Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-08-22 / 34. szám
2-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 34-ik szám. Az evangélium mezejéről 13 NAFIG MENT — LETÉPETT KARRAL. Az afrikai Nigériának, amely az angolok egyik legfontosabb gyarmata, mint egy tiz millió bennszülött lakosa van. Az egyik angol misszió lelkész mondja el a következő történetet: Egy 16 esztendős fiú jobb karját tőből kiszakította egy vadállat. A fiú, az irtózatos sebbel, anélkül, hogy bárki is segíteni próbált volna rajta elindult, hogy fölkeresse a legközelebbi misszió állomást, hogy ott gyógyulást találjon. Körülbelül 400 falu van azon a területen, de a bennszülöttek mindegyikéből elűzték, borzalmas állapota miatt. A szerencsétlen fiú 13 teljes napig vonszolta magát a kietlen vidéken, mig végre csodálatosképen csakugyan eljutott a misszióhoz. Élet már alig volt benne ,de a gyorsan alkalmazott szerető segitség meghozta gyümölcsét: a fiú teljesen meggyógyulva él népe között. Ez csak egy nagyon kicsiny, halvány kép azokról az állapatokról, amelyekben tiz és százmillók élnek még ma is, de ez is mutatja, hogy miért kell eljutni az evangéliumnak a világ minden szögletébe. AZ OROSZ NÉP BIBLIA ÉHSÉGE. Egy Európában működő amerikai keresztyén irja levelében, hogy legutóbb nagy szállítmány uj szövetséget küldtek orosz földre és !a körülötte alakult uj köztársaságok területére. A rigai orthodox érsek beszélte neki, könnyekkel a szemében, • hogy templomában csak Husvét ünnepén szokott olyan tömeg lenni, mint akkor volt, amikor az ajándék uj testamentumokat szétosztotta. Boldog volt az az anya, akinek gyermeke saját kezével vehette át a szerény, de áldott ajándékot. A biblia ugyanis igen ritka könyv Oroszországban és a volt orosz területeken. Vannak városok, olyanok is, amelyeknek 30 ezer lakosa van, hogy semmi pénzért sem lehet egyetlen Ipéldány újszövetséget találni bennök. Rigában, a litván fővárosban kapható ugyan, de olyan drágán, hogy a szegény nép nem tudja megvenni. Hosz- szu évek múlva valósulhat csak meg sok család vágya, hogy biblia lehessen a hajlékukban. Nekünk van bibliánk. Törődünk-e vele, megbecsüljük-e? RABSZOLGÁK FELSZABADÍTÁSA 1925-BEN. Indiában a nepáli maharadzsa (bennszülött uralkodó) a mostani év elején nagy dolgot cselekedett. Elrendelte, hogy az országa területén élő 51 ezer rabszolgának vissza kell adni a szabadságot. Indiában nem emlékeznek reá, hogy valaha egy bennszülött uralkodó önként, saját elhatározásából hasonlót cselekedett volna. A felszabadítást kimondó rendelet elmondja, hogy a történelem milyen tanulságokkal szolgál a rabszolga tartásról, hogy a rabszolgaság micsoda hazug gazdasági törvény volt eddig s végén keményen figyelmezteti a rabszolga kereskedőket a változott viszonyokba való belenyugvásra. A rendelet szerint a változásnak hét esztendő alatt kell végbemennie. A rendelet végrehajtására az uralkodó félmilló dollárt ado- mányozoytt. Ez is a Jézus evangéliumának eredménye. ISTEN NEMiSZEMÉLYVÁLOGATÓ. Indiában az egyik protestáns egyház missziója meg akarja dönteni a bennszülötteknek azt a hitét, hogy csak az előkelő Brahmin osztály gyermkei alkalmasak a tanulásra s ennek révén a nép vezetésére. E fölfogás szerint más gyermekek nem is részesülhetnek nevelésben, mert úgyis képtelenek lennének a tanulásra. Körülbelül 900 iskolás fiúból, akik mind missziós iskolákban tanulnak, kiválasztottak hatvanat, legtöbbnyire olyanokat, akiknek szülei irni-olvasni nem tudnak. A fiuk mindenféle társadalmi osztályból valók, csak brahmin gyermek nem volt közöttük. Hatvan brahmin gyermeket külön vizsgáltak meg, hogy az eredményt összehasonlítsák, Kiderült, hogy azon gyermekek, akik életük első éveit a legnyomoruságosabb viszonyok között töltötték, épen olyan jó- eszüek, értelmesek, mint a brahmin fiuk, akiknek ősei már évezredek óta gondos nevelésben részesültek. Isten nem személyválogató. Az emberek hasztalan próbálnak válaszfalakat emelni maguk között, Isten előtt mindenki egyenlő. HÁNY BÉLPOKLOS ÉL MA? A szörnyű betegség, amelynek nevét a bibliából olyan jól ismerjük, sok ember gondolata szerint már csak a múlté. Pedig nem úgy van. Meglehetősen pontos számítások szerint még ma is mintegy két millió szw-encsétlen bélpkolos él a világon s köztük nem egy magában az Egyesült Államokban is. Ennek tulajdonát képezi a Philippini szigetek Culion nevű szigete is, ahol egy telepen hatezer bélpkolos léi együtt. A szigetek kormányzója most kért egy millió dollárt a kormánytól a telep fejlesztésének céljaira. A keresztyén felekezetek nagyszerű munkát végeznek a többnyire gyógyíthatatlan bélpoklosok között, a kik mindenütt eleven és igazi hittől áthatott egyházi életet élnek. Y. M. C. A. JERUZSÁLEMBEN. Az örökké megszentelt emlékű városban nemsokára állan ifog egy hatalmas, modern épület, a keresztyén ifjúsági egyesület (Y. M. C. A.) épülete. Egy amerikai keresztyén 400 ezer dollárt adományozott erre a célra. A névtelen adományozó csak két föltételt kötött ki. Az egyik az, hogy nevét soha senki meg ne tudja s a másik, hogy az épületben legyen egy emléktábla, azzal a fölirással, hogy az Isten dicsőségére és az ő egyszülött Fiának emlékére épült. Mikor az adomány hírét mások is megtudták, egy másik keresztyén 25 ezer dollárt adott orgonára, egy harmadik pedig 12 ezer dollárt adott a toronyban elhelyezendő harangjátékra. Ezek is névtelen adományok. Mikor egy előkelő new yorki zsidó ügyvéd ezt megtudta, ígéretet tett, hogy pár hónap alatt még 50 ezer dollárt fog előteremteni. íme, ma is vannak emberek, akik titkon, ajtójukat behajtva imádják Istenüket s a jót nem az emberek előtti dicsőségért, hanem Istenért és magáért a jóért cselekszik. BÜNBOCSÁNAT — FÜRDÉS ÁLTAL. Indiának szent folyója, a Ganges már évezredek óta látja megújulni azt a jelenetet, amikor óriási tömegek fürdenek meg benne azért, hog yezen a réven bün- bocsánatot nyerjenek. Egy amerikai misszió lelkész, Cawnpore mellett végig nézve ezt az elképzelhetetlen jelenetet, azt mondja, hogy soha életében annyi embert egy csomóban nem látott. Ezeknek a szerencsétlen, teljes sötétségben élő embereknek a “sadhu” vagy szent ember a lelki vezére. Ezek a szent emberek hihetetlenül piszkos, undorító külsejű emberek, akik többnyire teljesen ruhátlanul járnak. Természetesen a nagy fürdés ideje alatt vannak igazán elemükben. Ezer és ezer ilyen “szent ember” szerepel a mérhetetlen tömegben, mindegyik túl akarván tenni a másikon. Ez alkalommal a babért egy olyan szent ember vitte el, aki órák hosszáig állott a fején, azért, hogy minél több érdemet szerezzen magának ez által. Ezt bámulták legtöbben a kevésbbé szent, sőt bűnös résztvevők közül. Ezek a zemberek is érzik a lélek éhségét s a bűnöktől való megtisztulás szükségességét. Lehet-e más, mint áldott az a munka, mely velők is meg akarja ismertetni a világ világosságát ?
