Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-09-19 / 38. szám
38-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal MAGYAR REFORMÁTUS LELKÉSZEK ORSZÁGOS KONGRESSZUSA A magyar református lelkészek az idén Kecskeméten gyülekeztek össze, hogy szokásos évi kongresszusukat megmegtartsák augusztus 22-iki kezdettel. A lelkészegyesület programmja az elka- lommal sokkal aktuálisabb volt, mint az eddigiek és az egység szelleme is sokkal erőteljesebben és érezhetőbben kifejeződött ,mint az elmúlt esztendőkben. Az értekezlet csütörtökön bizalmas sajtó- értekezlettel kezdődött, amelyet Csikesz Sándor debreceni egyetemi tanár nyitott meg. Több százfőnyi református lelkész, számos nyomda és református könyvkiadóvállalat képviselője jelent meg az értekezleten, amelyen megállapították a református egyház ezután követendő saj- tóprogrammját. Elhatározták, hogy ez egyház közönségének minden ereje megfeszítésével több milliós sajtóalapot kell összehoznia. Összeírják az összes református nyomdákat, úgyszintén azokat; a melyek részben vagy egészben protestánsok és igy megfelelő támogatás mellett hajlandók volnának református szellemű sajtótermékek terjesztésére. Megszervezik a központi református sajtóirodát. Ez számontartaná mind azokat a támadásokat, valótlan állításokat, amelyek napilapok folyóiratok hasábjain, a magyar kálvinizmust érik. Kimondta még az értekezlet, hogy református szellemű Írókból művészekből, tudósokból tudományos társaságot alapit és felkéri a protestáns irondalmi társaságot ennek mielőbbi megvalósítására. A közgyűlés elnökévé Csikesz Sándor egyetemi tanárt választották meg. A másnapi közgyűlés első előadója Kovács J. István teológiai igazgató volt, aki “Közéleti súlyúnk megcsappanása” címmel tartott előadást. Rámutatott arra, hogy a magyar református egyház a magyar közélet világában egyre vészit súlyából. Különösen kulturális és vallási vonatkozásban érzi a ref. egyház háttérbe szorítását. Az állami kinevezés alá eső tanítók, tanárok, igazgatók, tanfelügyelők, főigazgatók között távolról sincsenek a református vallásuak az országos számarányuknak megfelelően képviselve. A református egyház hiába küzd a törvényekben és királyiig megerősített egyházi törvényeiben biztosított állami járandóságaiért. A közigazgatási és egyéb állások betöltésénél feltűnő arányban előtérbe nyomul a felekezeti hovátartozandóság kérdése. A református valláshoz tartozás immár nemcsak ábránd kezd lenni, hanem sokak szemében valóságos bűn. A ref. egyház közéleti súlyának megcsappanása nemcsak a harcos katholiciz- mus előtörésével van összefüggésben. A reformátusok önmaguk is okai közéleti súlyúk csökkenésének. Egyrészről a szélsőjobb, másrészről pedig a szélsőbal- oldali irányzatokhoz Csatlakoztak, hol ott a kalvinizmusnak és a keresztyén világnézetnek sem jobbra, sem balra nincs keresni valója, hanem a maga nagy történelmi missziója után kell haladnia. Alkalmilag egyes kérdésekben összefoghat akár jobb-, akár a baloldalon álló pártokkal, de állandóan egyikkel se léphet szövetségbe. ■— Mi nem akarunk többségre jutni, -— mondotta, — mi nem uralkodni, hanem szolgálni akarjuk nemzetünket. Ha csak egy tucatnyi tiszta lelkű és tiszta eszü kálvinista kerül az önálló magyar kálvinista párt programmjával a törvényhozásnak mai züllött légkörébe, az is csodákat tud művelni. A magyar kálvi- nizmusnak meg kell szervezkednie, a több mint másfél millió lelket számláló reformátusságot igazi kálvinista összhanggal kell megteliteni. Az öntudatossá váló tömegek az után hamarosan megtalálják a megfelelő kikristályosodási formát. Mi nem támogatunk senkit sem csak azért, mert református és nem támadtunk senkit sem csak azért, mert nem református. Azokat fogjuk támogatni ,akik tiszta lélekkel és tiszta szívvel fáradoznak a boldogabb magyar jövendő megteremtéséért. Vagy megszületik ily módon a boldogabb magyar jövendő, vagy pedig sohasem jön el a hajnal a nagy magyar éjszakára. A jelen volt lelkészek százai egyre fokozódó elkeseredéssel hallgatták a re- formátusságnak a közélet különböző területein való visszaszorittatására vonatkozó adatokat, majd viharosan tüntettek az önálló magyar kávinista párt megalkotása mellett. A hozzászólók egymásután mutattak rá az újabb és újabb sérelmekre. Végül az egész konferenciára egybesereglettekből szinte elemi erővel tört ki az elhaátrozás, hogy hazatérve gyülekezeteik körében minél jobban hozzákezdjenek a szervezkedés nagy munkájához. Böszörményi Jenő szentesi lelkész elkeseredéstől égő hangon mutatott rá arra, hogy a több mint ezer magyar kálvinista lelkész nem tekinthető elhanyagolható tömegnek, mert mindannyiuk mögött híveiknek százai és ezrei állanak. Vasárnap folytatták a konferenciát. Itt a többi között Baltazár Dezső püspök mondott nagyobb beszédet, amelyben előadta panaszait a református egyház sérelmei és iskolai kívánságai ügyében. A többi között hangoztatta, hogy a református lelkészi karnak az a kötelessége, hogy az evangélium tiszta hirdetésével, az egyház, az Isten és a haza dicsőségébe állított munkásságával az egyházi élet munkatereire vonja az egyháziakat. Ezután az iskolai sérelmek tárgyalására tért át. A debreceni egyetem ügyével foglalkozva kifogásolta, hogy a kormány nem fordit elegendő összeget az egyetem építésére és igy az egyetem szűk helyen van elhelyezve és befejezetlen, felszereletlen épületek vannak a Tisza István gróf nagy nevét viselő egyetem telepén. Kifogásolta, hogy a pécsi egyetem építésére nem fukarkodtak a szükséges összeg kiutalásával, mig a debreceni egyetem továbbra is mostoha sorsban van. Ezután azt állította, hogy hazánkban osztályozott vallások vannak és ebben az osztályozásban a reformátusok az ellátatlanok. Beszéde végén kijelentette, hogy a reformátusok a kultúrharc tüzcsóváját a haza iránti szeretetből védőkarjukkal elhárítják. GYERMEKEKNEK, Egyik régi városban van egy hires harang, a melynek történetét következőképen beszélte el egy vándor utas: Néhány száz évvel ezelőtt egy falucskában nem volt a templom tornyában harang. Pedig mennyire szerette volna a lakosság, ha reggel és este vagy vasárnapokint a harangoknak hivó szava gyűjtötte volna össze a közel és távol élő népeket imára. Össze is gyűlt a falu népe, hogy megállapítsák, miként lehetne egy harangot beszerezni. Mindjárt gyűjtést rendeztek, a falu népe annyit adott ameny- nyit tehetett. Azonban még sem volt elég. A tanító ur egy reggeli istentisztelet után, a mint a templomból kilépett, észre vette, hogy a templom fundamentomából egy szál kukorica nőtt ki. Ejnye, gondolta magában, milyen csodás dolog ez ? Honnan növekedett ki ez a szép szál kukorica? Ki vetette el a fundamentom kövei közé? Végre hosszas tanulmányozás után megállapította, hogy a kukorica szemet fészek építés közben ejthette el a madár. A köveket ösz- szetartó cement századokon keresztül elporló- dott s földdé vált. Ilyen földben aztán a kukorica szem táplálékot talált: kikelt s fölnevelkedett. A tanító ur nagy gondot fordított erre a kukoricára. De hozott is bő termést! Négy hatalmas cső emelkedett fel a száron. A tanító ur aztán éréskor letörte a csőveket és eltette őket. Tavaszkor az iskola kertben elvetette, gyönyörű termés vált belőle, az egész falu népe csodálta, bámulta. Ősszel aztán mikor betakarították a termést, a tanitó ur örömmel jelentette, hogy az iskolakerti vetemény áré épen elegendő lesz a meglevő pénz kiegészítésére. Meg volt a nagy öröm. Megrendelték a harangot. A szép felírás mellé, oda vésették a négy cső kukoricát, hogy tanítsa az utókort: kicsiny munkával milyen hatalmas célt lehet elérni. A jó mag századok után is kikel és gazdagítja az életet. Piciny harmat cseppek, S apró homok szemek; Alkotják a. tengert És a termő földet. Egyes múló percek, Bár milyen parányok; Alkotnak korszakot, Örök-valóságot. Szivünknek jósága, Vagy szeretet szava Készít édenkertet S vezet boldogságra.
