Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-17 / 3. szám
3-ik szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3. oldal T)ALTAZÁR PÜSPÖK keserűen panaszkodott Clevelandban az öt ért “méltatlan támadások miatt, a melyekkel szemben, úgymond, neki csak egyeli en fegyvere van: a megbocsátás. Terr.-é szeresen mi vagyunk azok, a lek öt “méltatlanul” támadjuk. A mi “méltatlan” támadásaink miatt panaszkodik a püspök ur. Arról a támadásról azonban, a melyet ő intézett ellenünk, arról mélységesen hallgat. Mert az ö szemében az semmi, hogy azokkal szemben, a kik ö hozzá s a magyarországi ref. egyházhoz hűségesek, loyalisak voltak, a kik az ő tanácsát megértő szivvel fogadták: ellenlelkészeket bocsát ki. Ő előtte az semmi, hogy a mi lehető tönkretételünkre és az amerikai magyar reformátusság egységének megrontására irányuló munkát “püspöki áldásával” és annak minden malasztjával árasztja el és nyiltan kijelenti, hogy teljes rokonszenvével kiséri azt, s a mi csak tőle telik, mindent megtesz azért. Ez az ő szemében persze nem támadás. Valamint nem támadás az sem, a mikor otthon a Reformed Churchöt, az ő szerződő társát és a szerződés becsületes teljesítőjét a nyilvánosság előtt egyszerűen megrágalmazta stb. Ez mind semmi az ő szemében. — Ellenben, a mikor mi mindezeket felpanaszoljuk és saját sérelmeinknek lehető orvoslását kérjük : az már “méltatlan támadás!” Nem gondolja a püspök ur, hogy itt valami hiba csúszott be az igazság rovására és hogy ez a hiba nem tőlünk származik?... A PÜSPÖK UR EGYETLEN FEGY- VERE a mi “méltatlan” támadásunkkal szemben a “megbocsátás.” Mi azonban nem annyira a püspök ur “bocsánatára vagyunk kiváncsiak, mint inkább azt óhajtjuk, hogy az ő valóban méltatlan támadásai szűnjenek meg s a mennyiben eddigelé megtörténtek: tétessék az jóvá. Sőt hisszük és reméljük is, hogy az ő méltatlan és igazságtalan támadásaival szemben a hazai egyetemes egyház meg is fogja találni az utat és módot arra, hogy nekünk teljes elégtételt szolgáltasson és a saját erkölcsi in- tactságát is megbizonyitsa. A püspök ur sokkal bölcsebben tenné, ha a helyett, hogy frázisokat puffogtat jobbra és balra : csak egy parányi hűséget mutatna a saját egyezményével szemben. Ámde erről a püspök ur mekeesporti nyilatkozata után beszélni sem érdemes. Ez a nyilatkozat nem egyéb, mint nyílt szembe- helyezkedés a Konvent két év előtti egyezményével s mi valóban kiváncsiak vagyunk arra, hogy mit fog ehhez szóMEGJEGYZÉSEK i lani maga a Konvent és a magyar kálvinista becsületesség ?... A “MEGBOCSÁTÁS” FRÁZISA különben nem az egyetlen frázis, amelyet a püspök ur saját védelmére felhasznált. Tudomásunk van ilyenforma nyilatkozatról is: “Holmi névtelen emberek nyílt levélben kérdezgetnek engemet, mintha én az ő szolgájuk volnék... Nem vagyok én az ő szolgájuk, püspök vagyok én stb.” — Lehet, hogy mi “névtelen” emberek vagyunk s a mi fejünk egy cseppet sem fáj amiatt, ha bennünket a püspök ur névtelen embereknek nevez. Az igazság azonban igazság marad még akkor is, ha mindjárt egy pityipalkó mondja. Ha mi oly vakmerőek voltunk, hogy kérdéseket mertünk intézni a püspök úrhoz : Isten és ember előtt vállaljuk érte a felelősséget. Mert nem gondoltuk s nem gondoljuk ma sem, hogy a püspök földi Isten volna. Egyébként Jézus bennünket igy tanított: “Valaki ti közietek első akar lenni: legyen a ti szolgátok.” Debreczen városát a köznyelv “kálvinista Rómának” nevezi. Úgy látszik, a püspök ur megteremti Debreczenben a “kálvinista pápát” is. A POSPÖK UR FRÁZISAI közé tartozik az is, mikor magát “egy összetört nemzet gyászba öltözött követének” nevezgeti. óh, milyen kirívó, ellentétben áll ezzel az a lelki kevélység, a melylyel a “gyászba öltözött követ” jár és kél közöttünk. .. És a mi ez ellentétet még fájdalmasabbá teszi, az a szomorú tény, hogy miatta szenvednie kell nemcsak a becsületnek, nemcsak nekünk, hanem annak a valóban nemes célnak is, a melynek szolgálatára Amerikába jött. 'pöBBSZÖR TETTÜNK már emlitést egy s más dologról a Federal Council of Churches gyűlésén hozott határozatokkal kapcsolatban. Ezek a határozatok megérdemlik, hogy foglalkozzunk vélök. Lapunk egyik számában arról adtunk hírt, hogy ez a gyűlés egy bizottságot nevezett ki Dr. Ilerringge'l az élén a végből, hogy tanulmányozza a zsidók és keresztyének között levő feszült viszonyt; keresse ennek a feszültségnek az okát: igyekezzék megtalálni rá az orvosságot. Egyik olvasónk, aki széleskörű olvasottsággal bir s amint hozzánk küldött levelében jel- zi, a zsidó kérdésnek alapos ismerője, szemünkre veti, hogy mi örömmel üdvözöljük Dr. Herringet s bizottságát és sikert kívánunk munkájához. Sőt tovább megyés kijelenti, hog-y ^keresztyének és? zsidók közt tátongó űrt nemcsak nem lehet eliminálni, de kár is volna azt megtenni,sőt még ennél is tovább megy és a sorok között sejtetni engedi, hogy a keresztyének lelkében a zsidógyülöletet még inkább fokozni kell. Nagytudásu és a zsidó kérdést alaposan ismerő olvasónkat, aki erősen hangsúlyozza, hogy ő nem antiszemita, megkértük, hogy Írjon hát lapunk számára erről a zsidó kérdésről egy cikket. Állásnélküli lelkész lévén, gondoltuk, van elég ideje a cikkirásra. Ő azonban nagy elfoglaltságára hivatkozva nem vállalta a cikkirást. Pedig nagy haszonnal olvastunk volna avatott írótól erről a kényes kérdésről egy beható tanulmányt. Anélkül, hogy jól informált olvasónkkal vitatkozni akarnánk, elismerjük, hogy a Federal Council nehéz feladat elé állította Dr. Herringet, amidőn a zsidó kérdés tanulmányozásával s annak megoldásával bízta meg. Még azt is elismerjük, hogy ezt a kérdést megoldani nem is lehet. De azt már hisszük és valljuk, hogy azt a gyűlöletet, mely ma a keresztyént a zsidótól a társadalmi érintkezés terén elválasztja, eliminálni lehet. Igaz, hogy nehéz megtalálni az összekötő kapcsot, de nem lehetetlen. Mondhatnék azt is, hogy a keresztyén társadalomnak csak élni kellene azt, amit a neve kifejez s a kapocs meglenne. Erre viszont azt a feleletet kaphatnék, hogy a zsidók már sokszor tanu- jelét adták annak, hogy ebben az esetben visszaélnénk az adott helyzettel. Tegyük föl, hogy ez igaz és ismerjük be, hogy van is benne valami igazság. Ám ez csak azt bizonyítja, hogy a Federal Council nagyon helyesen cselekedett, amikor Dr. Herringet megbízta azzal, hogy nézzen a szemébe ennek az igazságnak. Dr. Hering nagy lelkesedéssel fogott kemény feladatának megoldásához és ő hiszi, hogy ha feladatával szemben mindkét oldalon liberális állásponttal találkozik : az eredmény csak üdvös lehet. Amint értesülünk, néki az a terve, hogy egyelőre rövid időközönként konferenciára hívja össze a legkimagaslóbb zsidó és keresztyén vezérférfiakat. Ezektől akarja megtudni, hogy mi az igazi tényállás. Amikor ezt megtudta: keresni fogja az okokat. Midőn megtalálta, arra fog törekedni, hogy ezeket megszüntesse. Az orvosságot azonban mindig a Krisztus szellemében fogja alkalmazni. És ha Dr. Herring a következő négy esztendőn keresztül csak annyi eredményt ér is el, hogy átplántálja a köz- tudatba azt az igazságot, hogy itt a zsidó- gyűlölet szitásával a társadalomnak csak kárt okozunk: megfelelt a Federal Council intenciójának s megbecsülhetetlen munkát végzett.
