Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-09-05 / 36. szám
YOL. XXVI. ÉVFOLYAM PITTSBURGH, PA., 1925 SZEPTEMBER 5. No. 36. SZÁM. .MAGYAR Bt? S icTAM ■aSF-V. É Reformátusok Lapja Entered as second class mail matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 8, 1879. Publication office: 117 Flowers Ave., Pittsburgh, Pa. Némelyek adattak a Krisztus testének építésére... A Biblia gyakorta hasonlítja az életet a házépítéshez. Ha ezeket a hasonlatokat mind egybevetjük, az a csodálatos dolog tűnik ki belőlük, hogy egyfelől mi magunk vagyunk Isten épülete, Isten temploma, s az ő lelke lakozik bennünk, — másfelől viszont nekünk magunknak kell épitenünk, Isten tervei szerint, az általa vettetett fundamentumon, melyen kívül mást senki nem vethet, amely a Jézus Krisztus. Még pedig felelősség terhe alatt dolgozunk: tűz fogja megpróbálni a munkánkat a végső számadás napján. Mindenki jól vigyázzon, mimódon épit! Egyházi és társadalmi közéletünk sok épületét megrongálták az idő viharai. Sok épületünk megrongálódott, sok omladozó félben van, nehány talán már romokban is hever. Menteni Leli, ami még menthető. De az ilyen mentő munka mellett szem előtt kell tartanunk azt a kötelességünket is, hogy uj épületeket is építsünk: jobbakat, erősebbeket a régieknél. Még nem kondult meg a végső számonkérés órája. De azért időnként nem árt egy-egy ellenőrző szemlélődést tartanunk önmagunk és munkánk felett. S ha lelkiismeretesen ejtjük meg ezt a szemlét, be kell ismernünk, hogy sok a mulasztás, sok a kívánnivaló. Mi ennek az oka? Az anyagban van-e hiba, vagy a munkában? Néha az anyag nem jó. Az első pünkösdkor egy beszéd háromezer embert téritett meg, manapság azonban vannak emberek, akik közül egyet nem volna képes megtérésre bírni háromezer beszéd. Ez azonban csak egyik fele a kérdésnek, mert a másik oldalon viszont .az is igaz, hogy nagyon sokszor a munka silány. Éppen az a baj, hogy némelykor sokat beszélünk, nem egyszer többet is, mint kellene, hanem a soksok elfecserélt szónak nincs egy szemernyi cselekvő ereje sem. Mert különbség van az üres szóbeszéd és az Élet beszéde között. A mi építő munkánkhoz vakolókanálul, mérőzsinegül, alaprajzul egy valami adatott, az Ige. Az Ige és semmi más. Miután ez már magában véve minden, minden más felesleges. Csak arra kell vigyáznunk, hogy a tevés-ve- vés közben el ne kallódjék ez a drága szerszám, mert aztán hiába próbálnék helyettesitgetni akármiféle pótlékkal, nem menne előbbre többé a munka. És itt adódik a magyarázat arra a furcsaságra, hogy miért is vagyunk mi a bibliai hasonlítások szerint építők is, építmények is ? Azért, mert egy belső, egyéni, bennható épü- lési folyamat megyen végbe testünkben, lelkűnkben, mielőtt Isten kibocsátana az önálló, kifelé ható alkotó munkára. Isten azt akarja, hogy önmagunkban ismerjük meg a helyes építés törvényeit, mielőtt mi építenénk másokat. A hittudomány nyelvén ezt úgy hívják: keresztyéni bizonyságtéteb Amikor valakin szemlélni lehet, hogy a Krisztus él benne és a Lélek munkálkodik általa. Sajnos, az átlag ember az élet sokirányú és gyors járást követelő utjain erről az egy dologról, ami pedig az emberi élethivatás betöltésének legmagasabb foka volna, igen könnyen elfelejtkezik. Ebben a mi épitő- munkánkban az Isten melletti bizonyságtétel, embertársaink Isten magaslatai felé való emelésének kötelességtudata olyan ritka, mint a fehér holló. Pedig Isten ezt várja tőlünk. A világ is erre vár és ezért az egész világ miatti felelősség súlya fog ránk nehezedni, ha elmulasztjuk a kötelességünket. Naponta elimádkozzunk: “Szabadíts meg a gonosztól.’’ Ugye-e jó volna ha minden gonosz kipusztulna az ég alól és megtisztulna, átnemesednék a világ? Hanem akkor nem szabad kényelmeskednünk és ölbe tett kézzel lesnünk, hogy nossza, hadd lássuk, naponkénti sürgetéseinkre megszabadit- ja-e hát végre Isten a világot a gonosztól? Majd ha mi magunk is elkezdjük s mindenekelőtt önmagunkban véghez is visszük a gonosz elleni harcot, akkor bizonyosak lehetünk, hogy majd aztán Isten elvégzi a többit. Ez az az építő folyamat .aminek elvégzését Isten reánk bízta. Mikor magunkból és magunk körül kiirtjuk a gonoszt, akkor tulajdonképen nem romboló munkát végzünk, hanem ujjáalkotunk. Márványpalotáról tisztítjuk a sarat és a szennyet. Valahányszor a lelkünkre rétegeződött gonoszság kérgéből lehull egy darab, olyankor mindig egy sugárfényességnyivel több válik láthatóvá abból az isteni képből és hasonlatosságból, amelyre te- remttettünk. A napsugár visszatükröződésétől uj fényesség születik: szivárvány. A mi lelkünk Istenben való átfényesedése is uj ragyogásokat ébreszt: fakó, kopott, beteg, eltévedt lelkeket a Lélekkel való bizonyságtétel ereje által boldog, becses, Isten dicsőségét sugárzó világitólámpásokká formál. Isten épitőmunkásának lenni a legszebb, legszentebb kötelesség a világon. MAKSAY ALBERT.
