Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-07-11 / 28. szám
2. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 28-ik szám r-----------------------------------------> PUBLICATION COMMITTEE: Rev. Alexander Ludman, Rev. Géza Takaró, Rev. Julius Melegh, Rev. Francis Újlaki, Rev. Louis Bogár, Rev. Gabriel Dókus jr., Rev. Francis Kovách, Rev. Barnabas Dienes, Rev. Sigismund Laky. Editorial and Publication Office: 7911 West Jefferson Avenue Detroit, Mich. SUBSCRIPTION TERMS: $2.00 PER YEAR SENT ANYWHERE. _______________________________J AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER PUBLISHED WEEKLY — MEGJELENIK MINDEN HÉTEN This Paper is Published in Cooperation with the Reformed Church in the United States & the Presbyterian Church in the United States of Americal Mindennemű közlemények vagy előfizetési és hirdetési dijak :: a felelős szerkesztőhöz küldendők. :: Publication^ Office: 7911 W. Jefferson Ave. Detroit, Mich. Tel. Cedar 0414 Entered as second class mail matter on the 16th of October, 1924 at the P. 0. at Detroit, Michigan, under the Act of March 3, 1879. KIADÓ BIZOTTSÁG: Ludmán Sándor, Bridgeport Takaró Géza, New York Melegh Gyula, McKeesport Újlaki Ferenc, Lorain Bogár Lajos, Toledo Dókus Gábor, Canton Kovách Ferenc, Bloomfield Dienes Barna, Caldwell Laky 2Tsigmond. New Brunswick További intézkedésig a szerkesztőség és kiadóhivatal cime: “Amerikai Magyar Reformátusok Lapja”, 7911 W. Jefferson Ave. Detroit, Mich. ELŐFIZETÉSI ÁR: BÁRHOVA KÜLDVE 2 DOLLÁR EGY ÉVRE. V___________________________J MEGJEGYZÉSEK TYR. TÓTH SÁNDOR, magyar tanár a lancasteri főiskolában, nagy dologra vállalkozott. Jól megérdemelt nyári vakációját egy nagy cél érdekében feláldozva s ez idő alatt felolvasó körutat tesz. Meglátogat minden magyar gyülekezetét, ahol szivesen látják. Felolvasásának tárgya': a magyar faj kálváriája, a magyar széttépett haza sorsa. Olyan tárgy, ami minden magyar szívhez közel .áll. A felolvasó körút célja is nemes: egy kis pénzt gyűjteni a lancasteri főiskolában a magyar diák-alap részére. Véleményünk szerint helyesen cselekszünk, ha a megjegyzések rovatában szószerint leközöljük azt a lelkes felhívást, amit Dr. Tóth Sándor utraindulása előtt az ügy érdekében lelkésztársaihoz küldött. Szép olvasmány. Érdemes arra, hogy ne csak a lelkészek, hanem a nagy- közönség is olvassa. íme: Kedves Lelkésztestvéreim! Mielőtt a nagy útra Isten segedelmével megindulnék: még egyszer szeretném szivetekre kötni ez útnak rendkívüli fontosságát s érdekeit. Ha helyemben volnátok és éppen igy látnátok szükségeinket: ezt nem kellene tennem; igy azonban uj- za s ez idő alatt felolvasó körutat tesz. nem érjük ezen az utón, annak igen sugya: a magyar faj kálváriája, a széttépett magyar haza sorsa. Olyan tárgy, ami megteszek, amit emberi erővel megtehetek; talán többre is vállalkoztam, mint a mennyit az én gyöngeségem elbir; de az Isten szerelmére kérlek mindnyájatokat, hogy Ti is tegyetek meg mindent, amit csak megtehettek, hogy felolvasásomon minnél többen legyenek jelen. Oly kevés az, amit egyházatoktól kérek, hogy csekélysége nem panaszra, de hálára érdemes : mert mig egyfelől nagy célokat segítünk e csekélységgel: másfelől népünket is szoktatjuk a közcélokért való adakozáshoz, aminek jó hatása kétségtelenül megérzik egyházatok életében. Aztán arra is gondoljatok, hogy igy segélyezett vagy nem segélyezett diákjaink pár év múlva mint egyháztagok, mint jövendő presbiterek és elöljárók kerülnek vissza egyházaitokba; amekkora elégtétel volna reátok s az egyházra nézve az, hogy segítettetek neveltetésében, éppen olyan fájó érzés lesz az az örökös eleven szemrehányás, hogy ezt elmulasztottátok. Közietek szolgálatomnak kellő meghirdetése tehát az, amit kérve-kérek tőletek. Hirdetés nélkül persze, hogy nem lesz siker. Kellő lelkes meghirdetéssel azonban zsúfolásig meg fognak telni a termek s nagy sikerünk lesz. És kifizetjük Magyar Alapunk deficitjét és nekimehetünk a jövő esztendőnek bátran, Istenben bízva, egymást segítve. Három helyre ez utón hadd küldjék izenetet. Horváth Sámuelnek vakációja lett volna az első tervben kitűzött időben. Remélem, hogy a második tervben helyesebb időpontot sikerült eltalálnom. Bertók Béla és presbitériuma arról értesítettek, hogy az egyház nagy terhei miatt semmi uj terhet magukra nem vehetnek. Kérem őket: engedjenek ott Istentiszteletet tartanom, az nem kerül pénzbe; semmi járulékot onnan nem kérek, csak elmondhassam jó híreimet. Végül Csutoros Elek már a második terv kibocsátása után küldte presbitériuma kérését, hogy őket hagyjam ki a programból, mert nincsen alkalmas termük, bérelni sem lehet, s ha lehetne is: az felemésztené a jövedelmet. Szívből kérem a jó Istent, hogy adjon azoknak a kis egyházaknak, ahol 25-30 embernek fogom felolvasni szülőhazájuk szomorú jelenének történetét, adjon mindegyiknek akkora termet, mint a minőben west-clevelandi egyházmegyei közgyűlésünk ebédelt. Az egyháztanácsi határozat azonban nem szól az Istentiszteletről. Kérve-kérem ugyanazt, amit Garytől kérek: engedjék meg az Istentisztelet tartását, csakhogy oda is elvihessem szomorú ás mégis reményteljes híreimet; semmi mást ne tegyenek, ne adjanak, csak hallgassanak meg. Könyörögve kérem még egyszer és utoljára, azok nevében, kiknek ügyében járok: a keresztre feszitett Ur Jézus Krisztus és a keresztre feszitett magyar faj nevében, érdekében. Tegyetek hát meg mindent, mindent, a mit csak megtehettek! Isten kegyelmébe ajánl mindnyájatokat, szerető testvéretek Tóth Sándor. A NEW BRUNSWICK! REFORMÁTU- ^ SOK HELYZETE. Több mint két évtizeddel ezelőtt alakult meg New Bruns- wickon az Első Magyar Református Egyház. Alig két évvel azután ketté szakadtak. Az Első Egyház megmaradt a Prezs- biteriánus Egyházzal kapcsolatban, a másik pedig az óhazai fennhtóságot fogdta el. Amikor a háború következtében a hazai egyházak, mint ilyenek megszűntek lenni, s amerikai fennhatóság alá helyezkedtek, úgy látszott, hogy a new bruns- wicki két egyház egyesülni fog. De nem úgy történt. Az akkor divatossá lett Episcopális társulás ragadta magával a volt óhazai egyházat. Az Episcopális társulás alatt, tehát alig három esztendő alatt két lelkésze volt az egyháznak. Most, három esztendei episcopális társulás után az egyház elhatározta, hogy fiiggetleniti magát, a nemkívánatos kapcsolattól. A határozatot tett követte. De nem csak az episcopális társulást semmisítették meg, hanem lelkészüket is annak rendje-módja szerint szalasztották. Most lelkész nélkül vannak, s magukat függetleneknek nevezik. Egyelőre egy szomszédos lelkész, aki a Dutch Reformed Churchnél van, szolgálja ki őket. Közben a két egyház között megindult a tárgyalás az egyesülés céljából. Eddig két gyüllst tartottak együtt a két egyház presbiterei. A húsz éves különállás után nehéz a megbékélés. De az akarat meg
