Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-07-04 / 27. szám
27-ik szám AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5. oldal VASÁRNAPI ISKOLA PÁL ANTIOCHIÁBAN PRÉDIKÁL. Csel. 13:42-52. XXVIII. LECKE. JULIUS 12. den. Szivét mélységes fájdalom tölti el. És a mint ül, ölében a kinyitott bibliával, megered a könnye és hull, hull a kinyitott biblia lapjára, a szavakra, a betűkre. Majd olvasni kezd, ott ahol úgy megbámult már a papír a sok fogdosástól, ahová most oly sok könny hullott, akadozva nehezzen olvassa: “ne nyugtalankodjék a ti szivetek, higyjetek Istenben, higyjetek én bennem...” E szavak oly erőt öntöttek leikébe, hogy megbátorodott szívvel, uj erővel indult az élet további harcának megharcolásához. A legtöbb élvezetet, boldogságot nyújtó dolgok éppen azok, amelyeket szavakkal meghatározni nem lehet. Ki tudná szavakba önteni azt az édes érzést, amit az ibolya illata, vagy a fülemile dala kelt? Csak érzem, csak élvezem az édes illatot, a csodaszép dalt. Hogy mit jelent ez a textus: “ne nyugtalankodjék a ti szivetek, higyjetek Istenben, higyjetek én bennem ...” ki tudná leírni, csak érezzük, hogy erő, bátorság, vigasztalás árad belőle. Óh, zárd szivedbe, vidd ki magaddal az élet harcába és érezni, tapasztalni fogod annak csudálatos hatását. IMA. Atyám! éppen arra van szükségem nekem is, arra van szüksége az egész elfáradt és megterhelt világnak is, amit igéd ad, amire Jézus biztat: “ne nyugtalankodjék a ti szivetek...” Megszabadulni a nyugtalankodástól, az aggodalmaskodástól, az élet különféle szele által hányatott, életünket odakapcsolni a reménység horgonya által a Jézusba vetett hitbe, óh erre vágyunk, erre van szükségünk, óh pihentess meg atyai kebeleden, óh szólj újra, mint szólottái a háborgó tengeren és add. hogy szavad nyomán a szél elüljön, a hullámok elsimuljanak s lelkűnkbe csend, béke legyen. Amen. Újlaki Ferenc MEGJEGYZÉSEK (Folytatás a 2-ik oldalról) a harc, nem lenne egy szavunk sem ellene. Mert ebben az esetben úgy a tiszta vallás, valamint a tiszta tudomány sokat nyerne két ily nagy elmének tárgyilagos vitájából. Ám a jelekből Ítélve joggal következtethetjük, hogy itt az igazság el fog merülni a nevetségesség posványába. Az egész csak arra lesz jó, hogy az uborka- szezonban a szenzációéhes újságok megfelelő anyaghoz jussanak. Bármelyik fél győz tehát, avagy vészit: egyre megy. Az igazság nem fog tisztábban ragyogni s nem lesz abból sem a vallásnak, sem a tudománynak semmi haszna. MUNKATÁRSAINK Lapunk mai számába a következő munkatársaink Írtak: Veress Károly, magyarországi ref. lelkész: A vallás hatása a családi életre. Újlaki Ferenc, loraini (Ohio) ref. lelkész: Ne nyugtalankodjék a ti szivetek. Bogár Lajos, toledoi (Ohio) ref. lelkész: Pál Antiochiában prédikál. Hankó M. Gyula, columbusi (Ohio) ref. lelkész: Tudakozzatok az Írásokat. Kisázsiai utjokban Pál apóstól és társai, Barnabás és Márk, Perga városába mentek, a hol Márk elhagyta őket és visszatért Jeruzsálembe, Pál és Barnabás pedig folytatták utjo- kat Pisidia tartománynak Antiochia nevű városába. Hol és mit prédikált Pál? Szokásuk szerint ebben a városban is a zsidó zsinagógába ment Pál Barnabással. Abban az időben a zsinagógába jött idegeneket megkérték, hogy ők is szóljanak. Pál örömmel ragadta meg ezt az alkalmat és prédikált. Prédikációjában kimutatta a Szent írásból és a zsidók történetéből, hogy Jézus a megígért Messiás, mindeneknek, tehát a zsidóknak is Megváltójuk. Jézus Krisztus tehát ugyanaz ma, aki tegnap volt s ugyanaz marad mindörökké. Ő nekünk is Megváltónk. Mi történt Pál prédikálása után? A zsinagógából kijövök arra kérték Pált, hogy a következő alkalommal prédikáljon megint. Nehányan a zsidók és azok, akik azel'tt pogányok voltak, később azonban a zsidó vallásra tértek át, körülvették Pált és Barnabást a gyűlés után és tovább is beszélgettek velők. Bizonyára sok olyan kérdésről esett közöttük szó, amelyek felől ezek a felébredt lelkek minél többet szerettek volna tudni. Ezeket buzdították az apostolok, hogy maradjanak az Isten kegyelmében. Nekünk is bizony nemcsak az Isten tiszteletére rendelt helyeken és időben kell hirdetnünk az evangélium örök igazságait, hanem minden helyen és minden időben, amikor csak tehetjük. Vannak prédikációk, melyek fellel- kesitik a hallgatókat a templomban. De az istentisztelet után hamar lohad a fellángolás, a friss benyomások gyakran elmosódnak, ha nincs senki, aki azokat ébren tartsa és cselekedetekké válni segítse. Mik történtek a Pál prédikálását követó' héten? Gyorsan terjedt a hir a városban az apostolok nevezetes prédikálásáról. Sokan tudakozódtak utánna. És a következő alkalommal mind az egész város összegyűlt az Isten igéjének hallgatására. Voltak a nagy tömegben olyanok, akiket csk kíváncsiság vonzott, de voltak olyanok is, akiket nagyon komoly szándék vezérelt az apóstól igehirdetésének meghallgatására. Amikor a zsidók látták az egybegyült nagy sokaságot, elfogta őket az irigység és ellene szóltak a Pál tanításainak. Ez a gyarló emberi vonás sokszor kerül felszínre ma is. Nem tartozik a ritkaságok közé, hogy ma is irigyelik az emberek a mások népszerűségét, sikereit, előmenetelét. Az irigy ember talál okot arra, hogy belekössön az ő felebarátja, akit irigyel. Az irigység az a csúnya bűn, az a tisztátalan forrás, amiből rágalmazások, vádaskodások, perlekedések, gonosz cselekedetek és háborúságok fakadnak. Ővakadjunk az irigységtől! Miért szakított Pál a zsidókkal? Talán félt az ő haragjuktól? Talán az irigykedő zsidók elől hátrált meg? Óh nem! Pál apostolt nem lehetett megfélemlíteni. Sőt inkább, minél többet zavarogtak az irigykedő zsidók, Pál is, Barnabás is annál nagyobb bátorsággal szólották nekik Isten beszédjét. Kijelentették, hogy a zsidók a természetes örökösei az evangéliumi tudománynak s általuk kellene tovább terjedni az Isten minden kegyelmi ajándékainak, hogy ők legyenek idves- ségére az embereknek, mind a földnek végéig, de mert be nem veszik az igazságot, kiválasztottságuk véget ér és a pogányoknak fogják hirdetni az Urnák beszédét. Ha a ránk ruházott hivatást be nem töltjük, minket is hasonló sors ér. Az Ur Jézus ránk bízta az ő országának terjesztését. Elvárja tőlünk, hogy mi, ha megismertük az evangélium világosságát, ne rejtsük el azt a véka alá, ne tartsuk meg csak magunknak, hanem juttassuk el minden néphez és nemzetséghez, mert ha ezt nem cselekesszük, tőlünk is elvétetik az Isten országa. „ Milyen hatása volt az evangéliumnak a pogányokra? Mig a zsidók káromlást szóltak, ha hallották az Ur Jézus tudományának hirdetését, a pogányok örvendeztek, magasztalták az Urat és hittek. Hogyan lehet az evangéliumnak különféle emberekre cs népekre más-más hatása? — Ugyanazok az igazságok hogyan kelthetnek némely emberekoen örömet, másokban haragot? Aki gonosz akar lenni, az ellene támad az igazság beszédjének. Aki ki akar vetkőzni az ő bűneiből és a sötétségből szabadulni akar, az szívesen fogadja a megváltás örömüzenetét. A napnak sugarai a sötétségben élő rovarokat és penészgombákat megölik. De életet adnak mindennek, ami fény és melegség nélkül nem tud megélni. I Mi lett az antióchiai látogatásnak a vége? Az apostolok munkálkodásának eredményei, amiket a pogányok között elértek, any- nyira felbosszantották a zsidókat, hogy a város eleit, a vezető embereket és a zsinagógának buzgóságáról hires asszonyait lázitották fel ellenök. Tudták ők jól, hogy hogyan kell őket felingerelni. Tudták jól, hogy néhány vezető ember és az asszonyok segítségével ezeket a gyűlölt idegeneket kiűzhetik a városból. Ezt a céljukat el is érték. De az evangélium terjedését meg nem akaszthatták. íme a tanítványok bételnek örömmel és Szent Lélekkel. Embereket, kiket az Isten magvetőknek küldött ki, elkergethetünk, de az elvetett mag azért csak kikel és megtermi a maga jó gyümölcseit. Bogár Lajos
