egy gyüle­kezet életére. Bizony, bizony a legfáj­dalmasabb az egyházi életben egy-egy csalódott, célja és hiteveszetett gyüle­kezet. Legalább egy évi munkaprogramm le­gyen a cél, ne napról-napra való élet, ne tengődés, hanem lelkes célkitűzés és dia­dalmas megvalósítás. Mindennek nyitja azonban az egyes emberi élet, az egyéni szív, az egyéni lélek. Csalódott, rokkant, megállóit szi­vekkel nem lehet célokat megvalósítani. Elzüllesre kárhoztatott gyülekezet az, amelynek ilyen tagjai, sőt talán vezetői is vannak. De boldog az a gyülekezet, a melynek tagjai és vezetői előtt cél lebeg és erejük is van a cél megvalósítására. Ősz van. Az őszi eső hullása megda­gasztja országszerte a patakokat és a folyókat: megáradnak a vizek mindenfe­lé. Vajha felülről jövő erő, Istentől kül­dött mennyei élet árasztaná meg gyüle­kezeteink lelki életét. Hadd lenne itt lel­kiekben való bőség, élő vizekben való megújulás, Istennek dicsőségére, magyar kálvinista Sionunknak pedig nagv ja­vára ! Dr. HERCZEGH JÓZSEF. Miért vársz arra, hogy halotti búcsúz­tatód legyen útleveled az örökkévalóság országába ? Az útlevelet addig kell meg­szerezned, amig Isten életet ad itt a föl­dön. “A vallás műveltség nélkül vakhitté és babonává, a műveltség pedig vallás nélkül az önzés és telhctetlenség nyomorult esz­közévé lenne. Egészséges életet csak a keresztyén művelődés biztosíthat és fej­leszthet.” (Dr. Makkai Sándor.) FIZESSEM elő és szerezzen uj olvasókat a Reformátusok Lapjának, 25 év óta. a magyarokat' 'i szolgálja I TAKARÉKPÉNZTÁR] ~ ^EGYESÜLT íuAMOKBAtg SKISS EMIL BANKHÁZA FOURTH AVE.9.STREET NEW YORK

Next

/
Thumbnails
Contents