Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-08-01 / 31. szám

2. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 31-ik szám f-----------------------------------------­PUBLICATION COMMITTEE: Rev. Alexander Ludman, Rev. Géza Takaró, Rév. Julius Melegh, Rév. Francis Újlaki, Rev. Louis Bogár, Rev. Gabriel Dókus jr., Rev. Francis Kovách, Rev. Barnabas Dienes, Rev. Sigismund Laky. Editorial and Publication Office: 7911 West Jefferson Avenue Detroit, Mich. SUBSCRIPTION TERMS: $2.00 PER YEAR SENT ANYWHERE. __________________________________J AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER PUBLISHED WEEKLY — MEGJELENIK MINDEN HÉTEN This Paper is Published in Cooperation with the Reformed Church in the United States & the Presbyterian Church in the United States of Amerlcal Mindennemű közlemények vagy előfizetési és hirdetési dijak :: a felelős szerkesztőhöz küldendők. :: Publication Office: 7911 W. Jefferson Ave. Detroit, Mich. Tel. Cedar 0414 Entered as second class mail matter on the 16th of October, 1924 at the P. 0. at Detroit, Michigan, under the Act of March 3, 1879. r---------------------------------­KIADÓ BIZOTTSÁG: Ludmán Sándor, Bridgeport Takaró Géza, New York Melegh Gyula, McKeeaport Újlaki Ferenc, Lorain Bogár Lajos, Toledo Dókus Gábor, Canton Kovách Ferenc, Bloomfield Dienes Barna, Caldwell Laky Zeigmond, New Brunswick További intézkedésig a szerkesz­tőség és kiadóhivatal cime: “Amerikai Magyar Reformátusok Lapja”, 7911 W. Jefferson Ave. Detroit, Mich. ELŐFIZETÉSI AR: BÁRHOVA KÜLDVE 2 DOLLÁR EGY ÉVRE. BEFOLYÁS Nincs semmi ezen a világon, ami ön­magában megállhatna. Nincs teljes egye- dülvalóság. Nincs egy porszem, nincs egy csöpp viz, nincs egyetlen sugár, mely ön­magában különállóan létezhetne. Minden beletartozik egy társas rendszerbe, amely­nek szükségszerűen képezi alkotó részét, így van ez az erkölcsi világrendben is. Legyen az ember, gyermek, avagy an­gyal : egymagában meg nem állhat. Egy. másra van talva. A végtelen tökéletesség­től le egészen a tátongó semmiségig min­den lény takia egy olvan szervezetnek, a melvben egyik a másikára hat, együk a másikára van utalva s egyik a másikától kölcsönösen függ. Minden ember részt kar) és élvezi a maga részét a világ boldogságának sum­máiéból. Önmagának senki sem élbet. Az erkölcsi világrendnek sorsára minden lény gyakorol befolyást. Még a legközön­ségesebb, a leghétköznapibb egyén be­folyása is határozottan érezhető a testvé­ri közösség egyetemén. TTa a kéz azt mon­daná a lábnak: “Nincs rád többé sziik- ségpm”. hamarosan felbomlana a világ­rend. Nem sziilethetik emberi lény erre a világra a nélkül, hogy ne csökkentené avagy ne növelné a világ boldogságának summáiét. Senki önmagát ki nem szakít­hatja ebből a kapcsolatból. Sem a világ- egyetemben, sem azon kiviil nincs oly el­szigetelt hely, ahová az ember vissza vo­nulhatna az emberi közösségből, ahová magával vihetné azt a befolyást, melyet az ő életével gyakorol az erkölcsi világ­rend sorsára. Mindenütt érezhető lesz az ő jelenléte, avagy távolléte.. Mindenütt lesz társa, aki vagy jobb, vagy rosszabb lesz. aszerint, amilyen befolyást gyakorol / t reá: Egy lelkipásztor beszéli, hogy egy­szer elment az egyik papnevelő intézetbe a. barátját meglátogatni. Amig a folyo­són várakozott a fiatal emberre, arra gondolt, hogy azt az időt sem kellene hi­ába eltölteni, hátha lehet valami jót ten. ni. Az intézet kapusa seprővel kezében arra jön. Solia sem látta ezt az embert azelőtt. Szót váltott Aréle és szívélyes be­szélgetésbe kezdett. Azután beszélt neki az Ur Jézus Krisztusról. Mire barátja megérkezett, ezt az embert, aki egész éle­tén keresztül templomkerülő, vallásgyii- löiő, istentagadó volt, megtérítette s egyik legjobb egyháztagja lett azután. Később ez a kapus elmondotta, hogy húsz esztendőn keresztül dolgozott ebben a pap ­nevelő intézetben, ahol igen sok kiváló lelkipásztor nyerte képesítését s igen sok lelkipásztorral találkozott, de soha senki sem szólott neki egyetlen egy szót sem az Ur Jézus Krisztusról. A történelem, de maguk az életrajz irók is keveset beszélnek arról az erőről, arról a nyomásról, amelyet egyik ember a másikra gyakorol. Elmonják, hogy egyik, vagy másik úgynevezett nagy em­ber mily nagy hadvezér volt, miként ala­pított hatalmas birodalmat, milyen tör­vényeket hozott, milyen ügynek állott szolgálatában, hogyan gondolkozott, mi­ként érvelt: elbeszélésüknek mindig az a központja, amelynek megvalósítása érde­kében élt és munkálkodott az elbeszélés hőse. De arról, hogy közvetlen környeze­tére ez a hős milyen befolyást gyakorolt, ritkán olvashatunk a történet és jellem- rajz-irók müveiből. Pedig nem az a fő, hogy mit tett valaki egy előre meghatá­rozott cél érdekében előre kigondolt terv szerint, hanem az a fő, hogy öntdatlanul, előre nem számítva micsoda átalakulást idézett elő embertársainak lelkében, szi­vében s elméjében? Az embert a maga igazi mivoltában soha sem a nagy dolgok után kell megítélni, hanem az apró-csep­rő s látszólag jelentéktelen cselekedetek alapján. A történetírók rendesen itt kö­vetik el a hibát: nem rajzolják meg hő. síik személyiségének áldott, vagy káros befolyását azokra, akiket véle a sors szét- .szakithatatlanul összekötött. Hány emberrel találkozhatsz ebben az életben, aki nagy tervek megvalósí­tására szentelte életét, de akinek jelleme és viselkedése, a nélkül, hogy még csak sejtette volna is, ép az ellenkező irányba terelte azokat, akiket a terv megvaló­sítása érdekében cselekvésre akart ser­kenteni. Itt jut eszünkbe a nagy tudós­nak, Emersonnak, az a monása, ami még ma is, de talán mindörökre közszájon fog forogni: “Oly hangosan beszél az, ami vagy, hogy nem hallom azt, amit mon­dasz”. Óh hány és hány emberre illik manapság ez a mondás! Szájukkal min­dig mást hirdetnek, mint amit jellemük és cselekedetük beszél. Vizet prédikálnak és bort isznak. Azzal az emberrel tarta­nak együtt, aki ezt prédikálja: “Ne az legyen előtted fontos, ami vagyok, hanem az, amit mondok!” Ne azt eselekedd, amit én cselekszem, hanem azt, amire serkent- lek ! Pedig ez homlokegyenest ellenkezik az Ur Jézus Krisztus tanításával. Mert aki az ő tanításának igazi hitvallója, aki a Krisztusnak igazi követője, az nem­csak mondja, hanem cselekszi is azt, amit mond! Hány és hány ember megtagadja a Krisztusát csupán csak azért, mert olyan barátjai, olyan ismerősei wannak, akik anélkül, hogy tudná, krisztusellenes be­folyást gyakorolnak reá. És ezt nemcsak hogy most nem tuja, de nem fogja tudni mindaddig, amig el nem jő az a nagy nap, amikor megáll az örök biró előtt, a ki számon kéri tőle mindazt, amit ebben az életben cselekedett. Sőt nemcsak szá­mon kéri, hanem elibe tárja az élet nagy könyvéből haszontalan életének minden mozzanatát. Pedig ma már egészen világosan áll­hatna előttünk az a tény, hogy az em­bernek minden érzése, minden gondola­ta, minden cselekedete másokra is ki­ható. Usak gondoljátok el, hogy mily ra­gadós a hazafias lelkesedés s mily köny. uyen lángra gyújt másokat is! Mily köny- nyen átcsap ez a lelkesedés embertársa-

Next

/
Thumbnails
Contents