Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-09-19 / 38. szám

4-ik oldal

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

38-ik szám.

AMERIKAI MAGYAR

REFORMÁTUSOK LAPJA

American Hungarian Presbyterian and Reformed Church Paper.

Published Weekly — Megjelenik hetenkint.

Published jointly by the Reformed Church in the U. S. and the Presbyterian Church in the U. S. A.

Rev. Edmund Vasváry, Editor Rev. Sigismund Laky, Associate Editor Rev. Samuel Horváth, Managing Editor.

Minden közlemény, előfizetési vagy hirdetési dij erre a címre küldendő: AMERIKAI MAGYAR

REFORMÁTUSOK LAPJA

BOX 448 HOMESTEAD, PA.

Subscription terms:............... $2.00 per year,

sent anywhere.

Előfizetési dij: ...........Egy évre két dollár,

bárhová küldve.

Entered as second class mail matter, August 14, 1925 at the Post-office at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879.

REFORMÁTUS SZEMMEL

JÖN AZ ÉBREDÉS.

Valahányszor az emberiség túlságosan átadta magát a földi dolgoknak, a kiábrándulás, a fölébredés soha sem maradt el. Akárhány olyan korszaka volt már a világnak, amely ezt kézzelfoghatólag bizonyít ja. Hogy egyedül a legnagyobbat említsük: amikor a pogányság csődöt mondott, amikor épen az anyagiasság, a lélek nélküliség döntötte össze a római világbirodalmat: akkor indult el hóditó útjára a keresztyénség, hogy uj életet teremtsen a romok fölött.

A világháború mély sebet ejtett az emberiség lelkén is. Eltompitotta, megölte nagyon sok emberben a vallásos érzést. Abból a vérből és könnyből, amit a kapzsiság ont ki, hit és keresztyéni élet virágai csakugyan nem fakadhatnak. Éhez a hitvallók vére és könnye kell.

Az ébredés azonban jön, mert jönnie kell. A léleknek a láthatatlan, az örökkévaló utáni vágyódását semmi sem irthatja ki. Eltompitani lehet, de megölni nem. A világ újra keresni kezdi Istent, szent Fia, a Jézus által. Országokat felosztó állam férfiak vallják már, hogy csakis a jót jutalmazó és bűnt büntető Isten az, aki a szomorú, csalódott, tanácstalan emberiség szivét kielégítheti.

Vájjon milyen lesz ez az ébredés? Lesz-e benne nekünk is részünk ? Meg- tisztitja-e a mi ajkunkat is a Megváltó izzó parazsa, hogy méJtóképen hirdethessük az ébredés igéit? Ha a világ várja az ébredést, várjuk-e mi, magyar reformátusok is ?

A MUNKÁSOK ÉS AZ EGYHÁZ.

Az amerikai munkásszövetségnek, amely mintegy négymillió taggal bir, jelenleg

William Green az elnöke. Green a bányászunió egyik legfőbb tisztviselője volt, mielőtt mai nagyfontosságu állására megválasztották. Tehetséges, világos fejű, tettrekész ember, aki minden szavával és tettével azt bizonyítja, hogy a munkásvezéreknek nem a megszokott, mindennapi fajtájából való. Keresztyén ember, aki különösen egy dologban egyáltalában nem hasonlít a munkásvezérek legtöbbjéhez: nem csak hogy nem közömbös a vallással és az egyházakkal szemben, hanem egyenesen kéri azok segítségét és közreműködését a munkáskérdések megoldásánál. Legutóbb például megígérte, hogy beszédet fog mondani a new yorki János evangélistáról elnevezett székesegyházban, amikor az egyházak a munkások vasárnapját fogják tartani.

Green munkásszövetségi elnök leg- utób a new yorki állami ifjúsági szövetség (Christian Endeavor) buffaloi nagygyűlésén tartott beszédet s beszédében nagy elismeréssel szólott arról az áldásos munkáról, amit ez a testület végez az ifjúság keresztyén jellemvonásainak kialakításában. Kérte az ifjúságot és vezetőiket, hogy csatlakozzanak a gyermek munka elleni hadjárathoz s támogassák a munkásszövetséget abban a munkájában, amelynek célja, hogy az iskolakö- tetles gyermekeket kivegyék a gyárakból s tegyék lehetővé, hogy tovább tanulhassanak.

Azt a munkát, amelyet a munkásszövetség végez, mindenekfölött emberbaráti munkának jelentette ki s mivel a vallás is az emberiség minden téren való megjobbitására törekszik, az egyházak és a munkásság ő szerinte is fegyvertársak ebben a nagy munkában.

Örvendetes, hogy az uj elnök személyében ilyen ember került a világ legnagyobb munkásszövetségnek élére, a melynek életében, úgy látszik, valóban uj korszak kezdődik.

“Cselekedjed, mindenható Isten, ha Te nekünk az üdvösség igazi útját megmutattad és látod, hogy mi mindnyájan milyen gyöngék vagyunk és hogy a törvény, amelynek életet kellene adnia, halálos lett ránk nézve, mert mindnyájan áthágtuk azt és ha a Te szent Fiadat azért adtak nekünk, hogy benne ki- békittessünk és benne a tökéletes meg igazulást, amely belőlünk hiányzik, megnyerhettük, cselekedjed, hogy a kegyelmet az evangéliumban úgy ragadjuk meg, hogy egyszersmind igyekezzünk a vallásban való buzgóságban előmentelt tenni és végre elérni azt a boldog örökséget, amelyet a Te egyszülött Fiad szerzett meg számunkra. Ámen.” (Kálvin egyik imádsága.)

TUDAKOZZÁTOK AZ ÍRÁSOKAT

SZEPTEMBER 20, vasárnap. “Én megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok megelégedett legyek.” (Fii. 4:11.) Olvasandó: Róm. 12.9-21.

A megelégedett ember ritka a világon. S azok jó része, aki igazán megelégedett, hivő keresztyén. Igazi megelégedettséget csak az az élet adhat, amelyet az isteni gondviselés irányit. Ez az élet mentes az irigységtől s jóban rosszban meg tudja látni Isten kezét.

SZEPTEMBER 21, hétfő. “Boldog ember az, aki megnyerte a bölcseséget és az ember, aki értelmet szerez.” (Példab. 3:13.) Olvasandó: Máté 13:24-32 ; 36-43.

Salamon a bölcseséget kérte Istentől, mint a

legnagyobb ajándékot s boldog volt addig, a míg ez a bölcseség irányította, de azonnal elbukott, amikor megfeledkezett róla. A legnagyobb bölcseség: megérteni azt, hogy miért élünk, mit vár Isten tőlünk s mi vár reánk az örök életben.

SZEPTEMBER 22, kedd. “Hit által tiltakozott Mózes

..... inkább választván az Isten népével vagy együttnyomorgást, Egyptom kincsénél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát.” Zsid. 11:24-26. Olvasandó: Lukács 12:22-34.

Ha elfogadod Jézust, merj róla vallást tenni mindenkor! Ne akarj csak titkos tanítványa lenni az Ur Jézusnak, olyan, aki nyilvánosan nem meri megvallani, mert fél az emgberektől.

SZEPTEMBER 23, szerda. “Ez a szegény kiáltott és az Ur meghallgatta és minden bajából kimentette őt.” (Zsolt. 34:7.) Olvasandó: Márk 4:26-34.

Gyönyörű Ígéretet foglal magában ez a zsoltár vers: ígéretet arra nézve, hogy Isten meghallgatja a hozzá kiáltó embert. Éhez azonban Isten igazi gyermekeivé kell lennünk. Jézus maga biztat bennünket a kitartó, csüggedetlen imádkozásra.

SZEPTEMBER 24, csütörtök. “Tiszta szivet teremts bennem, óh Isten és az erős lelket újítsd meg bennem.” (Zsolt. 51 :12.) Olvasandó: Márk 11:12-14; 2:26.

Erre csak Isten képes, mi a magunk erejéből nem. Az ő kegyelme teremti bennünk a tiszta szivet s ő az, aki megújítja bennünk a hajdani erős lelket. Dicsekedjünk a mi erőtlenségünkkel, a melyet Isten kegyelme tesz erővé és hatalommá.

SZEPTEMBER 25, péntek. “Mondta nékik: Vájjon vettetek-e Szentleiket, minekutána hivőkké lettetek?” (Ap. Csel. 19:2.) Olvasandó: János 15:1-8.

Senki sem születik hvőnek, sem reformátusnak, hanem azzá leszünk, Isten kegyelméből, a keresztség, a biblia olvasás, templombajárás, tanulás és^ a keresztyén élet többi követelménye által. A keresztyénség nem olyan, mint a vagyon, vagy a grófi cim, amit örökölni lehet. Imádkozzál, hogy valóban temploma lehess a Szentiéleknek.

SZEPTEMBER 26, szombat. “Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Gál. 6:2.) Olvasandó: 2 Pét. 1 :1 -11.

Itt nem pénzbeli segítségről van szó, hanem arról a szeretetről, amellyel a keresztyének egymást hordozzák. Megbocsátó, elnéző szívvel kell hordoznunk egymás gyögeségeinck, bűneinek terhét.