Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-07-11 / 28. szám
6. oldaí AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 28-ik szám TUDAKOZZÁTOK AZ ÍRÁSOKAT Julius 12, vasárnap. Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szivedben van: azaz a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk. Kom. 10:8. Csodálatos dolog az evangélium! A legfelségesebb, legmagasztosabb isteni bölcsességnek és szeretetnek a summája, és mégis oly egyszerű, oly közvetlen, hogy a kis gyermek is megértheti. Mi kell a megértéshez? Alázatosság, bizalom, hit. j Azt hinnénk, hogy ezekre mindenki képes. ' S mégis ezeknek a hiányán törik meg a legtöbb ember lelki üdvössége. Nem tudják egyszerűen elfogadni azt, amit Isten elkészített és fölajánl számukra. Nem tudják a szivükbe fogadni Istennek nagy ajándékát, az ingyenkegyelmet, hogy aztán szájukkal vallást téve róla, boldog részesei lehessenek az üdvöségnek. Julius 13, hétfő. Nem mondtam-é néked, hogy, ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét? Ján. 11:40. Csodálatosak a hitnek szemei! Mondhatatlan széles a látókörük, amint megnyíltak. Már a földön is minden teremtményben uj szépséget, célszerűséget, böl- cseséget látnak meg. Ez azonban még csak a kifelé néző, bár a hit által megerősödött, megfinomult látás. Több ennél, ami befelé mutat s azt a felséges rendeltetést látja meg, amelyre elhivattunk, t. i. az Isten dicsőségének magasztalására. Ef. 1:12. Mert ha a látható és lélektelen világ olyan felségesen tölti be a hivatását, hogyne kellene nekünk is egy Neki átadott élettel hirdetni ezt a dicsőséget? Hogy igy lehessen, a harmadik látásra van szükségünk, mely a legfinomabb, mivel csupa láthatatlant lát. Látja Istent, aki nemcsak népek, nemzetek sorsát, életét intézi, kormányozza, hanem az övét is és látja Jézust, aki mint meghitt jóbarát kiséri élete minden körülményeiben s töri előtte a keskeny utat, mely nem is olyan nehéz, mert biztos! Julius 14, kedd. Aki' hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál. Ján. 14:12. Ha először olvasnánk ezt a fönséges ígéretet, bizonnyal megdöbbenne a lelkünk és nem akarna hinni a szem látásának. Lehetséges, hogy mi cselekedjiik azokat a cselekedeteket, amelyeket az Ur cselekedett? S ennek az Ígéretnek még fokozása is van! Noha talán már sokszor olvastuk, még most is megszólal bennünk a tiltakozás: nem, az lehetetlen, hogy mi még az Ur cselekedeteinél nagyobbakat is cselekedjünk! Pedig az Urnák ez a szava is érthető és elfogadható. S ez is az ő dicsőségét hirdeti és nem a miénket. Mert világos, hogy itt nem a megváltás munkájáról van szó. Itt nincs szükség megismétlésre, sem kiegészítésre. Kétségtelen, hogy itt Isten országának terjesztéséről szól az Ur. Erre nézve pedig áll az, hogy az az Urnák földön jártakor mint kicsiny mustármag vettetett el. S az Ur különben is megüresitett, szolgai formájában munkálkodott. Most tökéletesen más a helyzet. Az Ur most az Atya jobbján ül. Ez övéi számára azt jelenti, hogy ő most hatalma teljességével áll övéi mellé és általuk most csakugyan nagyobb dolgokat visz végbe, mint akkor, amikor testünket hordozva, itt járt közöttünk. Egy pillantás a misszió nagy eredményeire, és látjuk, hogy az Ur ezt az ígéretét is hűséggel megtartja. Julius 15, szerda. Aki megtartóztatja az ő vesszejét, gyűlöli az ő fiát, aki pedig szereti azt, megkeresi öt fenyítékkel. Péld. 13:24. Vannak életűnkben óriási horderejű kérdések. Ezek közül a legelsők egyike a gyermeknevelés. E sorok olvasói közt bizonyára a legtöbben apák, anyák vagy nevelők, tanítók, lelkipásztorok stb. Mivel gyakorlatból ismerik, kétségtelenül megegyeznek ebben, velünk, hogy a nevelés korunknak más korokat is felülmúlóan súlyos kérdése. Tekintsük azt akár az emberiség és különösen nemzetünk jövője, akár a ránk bízott egyes olyan drága, halhatatlan, de halálos veszélyben forgó lelkek sorsának szempontjából. Hol a megoldás? Egyedül az igében és a Szent Lélek segítségében. Vegyük híven és komolyan, amit az ige a szelídségről mond gyermekeinkkel szemben: Ti atyák, ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Ur tanítása és intése szerint. Félre hát a durva, ideges és igazságtalan ingerlékenységgel! De ép igy félre a pipogya lágysággal, amely felneveli a bűnt is a gyermekben, a gyermekkel együtt, Élihez hasonlóan, aki csak fenyegette fiait, de soha komoly eszközhöz nem folyamodott. Lágyságával tönkre is tette őket. Julius 16, csütörtök. És az apostolok össze- gyülekezének Jézushoz és elbeszélőnek néki mindent. Márk 6 :30. “.....elbeszélőnek néki mindent.....” Ezt kellene nekünk is tennünk mindany- nyiszor, valahányszor tenni próbálunk valamit az Űrért. Végezzük érte, amit csak tudunk, aztán mondjuk el neki mindazt, amit átélünk. Jót, rosszat egyaránt. S Ő figyelmeztetni fog arra, ami helytelen; 0 bátorítani fog a továbbiakra abban, amiben helybenhagyását érdemeltük. A te életed talán telve van fájdalmas és megszégyenítő kudarcokkal? Vesd föl a kérdést: nem arra vezethető-e ez vissza, hogy neked nem volt bizalmad Jézushoz s nem mondtál el neki mindent s nem Tőle kértél útbaigazítást mindenre nézve? S ne vonakodj annak a kérdésnek a fölvetésétől sem, hogy te talán azért nem voltál bizalommal Jézus iránt, mert még nem adtad magadat át neki teljes és örök tulajdonul. Ezért nem is láttad szükségesnek azt, hogy vele mindent megbeszélj. Óh, jöjjetek hozzá testvérek, meglátjátok, velünk lesz, ha mi vele leszünk s az 0 közelléte erőforrás lesz számunkra szüntelen. Julius 17., péntek. A felülről való bölcse- ség... nem képmutató. Jakab 3:17. Mi a képmutatás? Nem egyéb, mint kénytelen elismerése annak az igazságnak, hogy igaz mivoltunkban nem mutathatjuk magunkat a világ előtt. Ezért ölt magára az önző ember szívélyes képet és festi némelyik halvány orcáját pirosra. Itt az a nagy tévedés vezeti tévútra az embert, mintha neki nem kellene külső vagy belső emberének vonzó vonásaival kedvező helyzete: teremtenie a maga számára. A felülről való bölcseség tudja, hogy életünk mindenestül Isten kezében van. S nekünk sem kicsiny, sem nagy dolgokban nem kell magunk erejében, szeretet- reméltóságában s egyéb hasonlókban bizakodnunk A fölülről való bölcseség az Urra tekint, mindent tőle vár, tőle fogad el s ezért nem járja a képmutatásnak te- kervényes, veszedelmes, előbb-utóbb mindig csúfos kudarcra vezető útja. Julius 18. Szombat. Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Zsolt. 21:1. Ha festő megfesthetné, vájjon milyen volna a te belső embered? Azt mutatná-e a kép, hogy felemelt fejjel, a magasba törő tekintettel járod utadat? Vagy talán földre görnyedt, lecsüggedt tekintetű ember szomorú képét láthatnánk a vásznon? Istennek az az akarata, hogy mi úgy, mint a zsoltáriró, szemeinket a hegyekre emeljük, melyeknek csúcsa felfelé néz. —- Emeld fel szemedet mindenekelőtt azokra a hegyekre, amelyekhez üdvösséged története fűződik. Emeld fel szemeidet Sinai hegyére, ahol Isten számodra is kijelentette a törvényben szentséges akaratát. Tekints bele a törvény tükrébe és lásd meg, mit vétettél Istened ellen. — Emeld fel szemedet a Golgotha hegyére, amelynek keresztfájára Jézus fölvitte bűneidet. S ahol Jézus vérében bünbocsána- tot találsz. S végül emeld fel tekintetedet az Olajfák hegyére, ahonnan mennybe szállott a te Megváltód, és elment, hogy helyet készítsen neked is a mennyei hajlékokba. Ó boldog, aki ezekre a hegyekre emeli szemét és igy megy végig ezen a földön.
