Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-08-08 / 32. szám

32-ik szám Amerikai magyar reformátusok lapja S. oldal A TEST köteteket lehetne irni. A sok megírandó gondolatok közül csak egy néhányat ra­gadjunk ki. Nemcsak református gyermekek jár­nak iskoláinkba, hanem más vallásuak is. Mindenüt szívesen látják őket. Az üd- vözitő parancsának engedelmeskednek. “Tanítványokká tegyetek minden népe­ket.’’ A beiratkozott növendékek, refor­mátus szülőktől származott református gyermekeknek több mint fele olyan szü­lőknek gyermeke, akik nem tartják fon­tosnak, hogy az egyháztagok sorai között az egyházfentartásával járó kötelezettsé­geket viseljenek. Ezek a reformátusok, vagy állítóla­gos reformátusok máskor nem gondolnak az egyházra, csak amikor keresztelés, es- ketés, temetés vagy konfirmálás miatt kénytelenek rá gondolni. Templomba sohasem mennek, gyermekeiket a vasár­napi iskolába nem küldik. A nyári isko­lába is azért küldik, hogy tanuljanak a gyermekek magyarul. Vallásra, Istenre ekkor sem gondolnak. Mindenre van pén­zük. Mozira 25 centet vagy többet nem sajnálnak, Ice Creamre, Chewing C.umra, Candyre bőven adnak a gyermekeknek, de az egyházra egész évben még 25 cen­tet sem adnak. Ila véletlenül templomba mennek a hagyományos két centet teszik a perselybe. Ezek, ha kikerülhetnék, még az iskolai tandijat sem fizetnék meg. Megérdemelnék), hogy az egyház ne ré. szeltesse őket a nyújtott előnyökben. De az egyházak sem tesznek kivételt gyermek és gyermek között. Szeretettel és készséggel tanítják a beiratkozott nö­vendékeket, s nevelnek becsületes férfia­kat és nőket az egyházra nem gondoló szü­lők gyermekeiből is. S azok, akik önkéntes adományaikkal állandó fenntartói az egyházaknak, panasz nélkül viselik az is­kola fenntartás terheit is. Hogy mindig több szülő tanulja meg méltányolni a nyári iskola áldásos mun­kásságát, látni lehet abból is, hogy az is­kolák száma évről-évre szaporodik, s hogy minden iskolában több és több növendék iratkozott be. Azt is tapasztaljuk, hogy folytonosan kevesbbedik azoknak a szá­ma, akik erénynek tartják az Isten anya- szentegyházán való zsugoriskodásig gya­korolt takarékosságot. Folytonosan ke- vesbedik azoknak száma, akik a nyári magyar iskolákat ignorálják, szükségte­lennek tartják. Most inkább azt tapasz­taljuk, hogy mindig többen vannak, akik öntudatos református keresztyénként ki­veszik részüket az egyházi teherviselésből, s erős meggyőződésem az, hogy ezeknek a számát növeli a nyári iskolák szívós, ered­ményteljes munkálkodása. Istenünknek legyen hála a mi nyári iskoláinkért, s az ő áldása legyen úgy a növendékeken, mint a tanítókon. LAKY ZSIGMOND. Hajdanában úgy gondolkoztak az em­berek, hogy a test a lélekre nézve kelle­metlen és nem kívánatos teher. Úgy te. kintettek rá, mint a földi élethez tartozó szükséges rosszra, amely az erkölcsi rom­lásra való hajlandóságánál fogva aka­dályozza a lelki élet kifejlődését. Voltak jó emberek, akik küzdöttek a test ellen s minél jobbaknak képzelték magukat, an­nál erőteljesebb harcot folytattak ellene. El kell a testnek minden kívánságát nyomni, meg kell alázni s a böjtölésnek és sanyargatásnak különböző változataival próbálták céljukat elérni. Úgy gondolták, hogy a lélek csak akkor érheti el fejlődé­sének legmagasabb fokát: az örök életet, ha a testet minden tekintetben teljesen megtörik. Ma már másként gondolkozunk a test felől. Úgy, amint arra az irás tanít ben­nünket. Az irás szerint a test Istennek drága ajándéka. Az ó-testamentumnak figyelmes olvasása arra serkent bennün­ket, hogy a testi életre is mélységes tisz­telettel tekintsünk. Az uj testamentum­ból pedig azt olvassuk, hogy a test Isten­nek temploma s Istennek lelke lakozik benne. Szent komolysággal figyelmeztet bennünket arra, hogy: “Ti Isten tem­ploma vagytok és aki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti!” Korunk tudománya is alátámasztja a testről alkotott magas felfogásunkat. A test az emberi cselekvésnek eszköze. Az elme a testen keresztül léphet a külvilág­gal érintkezésbe. Gondolatait ezen ke­resztül adja tovább. Szem nélkül nincs világosság, nincs látás, nincs szépség. Fül nélkül nincs egymásba vágó, egymásba ölelkező isteni összhang. Ezek nélkül és a tapintás, az ízlés, a szaglás szervei nél­kül a körültünk levő tárgyak teljesen is­meretlenek lennének reánk nézve. Igaz ugyan, hogy Keller Ilona, aki teljesen süket és vak, csudálatos eredményeket mutatott fel a közművelődés terén, de csak a tapintás segélyével végzett hosszú és fáradságos gyakorlatozás után. De még igy is igen kevésre vitte volna, ha önzetlen barátai nem siettek volna segít­ségére mindazzal az értékkel, amit ők a szemen és a fülön keresztül szereztek meg maguknak. Mindezek után tehát bátran megállapíthatjuk, hogy a lélek a testen keresztül jöhet a külvilággal érintkezésbe. A test tehát Istennek felbecsülhetetlen drága ajándéka. Testünkre úgy kell tekintenünk, mint Istennek szent bizományára, amellyel azért ajándékozott meg, hogy okosan sá. fárkodjunk véle. Egy része ez annak a nagy tőkének, amit azért adott nekünk, hogy kamatoztassuk. Elvárja tőlünk, hogy védelmezzük, őrizzük, fejlesszük és használjuk még pedig úgy, hogy önma­gunknak is, embertársainknak is, de meg a mi Mesterünknek is hasznára váljék., Ez a test nem a miénk, hanem az Istené , és nem tehetjük véle azt, amit mi aka­runk : nem élhetünk véle vissza, nem nyühetjük el, nem rongálhatjuk meg, nem pusztíthatjuk el, mert ez Istennek teremt­ménye s azért bízta ránk, hogy szolgáljuk véle az ő bölcs tervének megvalósítását. Úgy mellékesen azt is megjegyezhetjük, hogy minél hűségesebben gondozzuk, mi­nél magasabb értékek kitermelésére hasz­náljuk a mi testünket, annál nagyobb gyönyörűséget és annál nagyobb erkölcsi hasznot nyerünk belőle. Mert nagyon igaz az, hogy, ha okosan sáfárkodunk az­zal a tőkével, amit az Isten ránk bízott, első sorban mi vesszük hasznát s mi él­vezzük a gyümölcs legnagyobb részét. Nemcsak az elért anyagi siker, de gondolatvilágunk kialakulása, az erkölcsi jellemvonások kifejlődése, sőt bennsö, lelki életünk tökéletesedése is igen nagy­ban a testtől függ. A koponya formájától függ sok esetben az ember szellemi képes­sége és erkölcsi értéke is. Az agyvelőre, vagy pedig más fontos élőszervre gyako­rolt természetellenes nyomás, amit talán véletlen baleset okozott, szellemi tompult­ságot, búskomorságot, őrültséget, vagy más lelki betegséget okozhat. Az orvosok bizonyítják, hogy sok esetben egészen egy­szerű műtét teljesen egészségessé tett olyan embereket, akiket reménytelen lelki betegnek tartottak. Sokszor igen kedves és jó természetű gyermekek véletlen baleset, vagy valami betegség következtében kiállhatatlan, ma­kacs természetűvé lettek. De akiket az­tán az orvosi tudomány eredeti egészséges állapotukba helyezett vissza azzal, hogy eltávolította az okot. A tudósok határo­zottan állítják, hogy embergyülölő és gonosz indulattal biró embereket barát­ságos és igen kedves emberekké alakítot­tak át azzal, hogy lelki bajuknak okát, az idegrendszerüknek valamilyen sérülését, ügyes műtéttel eltávolították. Azok, akik gyakorlottak a jellem megfigyelésében, csaknem határozottan meg tudják állapí­tani az ember viselkedéséből, hogy a szel­lemi betegségnek milyen nemében szen­ved. De az arckifejezéséből, sőt a kopo­nya formájából is meg tudják ezt álla­pítani. Még a lábak és a kezek is elárul­ják az ember jellemének bizonyos voná­sait. Ha most már a testi, a szellemi, az erkölcsi és a lelki élet között ily nagy­mérvű az egymásra hatás: milyen óriási fontossággal kell, hogy bírjon előttünk az a tény, hogy a test a mi sáfárságunk-

Next

/
Thumbnails
Contents