Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-06-27 / 26. szám
4. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 26-ik szám tagjaivá. Ezért kell oly nagyon szeretnünk a mi református anyaszentegyházun- kat is. Mert ez nekünk is anyánk s ka cserbenhagyjuk, megcsufoljuk vagy elhagyjuk, megcsaljuk, vagy megszomorit- juk, nemcsak Isten gazdag kegyelmére leszünk teljesen méltatlanok, hanem őseink emlékét is lábbal tiporjuk, akik pedig a tiszta református keresztyénség mély hitéből éltek! Hazug és nem kálvinista tehát az, aki a mellét ugyan veri, de az anyaszentegyházat cserben hagyja, mert az élő Istenben nem hisz, a Szent- irást nem olvassa, a maga bűnösségét nem érzi s a Krisztus megváltó szeretete után nem vágyakozik. A református egyháznak nem képmutatókra, nem öblöshangu, mellveregető, sőt hitetlen és templomkerülő ál-kálvinistákra, hanem hősies liitü, önfeláldozó, megtért és újjászületett lelkekre, szóval igazi kálvinistákra van szüksége! Éljünk tehát úgy, hogy mi is azok lehessünk! Dr. SEBESTYÉN JENŐ CSENDES ÓRA LELKI TISZTASÁG. ELŐIMA. Az egek beszélik a te erődnek és hatalmadnak négy voltát óh menybéli Isten! Az egymásután következő napok és éjszakák beszélnek bölcsességedről és dicsőségedről. Kijelentett akaratod, szent törvényed, tiszta és világos igéd bizonysága a te tökéletességed teljességének, szivet vigasztaló beszédid mutatják, mely igen szeretsz minket, biinös embereket. Szivünket megalázván leborulunk hatalmad, bölcsességed, dicsőséged és atyai jóságod e megszámlálhatatlan jelei előtt s eszünkbe vesszük erőtlenségünket és méltatlan voltunkat, melynek bizonysága szinte annyi van, mint fövényszem a tengerben. Hálákat adunk néked óh Atyánk, hogy minket fogyatkozásainknak ez alázatos beismerésére elvezéreltél és e mellett mégis szent vágyat oltottál szivünkbe, hogy törekedjünk tökéletességre, mint tökéletes vagy te, tisztaságra, mint tiszta a te törvényed, jóságra, mely drágább a sár-aranynál, szeretetre, mely édesebb a méznél. Segíts minket óh Szentlélek Isten e mi buzgólkodásunkoan a mi Urunk Jézus Krisztus által. — Ámen. Tanítás. Máté 5:29-30. Azt mondják, a páva olyan kényes a tisztaságra, hogy ha véletlenül sár fröcscsen rá, addig nem nyugszik, mig azt a sáros tollat ki nem tépi. Néha addig hánykolódik, mig össze-, vissza töri a tolláit, de inkább megfosztja magát ékességétől, minthogy a szennyfoltot eltűrje rajta. Oly sokat ad a tisztaságra, hogy föláldozza érte legfőbb büszkeségét. Amikor ezt meghallottam, önkéntelenül is eszembe jutottak az Ur Jézusnak ezen szavai: “hogyha a te jobb szemed azt miveli, hogy megbotránkozzál, vájd ki azt és vesd el tőled, mert jobb néked, hogy egy a te tagjaid közül elvesszen, hogy nem az egész tested gyehennára vettessék. És ha a te jobbkezed megbotránkoztat téged, vágd le azt és vesd el tőled; jobb néked, hogy a te tagjaid közül egy elvesz- szen, hogynem mind a te egész tested a gyehennára vettessék.” Ennek a képes beszédnek az az értelme, hogy az embernek legféltenivalóbb kincse a lelki tisztasága, amiért nem szabad sajnálni semmi áldozatot. Az Ur Jézus tudta, hogy hasztalan beszélne órák hosszáig a bűn által megszeplősitett lélek kárhozatáról, a gyehennának iszonyatosságáról, mert az ember szem-nemlátott dolgokat nehezen fog fel. Ezért tehát a szeplőtelen tisztaságért hozandó áldozat nagyságával teszi érthetővé azt, amit mondani akar. Ezt aztán könnyen felfogja az ember, mert hogy a sze- mevilága, meg a jobbkeze mit ér, azt mindenki tudja. Szemeinkkel gyönyörködünk az Isten szép világában, kezeinkkel keressük a mindennapi kenyeret. Az élvezet és a haszon, ezík teszik értékessé a szemet és munkás kezeket. És ha azt kérdezzük, mi kergeti az embereket bűnbe, mi szeplősiti meg a lelket a legkönnyebben, azt kell felelnünk rá, ez a kettő: az élvezet és haszon. Kérdezd meg azokat a bukott embereket, kik idegen pénzhez nyúltak, hogy talán azt hitték, nem tudódik ki a dolog? Dehogy! Mind tudja, hogy előbb-utóbb rájönnek s némelyik már előre készen tartja a mérget vagy a fegyvert, de a veszedelemre vivő utat még sem hagyja el, mert a mulatozás, az úri élet, az élvezetek drágábbak előtte mindennél. Kérdezzünk meg egy részeges embert, hogy mi vitte rá az iszákosságra, talán, hogy a korcsmárost gazdagítsa vele? Szó sincs róla! Az, hogy a mámor neki élvezet, ami nélkül nem tud élni. Talán a rossz útra tévedt nő nem tudta, milyen szégyen várakozik reá, vagy a kicsapongó férfi nem tudja, hogy az egészségét teszi tönkre? Tudják! De a szemek kívánsága, a testi élvezet kedvesebb előttük a becsületnél is. az egészségnél is. Aki tehát tisztán és szeplőtlenül akarja magát megtartani, az számoljon le ezekkel a testi élvezetekkel, mert ezeket fel kell áldozni a lelki tisztaságért. Pedig ezeket sok ember többre becsüli a szeme világánál. De nemcsak a szemeknek telhetetlensége az élvezetvágy ragadja az embert bűnre, hanem a világi haszon szerelme is. Kérdezd meg azt az ünneprontót, aki vasárnap is dolgozik, hogy miért teszi ezt? Talán ezzel akarja kimutatni, hogy nem törődik a vallással, nem hisz Istenben? óh nem! Ezt könnyebben is megtehetné, hanem a haszonért. Kérdezd meg a csalót, az uzsorást, azért forgatja ki vagyonából felebarátját, mert máskép éhenhalna? Dehogy! Azért, mert a hasznot elébe teszi a lelke üdvösségének is. Vagy talán az orgazda azért fogadja be házába a lopott jószágot, mert sajnálja azt a I szegény tolvajt, aki fáradt utána? Világért sem! A haszon miatt. Ha tehát valaki őrizkedni akar a bűntől s lelkét szeplőtlenül akarja megtartani, nemcsak a testi élvezetekről, hanem sok világi haszonról is le kell mondania s ez némelyik embernél van akkora áldozat, mintha levágnák a jobb kezét. Nem azt akarja ez jelenteni, hogy a keresztyéni élet csupa szomorkodásból és koplalásból áll. A léleknek is megvannak a maga örömei, nemcsak a testnek. A becsületes munkának is megvan a haszna, nemcsak a becstelennek. Az igazi keresztyéni örömek kedvesek az Ur előtt is s az idején való becsületes munka is meghozza a maga gyümölcsét. Csak a szemeknek bujálkodása, a testi élvezetek, az állatias kívánságok, aztán meg a pénzimádás, a kapzsiság, a telhetetlenség, az idegen jószág után nyúló kéz, — ezek szeplősitik meg, ezek vonják le a sárba, ezek viszik kárhozatra a lelket. Ezeket kell levágnod, kiirtanod magadból, ha lelkedet szeplőtlenül akarod megtartani. Ne sajnáld őket áldozatul hozni legnagyobb kincsedért, lelki tisztaságodért. — Amen. UTÓIMA. Te tudod óh mindenható Isten, hogy a vétkes kívánságok mily gyakran feltámadnak bennünk s mily nehéz azoktól magunkat megvédelmeznünk. Amint nem parancsolhatunk a fejünk felett repdeső hollóknak, úgy nem parancsolhatunk ezeknek sem. Te vagy az csak egyedül, kinek szavadra engednek minden égi, földi és földalatti hatalmasságok. Te vagy az egyedül, ki védelmet és biztos menedéket tudsz nyújtani lelkűnknek e gonosz halálmadarak ellen. “Szánd meg Ur Isten gyarló voltunkat, És a mi1 Megváltónknak szentségével Fedezd el vétkes kívánságainkat.” Te tudod azt is, mily nehéz nekünk esendő embereknek a tökéletesség felé vezető utón járni, igazságban gyönyörűséget találni, tisztaságban megmaradni, lelkünk szeplőtelensé- gét megőrizni. Segíts azért minket lelked erejével, “Hogy gyönyörködjünk az igazságban És igyekezzünk járni tisztaságban.” Mindaddig légy a mi gyámoltunk, mig bujdosunk e földi téreken, mig futunk a cél felé, hol az igaz tökéletesség lakozik, hol feltalálván tégedet, feltaláljuk az igazi szent tisztaságot a mi Urunk Jézus Krisztus által. — Ámen. Dr. Ágoston Sándor. MUNKATÁRSAINK Zajdó László, cseho-szlovakiai magyar ref. lelkész: A tudomány és a hit viszonya• Dr. Sebestyén Jenő, ref. lelkész, budapesti theologiai tanár, a ‘Kálvinista Szemle” felelős szerkesztője: Ki az igazi kálvinista? Dr. Ágoston Sándor, jugoszláviai magyar ref. lelkész: Lelki tisztaság. Tóth Mihály, detroiti (Mich.) ref. lelkész: A kiilmissziói munkának kezdete. Mankó M. Gyula, columbusi (Ohio) ref- lelkész: Tudakozzátok az Írásokat, Borsovay T.engyel Gyula, magyarországi ref. lelkész: Ahogy az Isten rendelte. Laky Zsigmond, new brunswicki (N. J.) presb. lelkész: Megérdemelt kitüntetés. Kalassay Sándor, ref. lelkész, árvaatya, Árvaházi hét•
