Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-08-22 / 34. szám
VOL. XXVI. ÉVFOLYAM PITTSBURGH, PA., 1925 AUGUSZTUS 22. No. 34. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR Reformátü ej~ Á9oy l2lv- A l°ktl •ÁL 9t Lapja Entered as second class mail matter on the 14th of August, 1925 at the P. O. at Pittsburgh, Pa. under the act of March 3, 1879. A z egyetlen református magyar király 1619 augusztus 25-én történt, hogy Magyarországon, a besztercebányai országgyűlésen a rendek Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet Magyarország királyává választották meg. A királyválasztó rendek ezzel a döntésükkel olyan dolgot cselekedtek, amire példa sem azelőtt, sem azóta nem volt még a magyar nemzet történetében: református embert ültettek a magyar királyi trónra. Háromszázhat évvel ezelőtt ez épen olyan nagy dolog volt, mint amilyen ma lenne. Református ember lett a magyar nemzet királya, református asszony a királyasszonya Károlyi Zsuzsánna személyéber aki nagy férjének méltó élettársa volt. Hozzászoktunk már, hogy nemzetünk történelmének épen az ilyen eseményeit gondosan elhallgatják előlünk. Az iskolás gyermekek, akiknek annyi mindent meg kell tanul- niok, sohasem hallják hangsúlyozni, hogy Bethlen Gábor, a református magyar egyik legragyogóbb mintaképe, törvényesen megválasztott, valóságos királya volt Magyarországnak, habár a megkoronáztatást el is hárította magától. Ugyanakkor, amikor a szintén meg nem koronázott II. Józsefről oldalakat tanítanak és őt valóságos királynak tartják, a református Bethlen Gáborról alig esik szó. Pedig ha volt valaha alakja nemzetünk történelmének, aki megérdemli, hogy századok múlva is hódolattal járuljunk emlékéhez, úgy Bethlen Gábor az volt. Ez a férfiú, akit a legnagyobb politikai elmék egyikének mondanak, akit a magyar nemzet valaha szült, nemcsak böics uralkodó, nagyeszű és emberséges hadvezér volt, aki Erdélyt Európa egyik legnagyobb hatalmává tette, hanem mintaszerű, példás életű református keresztyén is volt. Hogy nagy emberré vált, azt mélységes, mindenkor híven követett református hitének köszönhette. Benne látjuk a legtisztábban kialakulva a református hit államférfiakat teremtő, országfenntartó, nemzetmentő erejét. Örök kár, hogy mint magyar király nem maradhatott sokáig helyén. A nikolsburgi békében királyi címéről lemondott. Hitére, buzgóságára nézve egyik legjellemzőbb adat az a közismert tény, hogy a Bibliát 28-szor, mások szerint negyvenszer végig olvasta. Puritán, tiszta életének irányitó igazságait egyenesen az Isten igéjéből tanulta meg s élete bizonyság volt mellette, hogy református hitét tartotta élete legnagyobb kincsének. Egy olyan gazdag élet minden gyümölcsét elsorolni, a milyen Bethlen Gábor élete is volt, lehetetlenség. Amikor azonban borongó lélekkel visszagondolunk reá, egyúttal eszünkbe kell jutni azoknak az iskoláknak is, amelyeket a nagy fejedelem, az egyetlen református magyar király alapított s a melyek között a nagyenyedi Bethlen kollégium foglalja el az első helyet. Háromszáz esztendővel a királyválasztás után ezt az iskolát, a többi erdélyi református iskolával együtt a végpusztulás fenyegeti. Nem kell magyaráznunk, hogy miért. Nem azért, mert az utódok hűtlenek lettek a múlt emlékeihez és eitékozolták a drága örökséget, hanem ellenkezőleg: azért, mert nagyon is híven ragaszkodnak hozzá ma is, mert magyarnak és reformátusnak akarják megtartani a jövendő nemzedékek számára. Ha most, augusztusban, a nevezetes királyválasztás évfordulóján Bethlen Gábor neve, tündöklő élete, református példaadása eszünkbe jut, jusson eszünkbe a tőle kapott örökség is. S bár az erdélyi hegyektől és református fellegváraktól óceánok választanak is el, jusson eszünkbe, hogy a drága örökség megmentésének munkájából nekünk is ki kell venni a magunk részét. Bethlen Gábor a jelen küzdelmei közepette is mindig a jövendő áimodója volt, mint minden igazán nagy ember. Annak a jövőnek, amelyben magyar nemzetét, országát, református hitét látta diadalmaskodni. Álma még nem valósult meg. Álljunk meg a pihenő fejedelem, a mi református mai gyár királyunk emlékénél s kérjük Istent, küldjön a magyar nemzetnek olyan vezetőket, akik méltóképen járnak a nagy fejedelem nyomdokain. (V. Ö.)
