Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-06-20 / 25. szám
4. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 25-ik szám vényesüléseit is megtudták akadályozni. Forgács esztergomi érsek megégettette a szép bibliákat az egri püspöki palota udvarán. Az 1804-ben alakült Angol Biblia Társulat meghallván szánandó állapotunkat, pénzt küldött, hogy állítsanak fel egy biblianyomtató műhelyt, Sopronban állították fel. De alig kezdte meg működését, a nyomdát szétrombolták, a nyomdatulajdonosokat börtönbe vetették, a kész müveket elpusztították.... a római pápa parancsára az osztrák udvar s a hercegprímás akaratával. 1838-ban aztán az Angol Biblia Társulat egy megbízottját küldte el, ki Wimmer Pál felsőlövői lelkészszel együtt Kőszegen állított fel nyomdát, amelyben nagy gyorsasággal olcsó és szép bibliákat adtak ki. Az 1848—49-iki szabadságharc után a bécsi kamarilla ezt a nyomdát is betiltitta, lefoglalván az ott készült Bibliákat. Igen ám, csakhogy akkor az angol konzul — Millard Ede megdöngette a bécsi Burg kapuját s a lefoglalt Bibliákat angol vagyonnak nyilvánítván: követelve azoknak kiadatását. Az angol kormánynyal nem merve ellenkezni kénytelenkelletlen odaadták a Szentkönyveket s azoknak Berlinben a német császár adott menedéket az alkotmányos élet helyreálltáig, amikor a hosszú száműzetés után visszajöttek hozzánk. Ezóta szabad nálunk a Biblia! Ez a mi Bibliánknak nagy vonásokban összeszedett viszontagságos története. Múltja nálunk annak a könyvnek, mely igen fontos szerepet vihetne és visz is a népek életében, mivel csak az a nemzet halad előre jólétben, műveltségben, erkölcsösségben, ahol a Biblia minden család asztalán, minden jó ember szivében ott van. Az emberiség egyik-másik része időnként el-el fordul a Krisztus vallásától s tetszik nekik egy kis ideig, ha széttéphetik azon kötelékeket, melyek őket Istenhez kapcsolják. — De az Isten törvényétől való eltávozás káros következményei csakhamar érezhetőkké lesznek. Az Istennel való megliasonlást támaszt más téren is. — Ott, ahol a szivekben nem lakozik a vallás szeretete, hiányzik az egymás iránti kölcsönös szeretet is. Amely ember könnyelműen elveti magától a legdrágább lelki kincseket, az könnyelműen bánik a föld javaival is. Aki koldussá teszi magát lelkileg, koldusbotra juthat anyagi tekintetben is. A földnek úgynevezett “bibliás népei” mennyire magasan állanak tudományban, műveltségben, anyagi jólétben. Közülök most csak egyről emlékezünk meg, akik annyi megértést, segítő jóindulatot tanúsítanak irántunk: holland kálvinista testvéreinkről. Már 38 évvel ezelőtt úgy jellemezte őket egyik nagynevű egyháztörténet Írónk, hogy bámulva áll meg az utas a kis Németalföld minden pontján. Tisztaság az utcán, tisztaság az udvarokban, a házak belsejében, tisztaság a szivekben. A kertek virággal, a szántóföldek kalásszal telvék, a szivekben a megértés, a családokban megelégedés. Talán valami gazdag Kanaán földje az, melyen e nép lakik? Eredetileg posvány, mocsár, futóhomok födte az ország egész talaját. Honnan van hát a jólét? Honnan van, hogy még más nemzeteknek is 1000 meg 1000 milliókat kölcsönöznek?..... Feleletet adnak rá a templomok. Falun és városon telve vannak az Ur házai keresztyénekkel, kiknek kezében a Biblia és Zsoltár! Amely nép megtartja az Ur parancsát, hogy a hetedik napot megszenteljed, az nem feledkezik meg a parancsolat első feléről sem: “hat napokon munkálkodjál”. A munkán pedig, melyet Istennel kezdünk, Istennel végzünk : áldás van. Vájjon fog-e valamikor a mi fajunkIMA. örök Isten! Megtanítottál bennünket arra, hogy jó nekünk követni szivünk szent sugallatát, amit te plántáltál oda; tőled tanultuk azt is, hogy igen szomorú az, ha elveszítjük a szép és nemes dolgoknak szeretetét. Te adtad nekünk a gyermekek iránti szeretetet is. óh adj nekünk kegyelmet arra, hogy gyermekeink iránti szeretetünk erejéből, fényéből és melegségéből egy parányit se veszítsen; hogy a te kegyelmed által megismerhessük szent kötelességeinket gyermekeinkkel szemben. Éleszd szivünkben az áldozatkészségnek mennyei tü- zét, hogy a könyörületességből soha ki ne fogyjunk. Mutasd meg nekünk ez órában magadat, nyilatkoztasd ki szent akaratodat, hogy téged megismervén cselekedjük mindazt, ami szent színed előtt kedvet talál. Kapcsolj bennünket annyira magadhoz, hogy soha el ne veszíthessünk, hanem mind az időknek a végéig véled egy utón járjunk. A Jézus érdeméért kérünk. Ámen! Tanítás. Préd. 12:3. A vasárnapi iskolában a lecke az elveszett juhról szólott. A jó pásztor ott hagyja a kilencvenkilenc juhot, hogy megkeresse azt az egyet, amelyik elveszett. A kis legényre igen nagy hatást tett a lecke s hazamenet bejelenti édes apjának, hogy ő nem akar elveszett juh lenni, Ő a nyájhoz akar tartozni, be akar iratkozni az egyháztagok sorába. Az apa nem vette a fiút komolyan s csak ennyit mondott: “Te még ahoz igen fiatal vagy.” Nemsokára sürü, sötét felhők tornyosulnak az égen. Itt-ott villámlik s dörög is már. Vihar készülődik. Az apa azt mondja a fiának, hogy rohanjon a kertek alá s a juhnyájat terelje be az akolba. Mire a vihar kitör, a fiú már vissza is jön. Kérdi az apja: “Mind beterelted őket?” ról is igy Írni valaki? Leszünk-e megint “bibliás nép”, mint eleink a szomorú időkben ? A világ folyton halad s nekünk már nem elég csak annyit tudnunk, amennyi a régieknek elég volt. A Bibliának kell újra drága kincsünknek lenni s az megmutatja a szívnek a hasznos ismeretek megszerzésére vezető helyes utat. Minden hétből, meg évenként a hosszú télből, minden ember szakíthat magának egy-két órát olvasásra, lelke művelésére. Külföldi hitrokonaink szakítanak is időt hasznos iratok olvasására s egy-két koronát annak megszerzésére. — Hát mi? Arra feleljen meg kiki magának, hogy évenként hány hasznos könyvecskét olvas el, a földi s tulvilági javak öregbítésére hány órát, hány fillért szentel ? Ha e sorok gondolkodóba ejtenek csak egy-két lelket is: nem volt hiábavaló ezek leírása. LAJOS SÁNDOR. “Az öregeket, igen.” “Csak nem akarod ezzel azt mondani, hogy a kicsinyeket, a báránykákat kint hagytad?” “De igen. Úgy gondoltam, hogy azok még igen fiatalok arra, hogy a nyáj között helyet foglaljanak.” Az apa megértette a fiút. “Jól van fiam, — szólott — igazad van. Az élet viharai és kisértései ellen a nyájban, bent az akolban, a jó pásztor felügyelete mellett biztosabb védelmet talál az ifjú. Beléphetsz az egyház tagjai közé!” — Az anyaszentegyháznak bizonyos álláspontot kell elfoglalnia a gyermekekkel szemben. Erre igen találó példát olvashatunk Ruth könyvében a negyedik rész tizenhatodik versében: “Ekkor megfogá Naómi a gyermeket és ölébe vévé és dajkája lön annak.” Miként Naómi, az anyaszentegyház is akkor cselekszik helyesen, ha a gyermeket keblére öleli, ápolja, védi, támogatja, neveli, mert a gyermekben később gazdag jutalomra talál. Naómi is gazdag jutalomra talált Obedben: “Ez az apja Isainak a Dávid atyjának”, akinek nemzetségéből szármzott a Messiás. Fokmérője van minden kor és minden nemzet műveltségének. Ez a fokmérő pedig az a hely, amit elfoglal a gyermek az emberek érzés és gondolatvilágában. Mit tett a hajdan- kori Görögország és Róma a gyermekért? —• Semmit. A görögöktől és a rómaiaktól nem maradt ránk egyetlenegy könyv, mely a gyermekekkel foglalkoznék. Voltak igen szép tündér és oktató meséik, de ezek mind a felnőttek számára készültek. A gyermekekkkel való bánásmódjuk borzalommal tölt el bennünket. Plátó azt szeretné, ha az édes anya még csak nem is ismerné saját gyermekét. Hive volt annak az eszmének, hogy minden gyermeket egy közös arénában maga az állam neveltessen. Seneca dicsérőleg emlékezik meg a gyönge szervezetű gyermekeknek vizbefullasztásáról. CSENDES ÓRA GYERMEKBŐL LESZ AZ EMBER.
