Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-09-05 / 36. szám
2-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 36-ik szám. Az evangélium mezejéről AZ ÖT KENYÉR VISSZAJÖTT. Az evangélium öt kenyere és két hala újra megjelenik azokon a földeken, amelyeket valamikor az Üdvözítő jelenlétével szentelt meg, azok között, akiknek ma épen olyan szükségük van rá, mint az Ő idejében volt. A Near East Relief egyik munkása beszéli el, hogy saját szemével látta ezrek és ezek kielégítését. Látta, hogy a gyermekek tízezreit hogyan táplálták a szent földön s ott, ahol valamikor Pál apostol hirdette az evangéliumot. Az egyik ilyen gyülekezetei, amely mintegy ezer főből állott, ott látta az Ara.rát hegyének tövénél, ahonnét valamikor a vizözön után a világ újjáalakítása kezdődött meg. Ezreket tápláltak és táplálnak ma is Jeruzsálemben, Názáret- ben, de a legtöbb segélyt Sziria népe kapja az ősrégi Sidon környékén, nem mesz- sze attól a helytől, ahol az Ur Jézus táplálta valamikor az ötezer embert. A legtöbben gyermekek, apátián, anyátlan, hazátlan, teljesen egyedülálló gyermekek. Mintha az Ur Jézus megint megkérdezte volna: Mennyi kenyeretek van? — mire tanítványai megint csak szégyenkezve válaszoltak, hogy bizony kevés. De az a kevés is, amit erre szántak, csodákat miveit, mert ezer és ezer éhező gyermeknek hozott egészséget és életet. Az ezreknek ilyen táplását csak a Krisztusban vetett hitt tudja elérni. Csoda ez is, a keresztyén szeretet csodája. Negyvenezer árva gyermek van az amerikaiak gondozása alatt a Közel Kelet (Near East) tartományaiban. Lassan- kint a telepek, ahol a gyermekek vannak, önfenntartókká lesznek. Mindegyik gyermek tanul valamit, amiből később meg is élhet. Az óriási árvaházak fel vannak szerelve mindennel, ami a gyermekek kitanitásához szükséges. Nagyon sok mindennapi szükségleti cikket már maguk állítanak elő önmaguknak. Uj rend közeledik a Keleten. Isten a pusztulást is áldásssá tudja változtatni. Ezek a gyermekek lesznek a jövő évtizedek vezetői s egyúttal evangélistái is a Keletnek. AZ ELTÉVESZTETT IMÁDSÁG. Egy indiai hittérítő egy alkalommal egy bennszülött földmivelővel találkozott, aki nagy buzgósággal vitt egy kókuszdiót valami utmenti istenszobor elé. A bennszülött elmagyarázta, hogy az illető istennő egy alkalommal megjelent álmában s megmondta neki, hogy ha ezt az áldozatot nem adja meg minden esztendőben, állatai el fognak pusztulni. A hittéritő megkérdezte, hogy mennyire vált be a dolog. —- “Eddig még nagyon jól bevált” — volt a válasz — “bár már az egyik bivalyom megdöglött.” -— “És nem emeltél panaszt az istennőnél ? — A bennszülött elmondta, hogy igen is, panaszkodott, mire az istennő megint megjelent álmában s felvilágosította, hogy az a bizonyos betegség, amiben a bivaly elpusztult, nem az ő hatáskörébe tartozik, így aztán nem tehetett semmit ellene. Világos, hogy ennek az egyszerű kis történetnek is megvan a maga nagy tanulsága. Az Jlyen szakmák szerint beosztott “istenek” még ma is a legnagyobb átkot jelentik különösen az ázsiai népnek. Ezek az emberek életüket örökös aggódásban töltik, mert állandóan félniök kell: hátha eltévesztették a dolgot és nem a “megfelelő” istennek mutatták be áldozatukat? Megvan közöttük az egy Isten fogalma is, aki mindennél hatalmasabb, — de nem tudnak szabadulni az alsóbbrendű ,kisebb istenek rengeteg seregétől, akik közül mindegyiknek megvan a maga szakosztálya. Egyik sem avatkozik a másik isten dolgaiba, akár csak a minisztériumokban, ahol a hatalmas miniszterhez csak az alantasok nagy seregén keresztül lehet megközeliteni, ahol szakosztályok vannak s ahol egyik osztály sem törődik a másikkal. Az ügyes-bajos ember aztárf keresheti, hogy ki az igazi ember, akihez fordulnia kell. A tanulság egyszerű. A református kercsztyénségben, mely a Jézus tiszta evangéliumának alapján áll, nincsenek ilyen szakosztályok, nincsenek alsóbbrendű istenek, akiket külön kell megkörnyékezni a hívőnek. Egy az Ur, a Mindenható Isten és egy a közbenjáró, az Ur Jézus. A református hivő bizonyos lehet afelől, hogy imádsága nem téved el, hanem ha igaz szívből fakad megtalálja az utat Istenhez. Örök hála legyen érte, hogy a református egyház híveinek nem kell félniök attól, hogy imádságukat, kérésüket talán rossz helyre küldötték. A SZABADÍTÓ HIT. Anglia egyik tengerparti városában az egyik egyház kiváló vendéget várt. Egy nagyhírű lelkipásztor fogja hirdetni az evangéliumot a jövő vasárnap: ez a hir villanyozta fel az egész egyház népét. A vendég meg is érkezett s a zsúfolt templomban hozzákezdett az isten- tisztelet végzéséhez. A biblia olvasás után megállt, mintha zavarban lenne, majd arra kérte a gyülekezetei, engedjék meg, hogy egy megtörtént esetet elmondjon. — Épen tizenöt esztendeje ■— kezdte a történetet — hogy ebben a templomban voltam. Szép gyülekezet volt akkor is jelen, úgy mint ma. A nép között azonban volt három züllött életű fiatalember, akik egyenesen azzal a szándékkal jöttek, hogy botrányt csinálnak a templomban. Kődarabok voltak mindegyiknek a zsebében, ezekkel akarták a lelkipásztort meghajigálni ott a templomban, az istentisztelet alatt. Tervükről természetesen senki sem tudott. A prédikáció alatt az egyik fiatalember türelmetlenkedni kezdett. Mit várunk tovább ? Kezdjünk hozzá! A másik azonban csittotta: Várjunk még, vájjon mit akar kihozni a beszédből? — De pár perc múlva ez is türelmetlenné vált. Eh, ez is csak úgy beszél mint a többi. Kezdjük! A harmadik csak most szólt közbe és suttogva arra próbálta rávenni társait, hogy hagyják el az egész gonosz tervet. Amazok megsértődtek, felpattantak helyükről és nagy kopogással kisiettek a templomból. A harmadik ottmaradt, megvárván az istentisztelet befeje- zsét. Ha valaki kiváncsi ezeknek a fiatalembereknek további sorsára — folytatta a szónok — elmondhatom azt is. Az elsőt évekkel ezelőtt gyilkosság miatt kivégezték a tyburni íegyházban. A második itt, ebben a városban van a börtönben, halálos ítélettel a fején. És a harmadik, testvérek — itt a szónok megállóit és mély lélekzetet vett — a harmadik itt áll előttetek, azért, hogy meghallgassátok. A harmadik fiatalember én voltam! AKIK NEM ÉRTIK A BIBLIÁT. Sokszor halljuk, -nemcsak egyszerű, hanem tanult emberektől is, hogy olvasnák a bibliát szívesen — de nem teszik azért, mert sok helyen nem értik meg. Nehéz olvasmány, amely titkait még a gondos olvasás után is nem egyszer meg tagadja az olvasótól. Tegyük fel, keresztyén testvér, hogy gyermeked az iskolából hazajövet panaszkodni kezd. A számtan nagyon nehéz, nem tudja, nem érti. Milliószor megtörténik az egy-egy tanév alatt, mert a számtan valóban a legnehezebb tantárgyak egyike. Mit fogsz mondani a panaszkodó gyermeknek ? Azt talán, hogy : Iiát ha nem érted ,fiam, csak hagyd abban ,úgysem leszel te mérnök vagy számtan tanár? Egyik szülő sem mondja ezt, hanem ellenkezőleg, azt mondják, hogy nem szabad csüggedni. A tudományt csak szorgalommal, erős tanulással lehet megszerezni. A szorgalom és kitartás minden akadályt legyőz — s a legnehezebb tantárgy is megnyílik, világossá lesz az előtt, aki komolyan foglalkozik vele.
