Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-07-11 / 28. szám
28-ik szám AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3. oldal van. Mind a két egyháznak megvannak a feltételei. Mindegyik ragaszkodik a saját feltételeihez. Két gyülekezetről, két lél- készlakról, két templomról van szó. — Egyik gyülekezet sem volt eddig önfen- tartó, de ha egyesülnének, a keleti államok egyházai közül a legerősebb egyház lehetne a new brunswicki. így külön külön, kitudja mikor erősödhetnek meg, ha ugyan megerősödésre lehet remény. Húsz esztendő szomorú példája azt bizonyítja, hogy széthúzással sikeres munkát nem lehet végezni, egyházakat nem lehet fenntartani. A régebbi egyháznak, az Első Magyar Református Egyháznak lelkésze e sorok írója. Amikor húsz esztendei külön állás után első Ízben összejöttek a két egyház presbiterei, együtt énekeltek, együtt imádkoztak, felemelő volt a hangulat. Még nem is olyan nagyon régen gyűlölő ellenségként állottak egymással szemben. Hogy a helyzet hová fog-fejlődni, azt korai volna megjósolni. Annyi bizonyos, hogy az itteni reformátusok lelkében ott él a vágyakozás az együtt munkálkodásra, az egyesülésre. Sok minden a vezetőktől függ. Az Első Református Egyház, dacára annak, hogy minden tekintetben sokkal kedvezőbb anyagi és erkölcsi körülmények között van, mint a másik egyház, testvéri szeretettel és megértéssel viselkedik a másik egyházzal szemben, s AZ Ő NYOMDOKAIN Nincs olyan ember a világon, aki ne óhajtaná, hogy a mennybe jusson. Még ha tagadja valaki, hogy van menny, akkor is ott lappang benne a gondolat, hogy hátha mégis van és ha van, csak jobb lenne oda menni, mint a pokolba. A hivő lélek előtt bizonyos, hogy amint a testemnek van egy központja, ahol a gondolataim összpontosulnak, éppen úgy a világ egyetemnek is van egy olyan helye, ahonnan kiindul, ahova visszatér minden, ami szép, ami tiszta, ami jó, ami nem anyag, nem test. Van a mindenségnek egy belső világa, amelyből kisugárzik az Isten Lelke, amely felemeli, mint a delej, magához vonja mindazt, ami hozzá hasonló. A fát a delej nem vonja magához, sem a piszkos rongyot. A megfásult, hitetlen lélekre nincs a mennynek vonzó hatása, bárha ez nem azt jelenti, hogy nem gondol rá. Ha emberektől függne, hogy ki és hogy mehet a mennybe, akkor a menny annak az értékelésnek, amely a földön oly sok szenvedést okoz, csak folytatása volna. Az ember tökéletes boldogságát, amelynek megtalálására teremtette Isten, emberi gondolat s az ezzel járó féltékenység lehetetlenné tenné. Akkor igaza lenne annak az együgyünek, aki úgy gondolkozott : az ur a pokolban is ur, a szegény a mennyben is szegény marad. Szerencse, hogy a mennyországot nem politikusok szervezték meg és éppen azért egészen szépen megfér benne minden náció, amely a benne való elhelyezkedés feltételeit magában hordja. Isten sokszor és egészen határozottan megmondta, hogy az ő országának, a mennynek, kik nem lehetnek tagjai. Viszont azt is kijelentette, hogy kik és milyen feltételekkel nyerhetik el. Akit ezek a kérdések érdekelnek, az szerezze meg és olvasgassa a szentirást. Mennyei polgárságunknak örök és vál- tozhatatlan törvénykönyve az. “Akik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, rakvák irigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölcscsel, a susárlók, rágalmazók, istengyülölők, dölyfösek, ke- vélyek, dicsekedők, rosszban mesterke- dők, szüleiknek engedetlenek, haragtartók, szeretetnélkül valók, engesztel- lanok, akik jóllehet Isten végzését ismerik, mégis nemcsak cselekszik, ami méltó az ítéletre, de az akképpen cselekvőkkel egyet is értenek (Róm. I. 29-—32); azok amig ebben az állapotban vannak, hiábavaló reménnyel gondolnak a mennyre. De “hagyja el a gonosz az ő útját és a bűnös az ő gondolatait és térjen az Úrhoz és könyörül rajta: a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban. (Ézs. 55. 7.) Senki sem teljesen (absolut) rossz és senki sem teljesen jó. Jézus azért élt, azért halt meg, hogy vele összehasonlítva, mindenki láthassa meg magát. És azért emeltetett a mennybe, hogy aki vérében megmossa rongyolt, tisztátalan életét, kétségbe ne essék, hanem mehessen át azon a felséges tapasztalaton, hogy az Isten az ő nagy irgalmából igazzá és szentté teszi azt, aki a Jézus hitéből való.” “Személyválogatás nincs.” (Róm. 2. 11.) “Akik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el, akik törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg.” A mennybemenetelnek egyetlen útja van: hit által Jézus kezét fogva, az ő nyomdokain, Isten kegyelme! i. a. minden lehetőt elkövet, hogy a testvér- egyházak egyesülése elé részükről akadály ne gördittessék. Nehézzé teszi az egyesülés kérdésének megoldását az a tény, hogy a sok megprópáltatáson kersztül ment, volt ó- hazai gyülekezet a függetlenség jelszavába kapaszkodik, mig az első egyház meg van elégedve ott, ahol eddig több mint két évtizede van. De Istennek lelke csodákat képes művelni, s bizonyára eljön az idő, amikor a külön szorgalmatoskodó testvérek megtalálják egymást, s közös megértéssel egy táborban fognak Isten országának megépitésében fáradozni. Laky Zsigmond. ÉDESANYÁM IMAKÖNYVE. Az édesanyámnak volt egy öreg könyve. Minden este benne ellapozgatott. Betűjét sok helyen elmosta a könnye. Piros bőrkötése barnára kopott. Aranyozott csattja rég ezüsté vedlett S félregörbült, mint rossz ajtókilincs, De az 6 szemében hovatovább szebb lett, Hogy megválna tőle, nincs oly földi kincs. Szegény özvegy asszony négy apró gyermeknek Könnyel kereső a száraz kenyeret; Mig fehér kezei érettünk remegnek'. Ne féljetek, — mondd —- az Isten szeret. Az Isten az ember gondos édes atyja, Őt vallják uruknak a völgyek, hegyek; Elveszni egyetlen bogarát sem hagy\a, Hogyha fáj a lelkem ö hozzá megyek.” Mint egy glóriás szent előttünk úgy állott.... Akkor gyerekésszel nem értőm szavát. “Anyám, a jó Istent, kérdőm, hol találod? Mily nagyon örülnék, ha megmondanád. Te veled gyakorta beszélget az Isten. Én soha sem láttam, soh sem jött közénk. Pedig hányszor vártuk, hogy rajtunk segítsen. Mikor kenyerünket könnyel öntözőnk.'' Hát figyelj fiacskám. Jön az öreg este És pihenni tér majd ez a kicsi ház, Mindig megtalálja lelkem, ha kereste, Ide jön az Isten és reánk vigyáz. Pedig hány kevély bölcs fejtegette büszkén. Hogy a jó Istenre sehol sem talál; A romba dőlt élet égett, kormos üszkén Egyetlen egy Ur van: a rideg Halál. “Levegő a kék ég, semmi sincs azon túl, Élünk, ahogy tudunk, ki jól ki bután; De amikor egyszer végső óránk kondid, Elmegyünk a sírba mind egymásután. A roppant világnak méretlen határán Keresik az Istent csillagok felett: Látod, minden este szeretettel vár rád S felemeli lelkem, hogyha csüggedettt” “Nagy és komoly bölcsek a mérhetlent mérik. Le a bányamélybe, föl az egekig, Hol van hát az Isteni Ésszel fel nem érik: A nyomában járnak s sehol nem lelik. De nekem, fiacskám, van egy talizmánom. Ez az öreg könyvem, mely hozzá vezet, Kinyitja kapuját, amikor kívánom Mindjárt hozzá megyünk: tedd össze kezed.’’’ /
