Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-10-10 / 41. szám
VOL. XXVI. ÉVFOLYAM PITTSBURGH, PA., 1925 OKTÓBER 10. No. 41. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Reformátusok AStt14 .Entered as second class mail matter on the 14th of August, 1925 at the P. 0. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879 Publication office: 117 Flowers Ave., Pittsburgh, Pa. Az újjászületés Akik a két utolsó héten gondolkozva olvasták el azokat a sorokat, amelyek e helyen megjelentek, megismerték a református keresztyén tanitás két nagy alapelvét: a első volt, hogy minden hit és keresztyéni élet forrása maga az Isten, aki az ő ingyen való kegyelméből megmozdítja lelkünket és képessé tesz arra, hogy akaratunkat teljesen az isteni akarat alá rendelve, elinduljunk a tökéletes élet felé. Megláttuk másodszor, hogy a megindított uj elhatározással telitett lélek legelső kötelessége a megtérés, amely nélkül nincsen keresztyén élet. Következményei; a bünbánat és az uj élet utáni erős vágy. A lélekben eloszlik a bűn sötétsége és Isten napja kel föl. A cél azonban még messze van- A felébresztett, megtért és uj útra indult lélek előtt még nagy feladatok állanak. A következő lépés: az újjászületés. Krisztus Urunk Nikodémusnak, aki követni szerette volna, ezt mondotta: “Szükség tinektek újjászületnetek.” Testi szül- letése szerint senki sem lett keresztyénné. Éhez át kell mennie azon a nagy lelki próbán és meghasonláson, amit megtérésnek nevezünk. Született keresztyének tehát nincsenek. Csak újjászületettek vannak. S épen ezt nagyon jó volna megszívlelni azoknak az embereknek, akik keresztyéneknek, sőt reformátusoknak tartják magukat csak azért, mert szüleik azok voltak, mert valamikor református templomban keresztelték meg őket s református iskolában tanultak s esetleg konfirmáltak is. Hány olyan ember van, aki egyszerűen élősködni akar abból a hitből, amit gondolata szerint félretett magának fiatalabb éveiben, amikor még istenfélelem töltötte el a szivét. “Református vagyok!” — hányszor halljuk ezt olyan emberektől, akikről mindenki tudja, hogy templomba nem járnak, életükkel csak a bűnt és törvény taposást szolgálják. De azért reformátusok ! Mintha ezek az emberek sohasem hallottak volna elté- kozolt örökségekről, mintha sohasem történt volna meg, hogy a gyermek elpazarolta azt a gazdag örökséget, amit szerető szivii szülék hagytak reá. A koldussá lett gazdag örökös hasztalan erősiti, hogy ő ma is gazdag ember — csak gúnyos nevetés lesz a válasz szavaira. A bűnöknek élő ember is hasztalan próbálja erősíteni, hogy ő református keresztyén. Isten és az Ur Jézus előtt, sohasem lesz azzá, amig az isteni kegyelem gyökeret nem ver a szivében, mig meg nem tér bűneiből és nem követi az Ur Jézus parancsát: “Szükség tinektek újjá születnetek !” Senki sem tagadja, hogy nagyon jó lenne, ha a keresztyén- séget örökölni lehetne, ha születésünktől fogva jók és szentek lehetnénk. Ebben az esetben megtérésre és újjászületésre csak ugyan nem lenne szükség s ha valaki megbotlanék, nem kellene az isteni kegyelemre várnia, hanem a saját józan eszének belátásánál fogva is rá térhetne a helyes útra. A baj az, hogy nem igy van. Születésünknél fogva nem jók, hanem rosszak, megromlottak vagyunk, bűnösök, akik képtelenek vagyunk arra, hogy a saját erőnkből meggyógyuljunk. A testi nyavalyákból az ember maga is kigyógyithatja magát. Sokszor a természet segít, sokszor a tapasztalat, a józan ész, sokszor az orvos. Akik azonban lélekben is betegek vagyunk, mindnyájan, hasztalan reménykedünk akár a természet erejében, akár a magunk tapasztalatában. Lelkűnknek orvosra van szüksége. Ez az orvos a Megváltó, az Ur Jézus KrisztusAki csak az értelmével ismeri meg a bűneit, az még mesz- sze van a megtéréstől és újjászületéstől. így a vérpadon álló gyilkos is bánkódhatik, aki bosszúból ölte meg halálos ellenségét. Retteg a lelke az előtte álló büntetéstől, de bense- jében örvend és ujjong, hogy ellenségével mégis leszámolt. A kicsapongó ember, aki egészsége pusztulásában látja bűnei következményeit, megbánhatja a múlt hibáit, de ez is csak értelmi megismerés, önző bánat marad. A bűn igazi megismerése a hitből származik, amelyet Isten kegyelme ad. Itt a lélek “Isten szerint” bánkódik. Itt nem a bűn következménye, hanem MAGA A BŰN FÁJ a léleknek. És ezt a bűn önmaga megölni nem képes. Ezért látja orvosát a Krisztusban és ezért adja magát neki. A megtérés a kezdet, az újjászületés pedig a megtérés eredménye, a bevégzett megtérés. A bűn meghalt, Isten megbocsátotta és eltörölte. A régi ember megsemmisült és a lélek fölött Jézus lett úrrá. Többé nem az ember él, hanem a Jézus él őbenne. Az ilyen ember másnak érzi, másnak tudja'magát. Érzi, tudja, hogy többé nem önmagáé, hanem az Istené, aki rabul ejtette és megváltotta magának. “Akár élünk, akár meghalunk: az Űréi vagyunk!” Istennek újszülött gyermekei a Krisztusban, ingyen kegyelemből, hit által. Az újjászületés azt jelenti, hogy Isten akaratával szemben a mi akaratunk megsemmisült. Megszűntünk önmagunk lenni bűnös értelemben és isteni értelemben önmagunkká lettünk a Krisztusban.
