Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-17 / 3. szám
2. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik szám / \ PUBLICATION COMMITTEE: Rev. Alexander Ludman, Rev. Géza Takaró, Rev. Julius Melegh, Rev. Francis Újlaki, Rev. Louis Bogár, Rev. Gabriel Dókus jr., Rev. Francis Kovách, Rév. Charles Papp, Rév. Sigismund Laky. KD! TOR IN CHIEF: Rev. MICHAEL TÓTH, 8016 Vanderbilt Avenue Detroit. Mich. Tel. Cedar 4237 BUSINESS MANAGER: JULIUS FODOR, 7911 West Jefferson Ave. Detroit. Mich. Tel. Cedar 0414 *•-____________________________________J AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER PUBLISHED WEEKLY — MEGJELENIK MINDEN HÉTEN SUBSCRIPTION TERMS: $2.00 PER YEAR SENT ANYWHERE ELŐFIZETÉSI ÁR: BÁRHOVA KÜLDVE 2 DOLLÁR EGY ÉVRE Mindennemű közlemény a felelős szerkesztőhöz küldendő. Előfizetési és hirdetési dijak az üzletvezetőhöz küldendők. Publication Office: 7911 W. Jefferson Ave. Detroit, Mich. Tel. Cedar 0414 Editor’s Address: 8016 Vanderbilt Ave. Detroit, Mich. = Tel. Cedar 4237 Entered as second class mail matter on the 16th of October, 1924 at the P. O. at Detroit. Michigan, under the Act of March 3, 1879.-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------—-------------.----------------' KIADÓ BIZOTTSÁG: Ludmán Sándor, Bridgeport Takaró Géza, New York Melegh Gyula, McKeesport Újlaki Ferenc, Lorain Bogár Lajos, Toledo Dókus Gábor, Canton Kovách Ferenc, Bloomfield Päpp Károly, Lackawanna Laky Zsigmond. New Brunswick FELELÖS'SZERKESZTÖ: TÓTH MIHÁLY, 8016 Vanderbilt Avenue Detroit, Mich. Tel. Cedar 4237 ÜZLETVEZETŐ: FODOR GYULA, 7911 West Jefferson Ave. Detroit. Mich. Tel. Cedar 0414 v___________________________y Történetek és gondolatok D. L. Moody, az egyik legnagyobb hirü és hatású amerikai evangélista, egy alkalommal a következő textusról prédikált: “Az Embernek Fia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett.” (Luk. 19:10). A hatalmas és meggyőző erejű beszédet óriási közönség hallgatta végig és nagyon sokan ennek a beszédnek a hatása alatt tértek meg Jézushoz, mint az ő Megváltójukhoz. Az istentisztelet végén történt, hogy egy kis fiúcskát vittek oda hozzá, ki a nagy tömegben eltévedt és elvesztette az édes apját. Moody karjaiba vette a gyermeket és a nagy tömegben és tolakodásban hazafelé induló közönség figyelmét kérve, igy szólt: “Ennek a kis gyermeknek az apja ott áll az önök soraiban, aggódó szívvel kutatva a kisfiú után. Ez a gyermek, amint látják, nincs megijedve valami nagy mértékben, de gondoljanak csak az apai szív aggodalmára. Kereső édesapa, bárki vagy, jöjj; a fiad megtaláltatott!” Alighogy szavait bevégezte, egy középtermetű férfi furakodott előre a közönség sorai között. A fiúcska rögtön felismerte, édes apia volt. Apa és gyermeke túláradó örömmel futottak egymás karjába s mig a közönség meghatódva figyelte a gyengéd jelenetet, a nagy prédikátor méltóságteljes hangja szállt végig a teremben: “így keres Isten benneteket is, ha ti is igyekeztek Őt megkeresni és megtalálni.” * * * Egy kertészettel foglalkozó ember, ki na- gyón szerette a virágokat, egy alkalommal a város végén sétált s az egyik ház közelében levő szemétdombon, féligmeddig elégetett lombok és hulladékok között egy hervadt, elhaltnak látszó virághagymát látott heverni. Mint a virágok őszinte kedvelője, lehajolt, felvette a holtnak látszó hagymát és szakértő szemmel megvizsgálva, hamarosan meglátta, hogy az még nem halott, csak nagyon elhanyagolt állapotban van. Hazavitte tehát, elültette, ápolta és gondozta, mig végre a következő tavaszon a hagymából gyönyörűséges virág fejlődött ki. A kertész emlékezett a helyre, hol a virághagymát találta, sőt időközben azt is megtudta, hogy kik laknak abban a házban. Történt aztán egy tavaszi napon, hogy abból a házból az ottlakó család egyik tagja beállított a kertész virágos boltjába, azzal a szándékkal, hogy virágot vásároljon. A ker- t^z_mosolxogva, előzékenyen mutogatta néki a virágokat s a vendég szeme egyszerre csak a talált virágon akadt meg. Megkérdezte a kertészt: “Mennyiért adja azt a szép virágot?” “Az nem eladó és különösen önnek nem az” — felelte a kertész, mire a vásárló megkérdezte, hogy miért nem eladó. “Két okból — felelt a kertész — először is azért, mert annak a virágnak a hagymáját a múlt ősszel az önök szemétdombján szedtem fel s a lelkiismeretem nem engedi meg hogy ilyen árut önöknek újra pénzért eladjak, másodszor pedig azért, mert úgy érzem, hogy én, ha emlékként megőrzőm, egyúttal jobban meg is fogom becsülni ezt a virágot, mintha az újra az önök tulajdonába menne át.” A vevő megszégycnülten távozott. Mi pedig ne feledjük, hogy Isten a legel- veszettebbnek látszó élet t is megtudja menteni, de jaj nekünk, hogyha az Ő drága ajándékainak egyike, vagy másika a mi hanyagságunk miatt, a mi kezünkön megy veszendőbe. Ne várjunk Istentől újabb áldásokat, ha lelkünket az Ő áldott ajándékai közül csak a legkisebbiknek is az elhanyagolása vagy veszni engedése terheli. * * * Sokat beszélünk az emberi test csodáiról. Tényleg, ami aránylag törékeny és gyönge szervezetünk bizonyos esetekben rendkívüli erőfeszítésekre, rendkívüli teljesítmények elvégzésére lesz képessé. A háború, a lövészárok élet, más esetekben egy-egy tudományos expedíció sanyaruságai, meg ezerféle egyéb eset és helyzet ékesen bizonyítja az emberi szervezetnek sokszor emberfeletti munkabírását. Aztán ott vannak az emberi értelem csodái, melyeket a mi csodálatos gyors iramban fejlődő modern civilizyciónk olyan pazar kézzel hint szét az emberek életében: a tudományoknak csodálatos eredményei, a gyakorlatilag alkalmazott természettudomány ezerféle alkotása, vívmánya, a repülőgép, a rádió, az Amerikában jelenleg regisztrált közel 18 millió automobil, a modern orvostudomány és hy- giénia módszerei.... és ki érne mindennek végére? Csodálatos az emberi értelem, amint az egyrészt az elméleti téren, másrészt a világ külső képén, az ő eredményeiben megnyilvánul. De ne feledkezzünk meg az emberi lélek csodáiról sem. Ott van az akaraterő, mely a nagy emberek lelkét acéllá edzi, s a kis embereket a züllést"! s nyomorult kis bűnökben való elmerüléstől megóvja, a már-már veszni indulókat pedig az élet számára visszahozza, megmenti. A szív tisztaságának, a hitnek és szeretetnek csodái, a mi ember-voltunk nagyszerű és istenien titokzatos csodája. Nagyok amazok is: a testi szervezet és az értelem csodái, de azok az életnek csak formai oldalát érintik. Ha az életnek benső oldalát, azaz lényegét akarod élni, imádkozz és küzdj azért, hogy a lelked csodatermő és csodaváró lélek lehessen. * * * Kétféle megelégedettség van; az egyik az, amelyik a munka és az elért eredmények után töltik el az emberi lelket, hogy aztán még nagyobb tevékenységre ösztökéljen, mig a másik fajta megelégedettségnek a forrása a nemtörődömség, a lustaság, vagy éppen a megbénult, elfásult szív és lélek. Az első f^jta szép és értékes erény, a másik a legszomorubb következményekkel járó bűnök egyike. * * * Az alkalmak egyenes vonalban röpülnek felénk, egyikük-másikuk hozzánk ér s ha abban a pillanatban meg nem ragadjuk, ismét elszáll, hogy aztán sohase térjen vissza hozzánk. ... és mi hasztalan siratgatjuk az elmulasztott, elszalasztott alkalmakat. Ezzel ellentétben minden rossz, amit a saját javunk, vagy felebarátaink ellen elkövetünk, körpályán repül és időr 1-időre visszajön hozzánk arról a helyről, ahová, amerre mi indítottuk el. A legtöbb sebnek, mely bennünket az életben ér, mi magunk indítottuk el valamikor a sebző nyilát, hogy az, a bűn boszorkányos körpályáján visszatérve, végül is bennünket sebezzen meg. * * * Mi a legfőbb jutalma annak, aki kötelességeit mindenkor híven és pontosan teljesiti? Az, hogy az elvégzett kötelesség után alkalma nyilik arra, hogy uj, talán nagyobb és több áldással járó kötelességeket teljesíthessen. * * * Mi az oka annak, hogy a világtörténelem folyamán annyi nemzet emelkedett fel a gazdagság. dicsőség és hatalom polcára, de mindegyikük elhanyatlott, elbukott, elenyészett ? .. McKinley, az Egyesült Államok volt elnöke ezt a nagy igazságot tartalmazó magyarázatot adta: ‘‘Isten egy nemzetet sem tűr meg sokáig a legfelsőbb helyen, ha az nem teljesiti a legelső hellyel járó elsőrendű kötelességeket.”
