Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-08-01 / 31. szám

31-ik szám AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJÁ inkra is, mig végre egy egész nemzet áll a hazafiasság szent tüzének lángjában! így van ez minden dologgal ezen a vilá­gon. Az egyenetlenségnek, a békétlenség­nek a tüze is ilyen harapós. Anélkül, hogy sejtené valaki, azt veszi észre, hogy a gyűlölködés tüzének magasra csapó láng­jai nyaldossák öt és mindent ami szivé­nek szent környes körül! A befolyásnak rendkívül nagy az ereje. Csak a napokban hallottam az egyik rendőrfőnöktől, hogy a legtöbb gonosztevő, aki keze alatt eddig meg­fordult, vissza tudja vezetni gonosz cse­lekedetének okát valami rémregény ol­vasására. Ezek a rabló és detektív törté­netek talán sok ideig a feledés homályá­ba merülnek, de amikor a tett elköveté­sére alkalom kínálkozik, felelevenednek és segitségére szolgálnak a bűn elköve­tésében. Egy kis város minden lakosa a to­ronyóra után kezdett munkába s hagyta abba napi foglalkozását. Soha még csak nem is gondolt senki arra, hogy cseleke­detükre mily nagy befolyást gyakorol ez az óra. Egy nap aztán megáll az óra. Va­lami baja történt. Senki sem gondolt a bajra. Mindenki az órát nézte s ezen a napon a város minden lakója másfél órá­val később kezdett munkába. Csak most, amikor félrevezette őket, gondoltak ar. ra, hogy mennyire hozzá vannak nőve eh­hez az órához. Hány és hány ember van most már ebben az életben, aki épen igy oda van nőve keresztyén felebarátainak életéhez s teljesen ezek befolyása alatt áll. Lehet, hogy te azt hiszed, hogy semmi befolyást nem vagy képes szomszédaidra, ismerőse­idre, rokonaidra gyakorolni. Tévedsz! Nagyon tévedsz! Nincs a te életednek egyetlen egy mozzanata sem, amely vagy jóra, vagy roszra ne serkentene másokat. Egyszer egy juhpásztor nyáját egy szélesebb folyón akarta átterelni. A fo­lyón csak egy keskeny hid vezetett ke­resztül. A nyájat sikerült is a hídon kö­rülbelül a folyó közepéig terelni. Ám itt a vezérjuh megállóit s tovább nem ment. Hátulról a pásztor szorította a nyájat. Egyszer aztán a vezérjuh a hídról beug­rik a folyóba s a többi mind egytől-egyig utánna s az egész nyáj elpusztult, csu­pán csak azért, mert a vezér valami ok miatt vesztébe rohant. Ebben az esetben semmivel sem történt más, mint ami az ember életében nap nap után ismételten megtörténik. Hány és hány ember van manapság, aki követi embertársainak a gonosz cselekedetekre mutatott példáját. Pedig Isten nem vette el szemük látását, józan gondolkozásuk is meg volt, de mert látták talán a maguknál tanultabbaknak, tehetségesebbeknek istentelen cselekede­teit s ők is, miként a majom, utánozták s vesztükbe rohantak. Beleléptek az örök kárhozat örvényébe! Mpst már mi mindannyian Krisztus­nak tanítványai vagyunk. Minden tanít­vány eddig a biblia szerint élő levél, ame­lyet minden ember olvas. Csak egész ter­mészetes, hogy ez olvasás által mások életére hatást gyakorolunk. Most már mit olvasnak majd ki az emberek a mi életünkből, mint levélből? Vagy pedig ha a mi életünk ismét csak a biblia szerint világitó fáklya. Mit várhatunk egyebet, minthogy embertár­saink e fáklya világosságánál lássanak. Mit látnak? Gyülölséget, irigységet, bősz- szállást? Jaj nekünk, ha a mi életünk fáklyája mellett igy ismernek meg ben­nünket. embertársaink! Mert ebben az esetben nemhogy Istent dicsőitenék, de meggyülölik miattunk. Pedig nekünk az a kötelességünk, hogy az emberek lássák a mi cselekedeteinket és dicsőítsék az Atyát! Nincs benned őszinteség! És mégis cse­lekvésre akarsz egy másik embert serken­teni. Ez az ember egy pillanat alatt száz és egy féle módon jön rá arra, hogy tu­lajdonképpen mi vagy. A hipokrita, aki szép szavakkal jó befolyást akar rád gya­korolni, szavaival csak azt bizonyítja, a mit viselkedése, gondolkozása és cseleke­dete lépten-nyomon megtagad. Szánalmas állapot az, amikor vala­ki ragyogni akar, de a ragyogásnak az alapja, a tűz, a szeretetnek, a jóságnak, a hitnek a tüze hiányzik leikéből. Igyekezzünk mi úgy élni, úgy csele­kedni, úgy érezni és úgy gondolkozni, hogy egész életünk összhangban álljon azzal, amit mondunk, hogy igy mi le­gyünk a világ sava, a világ világossága s amikor embertársaink látják a mi életün­ket, dicsőítsék rajtunk keresztül s áldott befolyásunk következtében a mennyei Atyát! Tóth Mihály. EGY MILLIÓ MAGYAR ALÁÍRÁSÁVAL ELLÁTOTT KÉRVÉNYT VISZ A RO­MÁN KIRÁLYHOZ SZABOLCSRA. Az “Adverul” c. román újság inter­jút közölt Szabolcska Mihálytól, a temes­vári költőpaptól, aki elmondja, hogy az er­délyi református egyház memorandumot készített az Anghelescu-féle iskolajavaslat ellen, mely az anyanyelvi oktatást akarja eltörölni. A memorandumot, melyet egy millió magyar és több ezer román irt alá, az erdélyi egyházfők legközelebb szemé­lyesen nyújtják át a román királynak. Itt jegyezzük meg azt is, hogy minden valószínűség szerint külföldi nyomásra az ismeretes iskolajavaslatot visszavonták és állítólag csak ősszel terjesztik újra a képviselőház elé. 3. oidai A szeretet győz Anglia hatalmas lord protektorának, Cromwellnek idejében történt, hogy egy angol nemes ember ellene, az állam feje ellen ösz- szeesküvést szőtt. Az összeesküvés kitudódott s a protektor az összeesküvőt halálra Ítélte. Az elitéit ember felesége, egy viruló szép fiatal asszony a protektor lába elé vetette ma­gát s térden állva könyörgött neki, hogy gyer­mekeiért kegyelmezzen az édes apának. Crom­well hajthatatlan volt és ridegen válaszolt: — Amit mondtam, megmondtam! Mikor ma este a nagy templom tornyában megkon- dul a harangszó, a férjed feje akkor le fog hullni a hóhér bárdjától. Estefelé nagy tömeg gyűlt össze a vesztő­hely körül. A bakó ott állt fényes bárójára tá­maszkodva, a kivégzést vezénylő tiszt felál­lította a katonaságot. Az elitéit oda volt szij- jazva a tőkéhez és minden tekintet feszült fi­gyelemmel nézett a torony felé. Mindenki tud­ta, hogy mikor a nap tüzes golyója lebukik a látóhatáron, u harangszó első kondulására le­sújt a bárd. A nap lement. Búcsúzó sugára vérpirosra f"stette a felhőzetet. Egyszerre a kis harang elkezdi ütni az óranegyedeket, de a nagy na- rang néma marad. Aztán az egyik perc a má­sik után telik el, a ragyogó ég lassanként el­halványul s a háztetőkre, utcasorokra ráborul az alkony. A tiszt lassanként türelmetlenkedni kezd. A tümegb 1 zugás hallatszik: — A harang nem szól. Ez mennyei útmu­tatás. Bocsássátok szabadon azt az embert! Aztán besötétedik. Erre a tiszt fáklyákért küldi a katonákat s velük együtt a templomba megy. Ott találják a harangozót, amint veri- tékezve huzza a harangkötelet, a harangnak még sincs szava. A szűk lépcsőkön felsietnek a toronyba. Amint a toronyszobába benyitnak, egy fiatal asszony ott rogy előttük ájultan a padlóra. A halálra itéltnek a felesége volt, aki két gyönge kezével megfogta a harang nyel­vét s mindaddig el nem eresztette, mig a fáj­dalomtól le nem roskadt. Sietve adjáic hirül a dolgot Cromwellnek. A lord protektor komolyan magába mélyedt s végtére igy szólt: Ez az asszony győzött. A harang nem szólalt meg. Bocsássátok szabadon a férjét! EGY A SOK KÖZÜL. \ elajadhan, kiváló hindu tudós gá­tat akart vetni a keresztyénségnek Indi­ában. Társaságokat szervezett erre a cél­ra. Tanulmányozta a bibliát, hogy a ke- resztyénséget saját fegyverével sebez­hesse halálra. Mindazzal dolgozott, amit szenvedélye, nagy esze kezeügyébe adott. De Isten lelke is dolgozott rajta. Nem akarta észrevenni. A hindu pogányságba vetett hite ingadozott. Nem akarta meg­látni. 1898-ban egy vitatkozás után azon­ban meglátta, hogy a misszionáriusok térdre borulva megtéréséért imádkoznak. Erre ellenkezése megtört s megbódolt Krisztusnak. Másnap már előadást tar. tott ezen a címen: íme. Istennek Bárá­nya ! Br. Podmaniczky Pál.

Next

/
Thumbnails
Contents