Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-07-11 / 28. szám
28-ik szám AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA §. oldal VASÁRNAPI ISKOLA AZ EVANGYÉLIOM LISTRÁBAN. Csel. 14:8-20. 29. LECKE. JULIUS 19. Az evangyéliom nem minden akadály nélkül terjedt. Ez természetes is, ha ismerjük a pogányok felfogását a vallásról és azt a bölcseletet, amit az emberek szivében, lelkében és gondolkozásában a keresztyénségnek kellett helyettesíteni. Pál apóstól előtt világosan állott már megtérésekor az a tény, hogy néki z ő életét kell feláldozni a Krisztus evan- gyéliomáért, amelyet ő igaznak ismert meg. 'ppen azért azok az akadályok, amelyekkel emben találta magát, azok az üldöztetések, amiket el kellett szenvednie: nem jöttek váratlanul. ő fel volt arra készülve, hogy ezeket eltűrje és elszenvedje. Pált és Barnabást kiűzték a pisidiai Atióchiából. Ám nem tilthatták meg nékik, hogy az evangyéliomot hirdessék. Tovább mentek és nemsokára már Ikó- niumban, majd Listrában s Derbében találjuk őket mindenütt szent lelkesedéssel hirdetve az Igét. Ikóniumbr.n szokás szerint Pál és Barnabás a zsinagógában hirdette az evangyélio- not és sokan a zsidók és pogányok közzül hittek nékik és megtértek. Ám az antiókhiai zsidók fellázitották itt is ellenük a népet s nékik itt is csak érezni kellett azt az igazságot, amit megmondott az Ur annak idején: üldözni fognak titeket én érettem. Ikóniumból. Pál és Barnabás Listrába ment. Itt Pál egy csudálatos gyógyítást vitt véghez. Egy tehetetlen ember, aki az ő anyjának méhétől kezdve sánta volt ott ült a zsinagóga ajtaja előtt s Pál látta, hogy van hite, tehát megparancsolta néki, hogy álljon fel és járjon s a férfi nyomban felállt és járt. — Mikor ezt látták az emberek, igen sokan azt hitték, hogy a pogány istenek jöttek le hozzájuk. Össze is gyülekeztek a városon kívül, hogy pogány szokás szerint áldozatot mutassanak be nékik. Pál és Barnabás azonban megmagyarázták a népnek, hogy ők is csak olyan emberek, mint mindenki más. És hogy az egy igaz Istent szabad szemmel nem lehet látni, ő az, aki teremtette az egész világot, aki lélek és igazság, tehát lélekben és igazságban kell őt imádni. Ám az antiókhiai és ikóniumi zsidók itt is munkába álltak s fellázitották Pál és Barnabás ellen a népet. Nem elégedtek meg azzal, hogy a saját városukból kiűzték őket, más városok lakóit is ellenük tüzelték. Sőt itt már nemcsak üldöztetést kellett szenvedniők, hanem Pált még meg is kövezték. Ezzel az üldözéssel azonban nem félemli- tették meg az apostolokat. Miután Derbében prédikáltak, vissza felé vették utjokat. Meglátogatták ismét Listrát, Ikóniumot és a pisidiai Atiókhíát. Mindenütt biztatva, bátorítva a hiveket. Azután átmentek Pisidián. Pamfi- liában és Pergában hirdették az Igét. Innen Attáliába mentek, ahonnan elhajóztak a Szíriái Antiókhiába, ahonnan kiindultak. Mindebből azt látjuk, hogy a Krisztus igaz szellemét nem lehet a követők lelkében megoltani semmi némü üldöztetéssel. Az ilyen üldöztetések és bántalmak elszenvedése sokkal ékesebben beszél a követők hitéről, mint a legszebb szónoklat. Lássuk csak annak a sánta embernek a meggyógyitását Listrában! Ez az ember soha .etében járni nem tudott. Óh mily boldogta- An lehetett c?! Hányán gyalogoltatok ma fel a vasárnapi iskolába? Gondoltatok ti már arra, hogy mily kimondhatatlan boldogság az, ha valaki járni képes? Hálát kell adnunk Istennek, hogy mi tudunk járni, futni, szaladni s játék közben ugrándozni. Ez az ember életében talán először akkor érzett igazi boldogságot, amikor Pál fenhangon kiadta néki a parancsot, hogy kelljen fal cs járjon. Hol vette Pál erre a csudálatos gyógyításra a hatalmat? Az Ur Jézus Krisztustól. A Krisztus sok mindent megtesz érettünk, ha igaz hittel bírunk Őbenne. Hát ti érettetek tett-é már Jézus valamit? Az a kérdés, hogy kértétek-é őt erre ? Ha kértétek, bizonyára tett. Imádkoztatok már Krisztushoz valakiért, aki beteg volt? Ha igen, Ő meghallgatta a ti imádságotokat és segített is a betegen. Az ő ereje és hatalma most is az, ami volt régen: változatlan. És ő gyönyörködik abban, ha kérjük őt arra, hogy segítsen meg bennünket, ha a segítségre szükségünk van. És most lássuk csak Pál apostol megkö- veztetését, amiből kitűnik, hogy igen nagy árt kellett fizetni ami elődeinknek azért, hogy mi boldog tulajdonosai vagyunk az evangyé- liomnak. Egyszer egy igen vallásos fiatal ember beállt katonának. Kint a hideg téli időben, a szabad ég alatt tanyáztak. Ez a fiatal ember azonban minden este letérdelt a fagyos földre és úgy imádkozott. Barátai végül rábeszélték arra, hogy akkor imádkozzék, a mikor már kényelmesen lefeküdt és betaka- ródzott. Hallgatott a tanácsra. De ez az imádkozás mintha nem elégítette volna ki az ő lelkét. Ismét visszatért hát előbbeni szokásához. Barátai most már nemcsak hogy nem háborgatták imájában, hanem ők is oda térdeltek mellé és szivből imádkoztak véle. Az életben mindig az a legjobb és legértékesebb, ami legtöbbe kerül. Ha ismeritek az országnak a történetét, akkor tudjátok, hogy mily sokat kellett a szabadság- harc katonáinak Valley Forge mellett szenvedni azért, hogy szenvedésük árán egy nemzet szabadságát megszerezzék. Gondoljatok csak arra, hogy hány és hány állatot kellett feláldoznunk azért, hogy testünk megvédésére ruházatunk és táplálására pedig megfelelő eledelünk legyen! A magnak meg kell halni, el kell rothadni, hogy aratásban legyen részünk. Gondoljatok csak azokra a mártírokra, akiket bemártottak fekete szurokba s azután oda kötözték oszlopokhoz és meggyujtották őket. Gondoljatok a magyar gályarabokra. Ezek mind azért szenvedtek, hogy mi örökösei lehessünk boldogitó hitünknek. Képzeljétek el csak' Pál apostol hősiességét, amikor Isten gyanánt imádni akarják és ő megtiltja ezt. 6 megdorgálja ezért őket. Hány és hány ember van manapság, aki édes örömmel fogadná, ha ily nagy megtiszteltetésben részesítenék az emberek! Igazi hősiesség kell ahhoz, hogy Krisztusnak éljünk. A hős lelkeket meg kell becsülnünk. De vigyázzunk arra, hogy akiket mi hősökként tisztelünk, azok igazán hősök s főként pedig tiszta jellemek legyenek. És most lássuk, hogy miként törtek ezek a missionáriusok még a nehézségek között is előre? Pál és Barnabás nem estek kétségbe, hanem minden egyes akadály után mentek egész bátran tovább és még nagyobb odaadással és lelkesedéssel hirdették a Krisztus evan- gyéliomát. A Krisztus követőinek ilyen álláspontot kell mindenkor elfoglalni az életben. Az üldöztetés már azt jelenti, hogy az igazságnak van hatása a népre. Minden uj mozgalom üldöztetéssel járt. Lehet, hogy egy lágymeleg egyházban nincs semmi zavar. De az az egyház, amelyikben a Krisztus szelleme íaz értékekre kapott, minden bizonnyal ellenzéssel fog találkozni. Boldogok vagytok ti, na az emberek gyűlölnek titeket az én nevert. Egy nagy nevű hadvezér azt mondotta, hogy ő sokkal szívesebben vesz pár órai tüzes harcot, minthogy napokon keresztül bujocskát játszók az ellenséggel. Az a gonosz ellenvetés, mellyel az apostolok a pisidiai Antiókhiában találkoztak, arra késztette őket, hogy még vakmerőbb bátorsággal ragaszkodjanak a Krisztushoz. Leverték tehát még azt a port is unaiKról, ami Antiókhiában ragadt reá. Luther és az első protestánsok ugyanezt tették. Kiátkozta őket a pápa. Ők kapták magukat és magján égették el a pápa levelét. A szenvedéseket el kell viselnünk abban a tudatban, hogy a diadal, dicsőség s a jutalom mégis csak végre az igzság oldalára szegődik. ARANYIGE: Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert övék a meny- gyeknek országa. Máté 5:10. Tóth Mihály. CSENDES ÓRA (Folytatás a 4-ik oldalról.) a vihar idején, az ellenség elől odamenekülhetek. Hála neked, hogy velem vagy, mindig velem Uram, mindig velem. Azért nem félek, ha elváltoznék is a föld, ha a csillagok lehullanának, ha eljönne a Bárány harangjának ama nagy napja, óh nem félek, mert Te velem vagy, megtartasz, üdvözítesz. Atyám, add meg nékem azt a kegyelmet, hogy én is veled legyek, veled járjak napról- napra, hegy fogjam a Te kezedet, erősen, kitartóan, állandóan. Add, hogy tapasztalatból, életem győzelmeiből látva; érezve, boldogan, meggyőződéssel kiálthassam: “ha Isten velem, kicsoda ellenem?... senki nincsen, bizonyára nincsen!” Ámen. Újlaki Ferenc. GONDOLATOK. Jövőbe nem a szem, hanem a hit tekint. A legtöbb embernek tökéletesen mindegy, ha szemétdombon áll is, csak magasabb legyen a többinél. A nép keresztre fesziti ostorozóit, a szivéhez emeli gaz hitetőit. 7 Ál-__-—Az emberek meg tudnak bocsátani egymásnak mindent, csak azt nem, ha valaki náluknál különb. A becsületet többen magasztalják, mint élik. (Ván Benjámin “Napra forgók” c. könyvéből.) * # *
