Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-06-27 / 26. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5. oldal VASÁRNAPI ISKOLA KÜLMISSZIÓI MUNKÁNAK A KEZDETE Csel. 13:1-12. XXVII. LECKE JULIUS 5. 26-ik szám A huszonnegyedik leckében megtanultuk, hogy miként alakult meg a pogányok között Antiókhiában a gyülekezet. Lófttuk azt is, hogy mily bőkezűek voltak ezek az uj keresztyének: gyűjtést indítottak maguk között, hogy az éhségsujtotta embereken segítsenek. A huszonötödik lecke egy kissé eltért a történet folytatásától azért, hogy Péternek a börtönből való csudálatos megszabaditósával ismertessen meg bennünket. A huszonhatodik leckében áttekintettük a második negyedév összes anyagát. Most aztán a mai leckében fölvesszük a történet fonalát és folytatjuk a keresztyén gyülekezetek kifejlődésének történetét. Pál és Barnabás Jeruzsálembe mentek, hogy átadják az antiókhiaiak adományát. De nemsokára vissztértek Antiókhiába és magukkal vitték Márkot is. Márk Barnabásnak volt rokona. Az elbeszélésből az tűnik ki, hogy a Márk családja jómódú jeruzsálemi család volt. Az ő házuknál gyűltek össze az első keresztyének avégből, hogy imádkozzanak. Valószínű, hogy Márknak az édes apja már nem élt, mert csak édes anyjáról, Máriáról van szó. Márk különben Péter apostollal együtt munkálkodott már kezdettől fogva. Ő irta az ő nevéről elnevezett könyvet. Amint látjuk az antiókhiai gyülekezetben ez időben kiváló férfiak verődtek össze. Ennek tulajdonítható az, hogy Jeruzsálem helyett ezután a keresztyén mozgalom központja Antiókhia lett. Innen indulnak ki most már az apostolok, hogy elvigyék az igét a világ minden részébe. A kül- missiói mozgalom itt kezdődött és innen indult ki. Missió ezt jelenti: kiküldetés. Jézus is ilyen missiónárius volt. őt az Atya az egész világhoz küldötte ki. A tanítványokat a Szent Lélek küldötte, hogy menjenek Antiokhiából szerte mindenfelé és terjesszék az evangyélio- mot. A Szent Lélek nem mondotta meg nekik, hogy hová menjenek. Rájuk bízta a hely megállapítását, mert nekik mindenütt, mind alkalmas, mind pedig alkalmatlan időben hirdetni kellett az evangyéliumot. Abban az időben még igen kicsiny volt a keresztyén világ. Szükség volt tehát lelkes férfiakra, akik nem sajnálják a fáradságot s örömmel viszik a jó hirt mindenfelé. Ők is örömmel vitték. Éppen úgy, mint mikor valami jó újságot tudunk és biztosak vagyunk a felől, hogy másokat boldoggá tehetünk véle: milyen örömmel mondjuk el nékik ezt a jó hirt? No hát Pál és Barnabás is igy gondolkozott. Ők birtokában voltak egy olyan jó hírnek, ami az egész világot, az egész emberiséget boldoggá teheti. Siettek is, hogy ezt a hirt az egész világgal közöljék. Ez se ment simán. Mert mikor Ciprusban prédikált, egy Elimás nevű hamis próféta meg akarta Pált hazudtolni, hogy Sergius tiszttartót visszatartsa a keresztyén vallásra való áttéréséről. Pál azonban megbüntette alaposan. Sergius nem is hallgatott Elimásra, hanem Pálra és keresztyén lett. Cziprusban igen nagy örömmel fogadták az evangyéliomot. De hát ez természetes is. Ha mi soha sem hallottunk volna Jézus felől, mi is igen szívesen hallgatnék az ő tanításait. Bizony mi igen sok áldást nyertünk abból, hogy ismerjük a Jézust. De ezzel nem szabad megelégednünk. Másokkal is meg kell ismertetnünk. Miként? Hát vannak, akik személyesen mehetek és vihetik a jó hirt. Vannak, a kik pénzbeli adományukkal teszik lehetővé az evangyélium terjesztését. És nincs senki, aki legalább annyit ne tehetne, hogy imádkozzék az Isten országának terjedéséért. Kérdezzétek meg magatoktól, hogy ti mire vagytok képesek? Miért és hogyan terjed a külmissiói munka határa? Hallgassátok meg csak ezt a történetet. Egy hét éves kis fiú eltévedt az erdőben. Mikor ez köztudomásra jutott, az egész falu minden lakosa neki esett az erdőnek, az egyik erre, a másik arra, hogy a kis fiút megtalálják. Egész éjszaka folyt a keresés mindaddig, mig meg nem találták. Végre aztán megtalálják a fiút és nagy az öröm minden jó ember szivében. Most már az egész emberiség elveszett a bűnnek nagy erdejében. Mert a bűn is olyan, mint egy rengeteg erdő. Ha bele téved valaki, magától soha sem kerül ki. De a mennyei Atya éppen úgy szereti az embereket, az ő gyermekeit, mint azt a kis fiút szerette az ő édes apja és édes anyja. Elküldi tehát az ő embereit, a missionáriusokat, a hittérítőket, szerte mindenfelé, hogy megkeressék az el- elveszetteket és vissza vezessék ő hozzá, ahol örök békességet, boldogságot és üdvösséget találnak. A Jézus követői csak akkor keresztyének igazán, ha éppen olyan szeretettel birnak embertársaikkal szemben, mint maga a Mester birt. Aki pedig ilyen szeretettel bir, az mind missiónárius, mert igyekszik másokat is boldoggá tenni azzal, hogy megismerteti vélők a Mester evangyéliomát. Gondoljátok csak el, hogy mit lehetne ezen a téren tenni, ha minden vasárnapi iskolás gyermek hetenként legalább öt centet adna erre a célra. — Harminc millió amerikai vasárnapi iskolás gyermek hány öt centet költ el hetenként cukorra, mozira, rágó-gumira ?! Ha ennek csak egy parányi részét adná is missiói célokra, az egész világ hamarosan ott térdelne az Ür Jézus Krisztus lábainál. A jó Isten az ő egyházára bízta az ő munkájának tovább folytatását ezen a világon. Sokan közülünk tudnak sokat tenni; de nekünk arra kell törekedni, hogy egytől-egyig mind tegyünk valamit. Egy tábortűz felgerjesztéséhez elég egy szál gyufa. Ez a tűz aztán olyan arányban terjed, amennyi fa alá gyújtottak. Most már Pál és Barnabás ilyen gyufák voltak. Tüzet, a Krisztus evangyéliumának tüzet gyújtották fel a pogány fa alatt. Ez a tűz azóta sem aludt ki. Sőt még mindig terjed. És az Isten még a rossz cselekedeteket is az emberek javára tudja fordítani. Pétert például Heródes meg akarta öletni éppen úgy, mint előtte már megöletett néhány kiváló keresztyén férfiút. Péter is, meg a többiek is megijedtek és elhagyták Jeruzsálemet s letelepedtek az ország különböző városaiban és mindenütt egy-egy uj gyülekezet keletkezett munkálkodásuk következményeképen. Sokszor zúgolódik az ember, ha Isten valami bajt bocsát reá. Pedig talán éppen erre a bajra volt szükség, hogy nagy dolgok véghezviteléhez fogjon. Ha az Isten az első keresztyéneknek nyugodt, békességes és háborítatlan életet biztositott volna, hát a keresztyén vallás talán soha sem jutott volna Jeruzsálem falain túl. Az olajfák hegyén állva Jézus látta, hogy e világnak minden országa az ő birtoka, csak el kell foglalnia. Azért mondotta tehát a tanítványoknak, hogy menjenek széjjel minden részébe ennek a világnak és hirdessék az evangyéliomot minden teremtett lénynek. Ez a parancs nemcsak azoknak az első tanítványoknak szólott, hanem szól nekünk is. Mi is tanítványok vagyunk s csak akkor leszünk igazán Krisztus követői, ha mi is teszünk valamit az ő evangyéliomának minél szélesebb körben való elterjesztéséért. Ehhez missziói szellem kell. Ezt nem lehet megtanulni. Ezt csak át lehet venni azoktól, akik ilyen szelemmel birnak. ' • Befejezésül annyit még mondhatunk, hogy az amerikai n.agyar református egyházak csak úgy maradhatnak fenn sok ideig, ha ezzel a missiói szellemmel bírni fognak. A missiói egyházak mind fejlődnek. Azok az egyházak pedig, amelyek a missiói munkával nem törődnek, lassanként pusztulnak elfele: haldokolnak. A forma kedvéért még élnek. De ez már nem igazi élet, mert még a halálnál is rosszabb. Ugyanis az az élet, amely életet adni többé nem képes, csak kárára van az emberiségnek. Jobb lenne, ha nem élne. Az a keresztyén közösség, amelyik keresztyénségét nem tudja, vagy inkább nem akarja szélesebb körre kiterjeszteni: élő halott. Az a neve, hogy él, de halott. Olvassuk el az aranyigét és igyekezzünk a szerint cselekedni. ARANYIGE: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek. Márk 16:15. Tóth Mihály. TUDAKOZZÁTOK AZ ÍRÁSOKAT VASÁRNAP, junius 28. — Isten dicsérete. Olvasandó a Zsoltárok könyve XCVIII. része. Alapige: “Énekeljetek az Urnák uj éneket, mert csodadolgokat cselekedet...” (Zsolt. XCVIII. I.) Annyi áldás és tökéletes ajándék száll reánk onnan felülről, a jó Istentől, hogy önkénytelen hálaadásra és dicséretre nyilik szánk. De legjobban akkor dicsérjük az Istent, a mi jó Atyánkat, ha engedelmeskedünk az Ő törvényének, ha megcselekedjük az ő parancsolatait. Amikor pedig az Isten parancsolatait megcselekedjük, nemcsak dicsérjük az Istent, hanem egyben a mi magunk javát is szolgáljuk. Mert azért adta Isten az ő parancsolatait, hogy szeret és javunkat akarja. Ne legyünk hát olyan oktalanok, hogy a magunk javát se akarjuk: dicsérjük az Istent, a mi jó Atyánkat, azaz engedelmeskedjünk Neki és éljünk parancsolatai szerint. HÉTFŐ, junius 29. — A külmisszió kezdete. Olvasandó a Cselekedetek könyve XIII. 1—12. Alapige: “Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket.” (Máté XXVIII. 19.Az Ur Jézus azt akarta, hogy az Ő evangéliuma prédikáltassék minden népeknek, azért menybemenetele előtt kiadá a parancsolatot: Elmenvén,, tegyetek tanítványokká minden népeket. S az első tanítványok, bár Péter és társai előbb úgy gondolkoztak, hogy a Jézus evangéliuma csak a zsidóknak adatott, megértvén a parancsolatot, elmentek a pogányok közé is és tanítván őket azokra, melyeket a Jézus parancsolt, tanítványokká, a Jézus követőivé tették azokat. De bármilyen szépen terjedt az evangélium, a földön élő em-
