Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-07-11 / 28. szám
4. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 28-lk szám CSENDES ÓRA “HA ISTEN VELÜNK, KICSODA ELLENÜNK?” “Által kutathatod az egész világot, Eszed, tudományod hiába tanít, De ha van ajkadon buzgó imádságod Jóságos szivéhez készen áll a hid. Én is csak kinyitom öreg imakönyvem, Ott a varázsige mindegyik lapon. És im a jó Istent megtalálom könnyen S bőséges áldását könnyen megkapom.” Sok, komoly, tudós bölcs hiába kereste Lent a föld mélyében, csillagok felett, De te fordulj hozzá reggel, délben, este Az imádság utján s mindig megleled. Rideg, durva Élet halálra gyötörhet. Nézz belé a könyvbe, könnyű lesz szived; Lelked oly bátor lesz, hogy össze nem törhet, Hívd az Istent s meglásd, hogy hozzád siet. És csakugyan látom sok-sok csendes éjen Mikor lefektette a gyermekeket, öreg, imakönyvbe elmerülve mélyen, Hogy a jó Istennel elbeszélgetett. S almos, hunyó szemmel nézvén jó anyámat Hallom, hogy felölünk beszélnek sokat. Egyszerre szobánkban nagy fényesség támad S érzem: a jó Isten engem simogat. KERSÉK JÁNOS. IMA Jó Istenem Lehozzad száll imám Hallgasd meg ajkam hő dicséretét, Szivemben ég a hála érzete. Por gyermeked sóvárgva száll feléd! De míg szemembe égő könny ragyog S mig ajkam szót is hasztalan keres Érzem tehozzád én közel vagyok És lelki vágyam csak feléd repes .... Sorsom, úgy vélem néha oly sivár Borúsnak látom életem egét Szelíd szavakkal biztatsz engemet Hogy elnyerem majd szebb lét édenét. Ott lesz az élet boldog és örök Ott lesz a béke s nyugalom hona Lelkem szerettimmel ott egyesül Ha jő napom röpíts el majd oda! Özv. TÓTH KÁLMÁNNÉ. SZÉKELY SÁNDOR MEGHALT. Mint tiszta égből a villámcsapást, lapzártakor kapjuk a lesújtó hirt: Székely Sándor brownsvillei, Pa. ref. lelkész meghalt. A táviratból csak ennyit tudunk meg és még azt, hogy szerdán délután két órakor temetik. Lapunk következő számában meg fogunk emlékezni e szomorú, egyben megdöbbentő hírről bővebben. Ezúttal a Reformátusok Lapja meleg részvétét küldi a gyászba borult lelkészcsaládnak. Találjanak vigasztalást az irgalmas Istennek mindenekre elégséges kegyelmében! IMA. Édes Atyám, jó Istenem! örömmel, boldogsággal jövök te hozzád, mint gyermek az édes anyjához, bizalommal, mint beteg az orvosához, alázattal, mint alattvaló a királyához. Nem magam, Jézusom kezét fogva, az ő kegyelmébe bizva jövök Istenem, hogy halljam szavadat. Egész héten át a világ zaja, lármája, az emberek beszéde hallatszik, óh! hadd halljam, legalább e csendes órában, egyedül a Te áldott szavadat. Szólj hozzám Uram csendesen, édesen és add, hogy lelkem a Te szavadtól, mint hervadt virág a harmattól, feléledjen, uj erőt nyerjen. Vagy szólj, ha jónak látod, dorgálással, feddőleg. Bármiképen, csak szólj, ne hallgas el, mert akkor el kell vesznem, eleped lelkem, elsorvad erőm. Uram! Jöjj gyógyító erőddel is. Péter anyósának házához bemenve megláttad a bajt, észrevetted a bánat sötét fellegét és eloszlattad azt, gyógyulást adtál, óh jöjj az én hajlékomba, az én életembe is, lásd meg szükségeimet és teljesítsd be azokat. Térj be hozzám Uram, ne maradj odakint, szivem kicsiny hajlékában enyhítsed bánátim; Uram e csendes órában, szivem mást nem kíván, csak ezt: térj be hozzám, térj be szeretteimhez, Ámen. Tanítás. Pál levele a Rómab. 8:31. A három nagy reformátor között a legszeretetreméltóbb egyéniség Melanchton Fülöp. Szelíd, szeretetteljes leikével megnyer mindenkit. Találóan jellemezte őt Luther, mikor ezeket mondotta: “én darabos, harcias természetű vagyok, én az ördögök elleni harcra születtem, az én feladatom az hogy sziklákat görgessek, töviseket tépjek, a gazt irtsam, de utánam jő Fülöp mester, aki szelídséggel és szeretettel szórva, veti a magot, öntöz és plántál.” Luthert és Melanchtont a legbensőbb barátság fűzte össze. Együtt harcoltak és földi maradványaik együtt pihennek, együtt vannak eltemetve a wittenbergi vártemplomban, abban a templomban, amelyre Luther, ama nevezetes napon, a reformáció csatakiáltását szögezte ki. Wittenberg városában még mai napig is meg van az a ház. amelyikben Melanchton élt, tanított és meghalt. A házon egy emléktábla látható, amelyen a többi felírások mellett ezt a bibliai verset olvashatjuk: “Si Deus pro nobis, quis contra nos? Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?..... Ez volt az ő legkedvesebb bibliai verse. Leveleiben, beszédeiben, asztali beszélgetéseiben újra és újra idézi ezt a bibliai verset. Élete megpróbáltatásainak legsötétebb óráiban, mikor úgy érezte, hogy mindenki elhagyta, minden elvész, akkor ez a vers adott neki újra erőt, kitartást, vigasztalást, 1560 április 19-én este 7 óra után 15 perccel halt meg. Gyönyörű napsugaras tavaszi nap volt. Délután kinyittatta szobája ablakát, hogy jobban hallhassa a madarak csicsergését. És amikor eljött hozzá Éber lelkész, arra kérte, hogy olvassa el a bibliából az 5 kedvenc fejezetét. A mikor a Róma- beliekhez írott levél nyolcadik részének 31-ik versét olvsta, a nagy beteg igy szólt: “olvasd el még egyszer ! ” “Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?....olvasta a lelkész. “Ez az! ez az” kiáltotta lelkesülten a haldokló. Halála előtti estén úgy tűnt fel neki mintha e szavakat lángbetükkel leírva látta volna maga előtt ragyogni, most pedig ajkán e szavakkal halt meg. * * * A nagy fejedelem, Bethlen Gábor, utolsó harcát vívta, a legutolsá ellenséggel, a halállal állott szemben. Ő, aki oly sok győzelmet aratott, aki a bibliát huszszor olvasta át nagy figyelemmel, mit mond az utolsó ellenség közeledtére? “Mit mondunk azért ezekre?.... “Beszélni már nem tud. Úgy látják, hogy még szeretne valamit mondani. írószereket adnak neki és ő e szavakat Írja le: “ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? .... senki nincsen, bizonyára nincsen!” * * * A Bethlen Gábor, a Melanchton Fülöp kedvenc bibliai versének zenéje töltötte el nagyon gyakran a methodista egyház megalapítójának, Wesley Jánosnak szivét is. Ez derítette fel utolsó perceit. Mikor ott feküdt a halálos ágyon, az egyik látogatóhoz szólni akart, de nem birt. Csak az ajka mozgott. Látva, hogy nem értik meg azt amit mondott egy kis szünet után összeszedve minden erejét, igy kiáltott fel: “mindenek között a legjobb az, hogy velünk az Isten!” Aztán mintegy győzelmi jelül felemelte kezét és újra ismételte: “velünk az Isten!” * * * “Mit mondjunk azért ezekre?”.... Mit mondjunk az élet nagy küzdelmeire, csalódásaira, feladatara titkaira?.... mit mondjunk a halál félelmére, titokzatosságára?.... Azt, amit Pál, Melanchton, Bethlen, Wesley és még sok más hivő lélek mondott: “ha Isten velünk kicsoda ellenünk?” Pál is úgy látta, a többi hivő lélek is úgy tapasztalta, hogy az élet dolgai két csoportra oszlanak, egyik részük velünk, a másik pedig ellenünk van. Velünk! .... ellenünk!..... Elemezve a velünk levő csoportot, úgy látta, hogy a mi oldalunkon levők harmóniában együtt dolgoznak miérettünk. Azoknak, akik az Istent szeretik, minden javokra van! Szent szövetség, hadsereg ez. A csillagok, a föld, a tenger, az éjszaka, a nappal. Mind, de mind velünk van, javunkra dolgozik. De ott van a másik csoport a mi megrontásunkra szervezett hatalmas csoport. “A mi régi ellenségünk háborog velünk!” A Sátán, a bűn, a kisértés, a szenvedés, a betegség, hitetlenség, elcsüggedés, a halál és társaik. De mit mondjunk ezekre? ....Legyenek bár mindezek ellenünk de ha Isten velünk, elég az mi nekünk. Ha Ö velünk van, akkor nem félünk, ha a föld elváltoznék is, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe, nemzetek zajonghatnak, országok mozoghatnak még sem félünk, mert a Seregek Ura velünk van, Jákob Istene a mi várunk! Zsolt. 46. Csak egy a fő: mi is legyünk Ő vele! fogjuk az Ő kezét, higyjünk Ő benne és akkor megtapasztaljuk, Pállal, Melanchtonnal, Bethlennel Wesleyvel és a hivő lelkek millióival együttt boldogan kiáltjuk: “ha Isten velünk kicsoda ellenünk? ....” * * * Uram! felséges és hatalmas Isten. Te vagy az én oltalmam, segítségem és kőváram. Nemcsak Atyám, hanem erős, hatalmas Istenem vagy Te én nekem. Óh mily megnyugtató, mily boldogság arra gondolni, hogy van menedékhelyem, van erős váram, ahová a baj, (Folytatás az 5-ik oldalon.)
