Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-07-04 / 27. szám
4. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 27-ik szám taondani az Úri imát, a Miatyánkot, mert szülőik nem tanították imádkozni, de Istent káromolni már megtanulták. Sok szülő tehát már a vallásos életre való nevelés kezdeténél elköveti a végzetes hibát, ami aztán kihat a gyermek egész életére. S a szülék mulasztásukért sok esetben bűnhődnek már akkor, midőn serdülő gyermekeiknél látniók kell az irántok való tiszteletlenséget és szeretetlensé- get. Később pedig, mikor a szülők gyermekeik gyámolitására szorulnak, a durvaságot, a megvettetést. S mit érezhet az a szülő, ki tehetetlenségre jutva, tudja azt, hogy a gyermeke csak kegyelemből tartja, különben pedig megunt és becstelen előtte? A legtöbb esetben bünhődés ez a gyermek nevelésénél elkövetett hibákért, melyek önmagukat bosszulták meg. A vallásos nevelésnek mint már említettem, korán kell megkezdődni s mindaddig kell tartani, mig a gyermek a szülői felügyelet alá tartozik. Eleinte ezt csak a szülők teljesitik; nemsokára azonban segítségükre jön az iskola. Ekkor a szülőknek arra kell vigyázniók, hogy amit az iskola épit, le ne rombolják, — mint az sokszor megtörténik — hanem inkább erősítsék kellő fegyelem gyakorlásával. A családi és iskolai vallás-erkölcsi nevelésnek egymás támogatására kell lenniök. Az if- jaknál sem szabad meglazulnia e szülői felügyelet erősségének. Fel kell ügyelni arra, hogy az ifjúvá lett gyermek ápolja-e szivében mennyei Atyja iránti gyermeki érzelmeit, szokott-e imádkozni. Az Isten házának látogatására pedig serkenteni kell, mert a fejlődő ifjaknak van a legnagyobb szükségük arra, hogy vallásos érzelmeiket erősítsék, Istenbe vetett hitöket mélyítsék, mert ők állanak közvetlenül az élet nagy útja előtt, melyen mindenki csak akkor haladhat biztos léptekkel előre, ha az emberiség Megváltójának utasításait követve ott lobog előtte az általa nyújtott szövétnek s a lélek telve van az igazság, békesség és szeretet nemes érzelmeivel. A vallásos élet ilyen irányú neveléssel ver erős gyökeret a családi élet talajában s folytonos ápolás mellett időről-időre megtermi a maga áldásos gyümölcseit, az Isten félelemmel párosult szeretet, békesség, megelégedés, jólét örömeit. S a családi hajlék azzá az édes enyhelylyé lesz általa, honnan lelki és testi erőt visz magával az élet küzdelmeibe annak minden tagja. Bent pedig nyugalmat, várt boldogságot talál, amikor kívül megfáradott. A családi hajlék igy lesz a hitélet me- legágyává, melyből lélekben erős, Istenfélelemben, emberszeretetben nevelkedett hasznos és értékes tagokat nyer az anya- szentegyház is, az emberi társadalom is. Veress Károly CSENDES ÓRA “NE NYUGTALANKODJÉK A TI SZIVETEK...” V -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------—J IMA. Édes Atyám, jó Istenem! lelkemnek vágyát, szükségletét, kívánságát ebben az egy kívánságban öntöm ki: szeretném látni a Jézust! Atyám, ebben a szent órában szeretnék találkozni a Jézussal, hogy az ő kezét megfogva bátran állhassak felséges szined elé. Szeretném látni a Jézust, hogy ami lelkemre egész héten át lerakodott, a bűnt, kihulló vérével lemossa. Szeretném látni a Jézust, hogy mint Kapernaum lakói estére kelve, elibe vitték betegeiket, feltárták bajaikat, elpanaszolták fájdalmaikat, úgy én is elidbe vigyem, drága Jézusom életem minden kérdését, baját, fájdalmát. Óh Uram, szeretnék veled lenni, csak azért, hogy érezzem jelenlétedet, hogy meg- érezzem kezed simogatását, hogy halljam biztató szavadat. Uram! szeretnélek látni, hallani, áldásodat megnyerni. Tudom, hogy nem vagyok méltó ezekre, még arra sem- hogy reám gondolj, de a Te örök szeretetedért kérlek, hall- gas meg és add meg szivem kívánságát. Amen. Tanítás János 14:1, 2. Az Efézusban levő tanítványok ar-ra kérték az ő ősz pásztorukat, apostolukat, Jánost, hogy irja le azokat az emlékezéseket, amelyekkel oly sokszor erősítette hitüket, vigasztalta meg szivüket. A fényűző, bűnös élvezetekbe merült fővárosnak hivő csapata még csak nem is álmodta azt, hogy az ő kérésükre leirt evangéliumot évszázadok múltán 750 nyelven fogják olvasni, tanulmányozni, és nem is álmodták azt, hogy millió és millió lélek hitének, vigasztalásának, reménységének forrása lesz az az Írás. János evangéliuma legkedvesebb olvasmányává, táplálékává lett a hivő léleknek. Az a verse is: “úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta...”, az a verse is, hogy “aki én hozzám jő semmiképen el nem vetem...”, de legfőképen a 14-ik fejezet és ennek különösen az első verse: “ne nyugtalankodjék a ti szivetek: higyjetek Istenben, higyjetek én bennem...” A halálra készülő Jézus mondotta e szavakat, de az életben mai’adtaknak, tanítványainak erősítésére mondotta, hogy megtanítsa őket szolgálni, szenvedni, hogy megvédelmezze őket a kétségbeeséstől. “Ne nyugtalankodjék a ti szivetek!” Mily sokat nyugtalankodik akár a halál, akár az élet nagy kérdéseivel találjuk magunkat szembe. A Hallelujah cimü énekeskönyvnek egyik éneke mindig mély hatást gyakorol reám. Különös érzésekkel tölti meg szivemet. Az ének igy hangzik: “mondd, ott lellek a forrásnál, a dicsőség bércfokán?... Mondd, találkozunk-e végre az atyai ház ölén ?... ” Erre a kérdésre szeretnénk biztos feleletet kapni, te is, meg én is, meg sokan, nagyon sokan. Ott leszünk-e a dics'ség bércfokán? meglátjuk-e őt az ő dicsőségében? találkozunk-e végre az atyai ház ölén? Hol van az a biztos fundamentum, amely reménységet, sőt bizonyosságot ad? Az angolul beszélő világnak evangélizálá- sáért Wesley mellett Huntingdon grófnő tett legtöbbet. Nézzünk csak reá. Rózsás arcú, csil- lotró szemű, dióbarna hajú kilencéves leányka. Előkelő névnek, hatalmas birtoknak, születési előjogoknak örököse. Egy délután testvéreivel sétálni ment. Útközben egy egyszerű falusi temetési menettel találkoztak. Négy férfi vitte a koporsót. A leányka szivét különös érzések járták át. Ki fekszik abban a koporsóban? Egy gyermek, Hát a gyermekek is meghalnak ? Sohasem gondolt erre a lehetőségre. És fiú volt, vagy leány? Leány volt. A testvérek meglepődve néztek egymásra. Milyen idős volt?... Kilenc éves. A testvérek önkéntelenül is a kis grofn.re néztek. Ő is kilenc éves volt. A temetési menettel a temetőbe mentek. Ott végig hallgatták a szertartást. Az élénk lelkű leánykának lelkét mélyen megragadta a nyitott sir, az azon túl levő másik világ gondolata. Nem tudott szabadulni ettől a gondolattól. íme van másik világ, későn vagy korán, de ő is oda fog jutni. Úgy érezte e sétát követő estén, hogy oda tudna adni mindent, vagyont, előkelő nevet, előjogokat, mindent, de mindent, csak valaki biztos reménységet adna. De mi ennek a biztos reménységnek a fundamentuma? Évek során át kereste. Tizenkilenc éves korában hazafutott egy bálból és úgy, amint volt, báli ruhában, ékszerekkel felékesitve, leborult szobájában és úgy sirt, hogy a szive majd megszakadt. Óh, ha megtalálhatná a biztos fundamentumot?!... Végre asszony korában feleletet talált lelkének égető kérdésére. Mi az a fundamentum? A Jézusba vetett hit. Más fundamentumot senki sem vethet annál, ami már egyszer vettetett és ez a Jézus Krisztus. A Jézusban való hit megtalálása után Istennek szentelte oda, élő áldozatul, egész életét és ezt mondotta: “mióta üdvösségem dolgában Jézusban bízok, olyan boldog vagyok, mint egy angyal.” “Ne nyugtalankodjék a ti szivetek, higyjetek Istenben, higyjetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van...” Az egyik ausztráliai misszionáriusnak, dr. Guinnessnek a leánya meghalt. Mikor az édes apa elolvasta a szomorú hirt közlő kábelt, szivét rettenetes fájdalom töltötte el. Szomorúságában ki-ki járt a tenger partjára, ott leült és fejét a tenyerébe hajtva, hallgatta a tenger mormolását. Egy alkalommal, amikor ott ült, valaki vállára tette a kezét és reszkető, de sze-< retettel telt hangon igy szólt: “ne nyugtalankodjék a ti szivetek, higyjetek Istenben, higyjetek én bennem....” Hátrafordulva látja, hogy egy benszülött asszony áll ott, részvéttől, szeretettől, hittől sugárzó arccal. Úgy érezte, hogy Isten küldötte ezt az üzenetet. A következő vasárnapon már ott állott a szószéken és olyan beszédet mondott a hitről, amihez hasonló kevés hangzott még el. A rabszolgákat szállító hajó ott úszik a Mississippi hullámain. Rajta ül Tamás bácsi is. Eladták, óh, mily fájó szívvel tekint azokra az ismerős helyekre, ahol oly sok kedves időt töltött el és ahonnan most elszakították. Ott van a farma, árnyékos bokraival, a házzal, ott van az ő kis házacskája, mily sok boldog órát töltött el abban az ő hűséges párjával, feleségével és most elszakították tőle. A hajó csendesen úszik a hullámokon. Mind messzebb viszi az öreget. Már elmosódik szeme előtt min-
