Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-09-26 / 39. szám
VOL. XXVI. ÉVFOLYAM A FRIKAI MAGYAR .4 Y ’BURGH, PA., 1925 SZEPTEMBER 26. No. 39. SZAM Reformátusok Lapja Entered as second class mail matter on the 14th of August, 1925 at the P. 0. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879 Publication office: 117 Flowers Ave., Pittsburgh, Pa. A keresztyén élet forrása Isten nem csak egyszer jelentette ki magát a világnak, hanem Szent Lelke által állandóan, örökké munkálkodik a világban. A Szentlélek maga az Isten, aki az emberek szivében munkálkodik, hogy azok elfogadják és tovább terjesszék azt az isteni életet, amely a Krisztusban megjelent. Tévedünk, ha azt hisszük, hogy ezt a krisztusi életet em- emberi elhatározással, a magunk akaratából elsajátíthatjuk. Nem a saját akaratunk mozditja meg lelkünket, hanem maga a Szentlélek ejti rabul azt az embert, akit kiválaszt, mint eszközt, hogy általa érje el céljait. A keresztyén élet tehát nem más, mint Istennek élete mebennünk. Isten az, aki megkezdi a munkát, Ő az, aki munkálkodik s igy ennek az életnek forrása, eredete nem lehet más, mint az Isten akarata. Ezt az akaratot nevezzük: kegyelemnek. Ez a kegyelem azzá akarja tenni az embert, amivé lennie kell. Nem akarja elnyomni és megsemmisíteni, hanem ki akarja fejleszteni benne mindazt, ami jó. S igy természetes, hogy ebben a fönséges szolgaságban nem elnyomottnak, szerencsétlennek, leláncolt rabnak, hanem boldognak érzi magát az az ember, aki igy a Mindenható rabja lett. És el ne felejtsük, hogy Istennek ezt az akaratát visszautasítani nem is lehet. Ezzel szemben az emberi akarat megszűnik. De igaz keresztyén ember nem is akarta soha a maga akaratát Isten kegyelmével szembeállítani, mert tudja, hogy ez az akarat jó és szent, amely az ember üdvét munkálja. Sohasem akart tőle egyetlen hivő lélek sem megszabadulni, mint valami zsarnoktól. Boldogan mondott le a saját akaratáról és átadta magát az isteni akaratnak, mert tudta, hogy abból csak jó származhatik. A keresztyén ember épen e feltétlen megadás és függés révén lesz szabaddá, mint a beteg, aki a maga akaratát alárendeli orvosa akaratának s az engedelmesség, a megadás gyógyulást hoz számára. A keresztyén élet tehát: Isten élete bennünk, emberekben. S ez a mi igazi életünk. Minél inkább érvényesül életünkben az igazság, hogy teljesen és kizárólagosan csakis Istentől függünk, reá bízzuk magunkat , csakis az ő kezében vagyunk és csakis neki szolgálunk — annál inkább szabad emberek, Isten fiai vagyunk, akik bizonyosak a maguk üdvössége felől. De csakugyan bizonyosak vagyunk-e? Ha hivő reformátusok vagyunk ,igen. A református vallás a Biblia alapján hirdeti, hogy a hivő lélek bizonyos a maga üdvössége felől — azért, mert tudja, hogy az ő üdvössége csakis a meny- nyei Atya akaratán múlik. A hivő református tudja, hogy ezt senki el nem veheti tőle. Aki az Istené, az bizonyos a maga sorsáról, amely az örökkévaló életben várakozik reá. Azonban csakis a Jézus Krisztus által lehetünk Isten gyermekei, mindenben az övéi. Ezért tanítja a második helvét hitvallás, hogy ha hit által egyesültünk Krisztussal, akkor elég bizonyságunk van arra nézve, hogy Isten elválasztott bennünket. Ebben az esetben nevünk ott van az Élet könyvében. Isten mindenkinek hirdetteti az ő igéjét, de a Szentlélek teszi engedelmessé azoknak a szivét, akiket kiválaszt, hogy az Igét be is fogadják és megvalósítsák életükben..... Ez a biztos tudat azonban sohasem fajulhat elbizakodás- sá a református keresztyén életében. Ami a magunk üdvösségét illeti, azt ugyancsak a helvét hitvallás szerint “félelemmel és rettegéssel” kell véghez vinnünk. Mások felől pedig “jó reménységgel” kell lennünk. Nem a mi dolgunk, hogy másokat vakmerőén azok közé soroljunk, akikre kárhozat vár. Ez egyedül a mindenható Isten dolga. Ő az ur, ő a király. Ő az, aki kegyelmes, aki mindenkit idveziteni akar s akinek végtelen sok eszköz áll rendelkezésére, hogy akaratát végre is hajtsa. Hitünk, keresztyéni életünk forrása tehát: Isten és az ő akarata. Meg ne próbáljuk, hogy ennek az akaratnak ellene szegüljünk!
