Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-08-15 / 33. szám
4. oldal. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 33-ik szám. T udakozzátok VASÁRNAP, augusztus 16. — Alapige: “A világ barátsága ellenségeskedés az Istennel” (Jakab 4:4.) Olvasandó: V. Mózes 11:13—21. Barátságunkért ketten versengenek: Isten és a világ. A világ barátságát ajánlván nekünk olyan érveket hoz fel, amelyek a természetes ember számára nagyon elfogadhatóknak látszanak. A világ az ő barátjainak adhat örömet, sikert, gazdagságot, hatalmat. Mindez szemmel látható, Ínyünkkel Ízlelhető, kezünkkel fogható. Isten is az Ő igéjében súlyos érvekkel támogatja hivó szavát, amely- lyel nekünk barátságát ajánlja. Azonban minden szava az örökkévalóságra mutat rá. Ennek az életnek a szempontjai csak itt-ott érvényesülnek az ő igéjében. Innen van, hogy annyian inkább a világ barátságát választják. Pedig a vüág maga a megbízhatatlanság. Csak a mára tekint. Ha ma kihasznált téged, otthagy, nem törődik azzal, milyen lesz a holnap. Ne épits a világ barátságára. Válaszd az Isten barátságát, aki, igaz, a te örökkévaló üdvösségedet tartja mindenekelőtt az ő bölcs, szerető szeme előtt, de éppen azért a te ideigvaló életednek bajait és szükségleteit nem hagyja figyelmen kívül. HÉTFŐ, augusztus 17. — Alapige: “Lelkünk megszabadult, mint a madár a madarásznak tőréből. A tőr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.” (Zsolt. 124:7.) Olvasandó: Luk. 1:1—4, Ap. csel. 1:1—4. Elmondhatod-e: megszabadultam? Minden embernek el kell jutnia ide, hogy erről bizonyságot tehessen. A madarász a gonosz ellenség, a sátán. A tőr a bűn. A bűn, amely sűrűbb, vagy ritkább hálóval téged is körülfogott. Odaléphetett-e már az Ur a tőrhöz és kiszabadithatott-e téged? Ne tégy úgy, mint a botor madárka, amelyik úgy csapkod a szárnyával, ha valaki a tőrből ki akarja szabadítani. S engedd, hogy az Ur teljesen kiszabadíthasson! Ha a tőrnek egy-egy darabja rajtadmaradt még: engedd, hogy azt is lefejtse rólad. Aki megtapasztalta már lelke szabadulását, az bizonyos lesz afelől, hogy az Ur más veszedelemben is megszabadítja. A lelkünk megszabadulásának dicsőséges tányéré épül fel minden egyébben a mi bizodal- munk az Ur iránt. KEDD, augusztus 18. — Alapige: “Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál vüágosabb lesz a teljes délig.” Példab. 4:18. Olvasandó: Kol. 4:7—18. Az igazak útja — az istentelenek útja (19. v.) mondja a Biblia. Tehát mindnyájan utasok vagyunk! Az utas egy ponttól mindjobban eltávozik — és egy másikhoz mindinkább közeledik. Az igazak a bűntől, a természeti élettől távoznak hovatovább mindinkább el — és a dicsőséghez közelednek. Az istentelen a kegyelemtől távolodik és az ítélethez közeledik napról-napra. Az igaz mindinkább tisztában van élete utjával és céljával —• az istentelen elméjében napról-napra nagyobb lesz a zavar, bizonytalanság! Az igaznak fénye, napvüága, vezére az Ur Jézus. Csakhogy igaznak senki sem született közülünk, — csak Isten irgalma tehet azzá, bűnösöket, hamisakat, hitetleneket. Római lev. 3. r. Fogadd el ezt, úgy, amint megjelent az a Megfeszítettben és Feltámadottban! Akkor az írásokat tapasztalatból fogsz rájönni, hogy életed útja valóban olyan, mint azt alapigénk leirja! SZERDA, augusztus 19 — .Alapige: ’’Ekkor gyermekeket hozának...” (Márk. 10: 13—14.) Olvasandó: Ján. 5:33—47. “A gyermek a jövendő hordozója.” Van-e aki ne érezné a jövendő iránti felelősség teljes súlyát s minden nehézség, küzdelem dacára ne vállalná ezt szívesen? A gyermekben az örökkévalóság egy zsenge plántája van kezünkre bízva, kinek sorsa összefüggésben van a mi sorsunkkal, fejlődése, növekedése és gyümölcstermése a mienkhez hasonul. Nagy mulasztást követ el, aki a külső, — testi fejlődés, növekedés feletti őrködésben bizonyul hü kertésznek s aki a lelki, — a belső, értékesebb részt gondozás nélkül hagyja. Ilyenkor könnyen előtör a titokzatos mélységből a gaz, a burján, a szenny, az érzkek zabolátlan vadsága és befonja, emészti a kertet, mint a fagyöngy a virágzó fát s elékteleniti a lelket, mint a fehér falat a salétrom. Minden kis gyermek egy-egy angyal, akinek teste tiszta, lelke fehér és mo- csoktalan, de ami mégis magában hordja a bűn csiráját. A szülők kötelessége gyermekükben ezt az ártatlan angyalt megőrizni, jobban mondva elvezetni gyermekeiket minél előbb ahhoz, aki egyedül képes őket tisztán megtartani s bennük a bűn csiráját elfojtani. Ehhez azonban az szükséges, hogy elsősorban magunkat adjuk át az Urnák, hogy Ő rajtunk végezze napról-napra a maga tisztitó munkáját. CSÜTÖRTÖK, augusztus 20. — Alapige: “Nem ti választotattok engem.” (Ján. 15:16 Olvasandó: Gál. 6:1—11. Egy gyárnak udvarán hosszú évekig hevert egy hatalmas vastömb. Nem igen törődött vele senki, de mégis számontartották. Egy napon ráesett a mérnökök tekintete, mérték, vizsgálták, végre is kijelölték egy nagy cél betöltésére: egy nagy várost világossággal elárasztó elektromosgép tengelyét kellett ebből az idomtalan, rozsdás vastömbből elkészíteni. Mily nemes hivatás! A vastömböt tüzbe tették, hogy megtisztítsák és alakíthatóvá tegyék, vitték a nehéz pörölyök alá, azután a durvább és finomabb gépekre, hol csakhamar megnyerte teljes, uj alakját. Vájjon ki ismerne ebben az otromba vastömbre, amely most már alkalmas arra, hogy egy város világításánál döntő szerepe legyen? Te is munkára hivattattál! De előbb le kell vetkőznöd a régi formát, engedned kell, hogy a mester téged is átformáljon s nagy célok szolgálatban állítson. így lehetsz te is egy város lelki életének világitó központja; be- lőleg kell kiáradni a világosságnak, erőnek, a mely sokak életét felemeli. De lehet, hogy nem egyszerű kis szerszám leszel a mester- kezében, de ezzel is nagy célokat szolgálsz, mert Uradnak vagy munkatársa, ki azon munkálkodsz, hogy kevesebb legyen a nyomor, több az öröm, hogy szűnjék meg a könny, a bűn s gyarapodjék a békesség és a szeretet. Akarod-e ezt? Akkor állj oda a pöröly alá! PÉNTEK, augusztus 21. — Alapige: “Jöjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.” (Zsolt. 66:5.) Olvasandó: Ap. csel. 17:10—21. Csak a világ gyermeke csodálkozik azon, hogy a biblia annyi csodáról tud. Az az ember, aki már a hit által életközösségben él az élő Istennel, ezt a lehető legtermészetesebbnek tartja. Nemcsak azért, mert nem vitatja el Istentől a képességet és szabadságot arra, hogy csodát tehessen, hanem főleg annak az életén végigvonuló ténynek az alapján, hogy nap-nap mellett megtapasztalja Isten csodatevő hatalmát. Mert mi is a csoda? Ugy-e, olyan esemény, amely várakozásaink ellenére történt meg és amelynek megmagyarázására és megértésére csak ez a vallástétel segít el: ezt Isten cselekedte az Ő nagy kegyelméből. Bizonnyal vannak ilyen tények a te életedben. Engedd, hogy a Lélek veled ezeket megláttassa s te is vallhasd a zsol- táriróval: csodálatosak az Ő cselekedetei, •— és kész légy a bizonyságtételre: jöjjetek és lássátok. SZOMBAT, augusztus 22. — Alapige: “Jobb, hogy ne fogadj, hogynem mint fogadj és ne teljesítsd be.” (Préd. 5:5.) Olvasandó: I. Ján. 1. Alig van valaki, aki valamikor fogadást ne tett volna Istennek. Talán betegségében, tálán nehéz helyzetben, az Úrvacsoránál, a konfirmációban! Vájjon beteljesitetted-e fogadásod, kedves lélek? Isten számon kéri! Isten szent, vele nem lehet játszani, sem alkudozni, és előtte nincs személyválogatás az Ítéletben. Jobb, hogy ne Ígérj semmit, mintsem hogy könnyelműségeddel, vagy hűtlenségeddel megbántsd a szent Istent és haragot s Ítéletet gyüjts magadnak. De ha lelkiismereted és a Szent Lélek indított fogadástételre, úgy jól van az, ha hűen be is tartod. Áldás árad rád és jellemed tisztulni, erősödni fog. Kedves ifjú! Neked is, ki a jövő évben konfirmációra készülsz, szól e fenti intés. Nem kell néked tiz-tizenkét éves korodban szokásból, vagy félelemből tenned e szent fogadást, amelyben magad Istennek és az egyháznak elkötelezed. Nem kell akkor, amikor ennek komolyságát és felséges dicsőségét még nem tudod felfogni. Inkább várd meg, amig megérted ennek jelentőségét, megérted a Krisztus hívását, és hogy csak egy igazi élet van: Neki szolgálni, Vele szenvedni, hogy Vele is uralkodjunk. Szülők és lelkipásztorok fontoljátok meg: ne bérmálást végezzetek, éretlen és erre még alkalmatlan gyermekeken végezve a konfirmálást és bocsátva őket a szent Vacsorához. Krisztusnak és az egyháznak öntudatos és magukat önként, jó szívvel elkötelezett tagokra és harcosokra van szüksége. “A mi tudományunknak a világ minden dicsősége fölött fönségben, minden hatalma fölött győzhetetlenségben kell állnia, mert nem a mi tudmányunk az, hanem az élő Istené s az Ö Fiáé, a Krisztusé, kit az Atya Királlyá tett, hogy uralkodjék tengertől-tengerig és a folyóvizektől a föld kerekségének végső határáig.” FOURTH AVE.9.STREET ^ NEW YORK -
