Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-06-20 / 25. szám
2í)-lk szám AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LÁPJA 3. oldal múlt el. Ekkor aztán kisütötték, hogy a számításba valami hiba csúszott be és áttették a világ elmúlásának idejét 1925 február 6-ikára. Február 6-ika elmúlt ugyan, de a világ csak nem akart elmúlni. Ez is egész világosan bizonyítja, hogy a “Biblia Tanulók” hamis utakon járnak. Mert megmondotta maga az Ur Jézus Krisztus a tanítványoknak, amikor azok afelől kérdezősködtek, hogy melyik időben állítja helyre Izrael országát: “Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyeztetett.” (Csel. 1:7). Hidjünk mi csak inkább az Ur Jézus Krisztusnak, mint Russel Károlynak, vagy Rutherford főprófétának! Az Isten nem ő rá- jok bizta, de senkire sem bízta, az idő megállapítását. Nekünk jó reformátusoknak, az a kötelességünk, hogy legyünk készen minden pillanatban, ő maga mondja: “Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok!” (Máté 24:42). Egy dolgot azonban megtanulhatnánk a biblia-tanulóktól! Ha már egyszer meggyőződtünk arról, hogy a református vallás a legszebb, a legtisztább, a legigazabb vallás ezen a világon, akkor tegyünk is valamit ennek minél szélesebb körben való elterjedéséért, íme! ezek a russzellisták széjjel járnak város- ról-városra, faluról-falura, házról-házra és mindenkinek magyaráznak, mindenkit kapacitálnak és terjesztik romboló írásaikat. Mit tettünk mi református hitünkért? Megnyertünk már valakit ennek az igazságnak? Tettünk már mi valamit egyházi irodalmunknak terjesztéséért?" Kanadai testvéreimnek s velük együtt mindazoknak, akiket ezek a hamis próféták megkörnyékeznek, a fönti felvilágosítás mellett azt a tanácsot adom, hogy szabad idejükben kopogtassanak be, hónuk alatt a Bibliával és Zsoltáros könyvvel és ezek mellett az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjával, minden magyar hajlékba! Tartsanak házi istentiszteleteket. Énekelgessenek zsoltárokat, olvasgassák a Bibliát és minden hajlékba rendeltessék meg Lapunkat, amelyben házi istentisztelet tartására minden héten találnak alkalmas bibliai magyarázatokat. És ha olyan szívóssággal, kitartással és lelkesedéssel fogják ezt tenni, mint ahogyan ezek a hamis próféták terjesztik mételyező tanaikat: akkor nem kell a magyarnak félni, mert a Krisztusban vetett sziklaszilárd, becsületes kálvinista hitén még a poklok kapui sem vehetnek diadalmat! “ISTEN KÖNYVE.“ Sokszor eltűnődöm a Biblia olvasásakor azon, vájjon hányán olvassák, használják ezt lelki buzgósággal? Elgondolkoztam sokszor, hogy ha nem, ment volna feledésbe régi, küzdelmes története a Bibliának, nem lenne-e olyan kedves, nélkülözhetetlen ma is, mint volt régen? — Ezért szedtem össze a történelemnek, az idők fájának ágairól néhány levelet, amelyen főként a magyar Bibliának múltja van megirva s előtárom azt változtatás nélkül úgy, mint “irva találtam.” E sokban közönyös kornak legelterjedtebb könyve a Biblia, ha mindenütt nem is található fel. Régen drága pénzért is alig-alig lehetett hozzájutni, ám akkor kincseket sem sajnáltak érte. Még egy századdal ezelőtt is ritka volt s csodálatosnak látszik, hogy a keresztyénség fájának oszlopa, támasztéka, miért nem lett korábban elterjedt közkincs. — Magyarázata egyszerű. A könyvnyomtatás feltalálásának koráig nehéz, szinte lehetetlen volt kézírással ily könyvet sokszorosítani, a könyvnyomtatás találmányakor pedig már régen el volt véve az erős támaszték Krisztus vallásának fájától s e miatt ferdén, idomtalanul nőtt, sok fattyúhajtás volt rajta; — sok ágat kellett lenyesni róla, hogy ismét mellé legyen állítható a régi támaszték.... s e munkát végezte el a reformáció! E munkában nagy viharok vonultak át a szent könyv felett, azért nem érdektelen ismerni a jó öreg Biblia, — különösen a magyar Biblia sorsát. A katholicizmus virágzó korában a papokon kívül senkinek sem volt szabad olvasni a szent könyvet. Sőt még a papok jórésze sem ismerte, mert a mi kevés példány volt belőle, az is el volt dugva a napvilág elől s igy nem csoda, ha néhanapján tartott prédikációk textusát pogány bölcsek müveiből vették. Luther is egy eldugva talált példányból ismerte meg a keresztyénség valódi tartalmát. Mikor az evangélium fuvalma végig rezgeti Európán, uj élet támadt a nyomán s ez életreébredéssel együtt járt a Biblia feltámadása is. A reformáció kezdetéig, vagyis a 16- ik század elejéig magyar nyelvű Szentirás nem jelent meg. Az uj szövetséget teljes fordításban Erdősi (Sylvester) János adta ki Nádasdy Tamásnak Ujszigeten felállított nyomdáján. Azután következett Félegyházi Tamás debreceni lelkipásztornak ujtestamentum fordítása, amit ma már nem ismerünk, mert elveszett. Melius Juhász Péter fordította a Jób könyvét s a Királyok könyvét, melyek nyomtatásban meg is jelentek a debreceni nyomdán. Komjáthy Benedek, Pál apostol leveleit forditgatta. Több buzgó kísérletezés után jött Károli Gáspár gönci prédikátornak általunk most is használt teljes fordítása. Egyetemes volt már akkor az óhaj egy teljesen megfelelő magyar Biblia után s ő három évi szakadatlan munkával át is tette nyelvünkre a Szentkönyv örökigazságait. Munkáját kinyomtatták Vizsolyban 1590-ben. A következő évben a nagy munka befejezése után meghalt a nagyeszű, hithü férfiú. Holttestét annak a templomnak kerítésében helyezték nyugalomra, melyben oly lelkes buzgósággal hirdette Istenigéjét. (Ott temették el, de porai ma már nem ott nyugszanak, mert öt év múltán a jezsuiták elfoglalva a gön- czi templomot, vak dühvei felturatták a jó öreg Károli sírját s tetemeit szerte-szély- lyel szórták). A bibliaterjesztés által eredményezett hatalmas sikert látva a katholikusok, ők is neki buzdultak s egy Káldy György nevű jezsuitával leforditatták a Szent- irást, de nem az eredeti héber s görög szöveg szerint, hanem a pápa által hitelesnek nyilvánítót latin nyelvű fordítás — Vulgata — nyomán. Ámde minő szellem járta át e fordítást! Címlapján Mária képével jelent meg s a bevezetésben ez volt: “Nem kell mindenkinek olvasni a Szentirást.’ — Mi pedig mindenkinek a kezébe adjuk! — 1660-ban az erdélyi fejedelem I. Rákóczy György a protestáns főurakkal egyetértve kinyomatta gyönyörű ezüstös kötésben a bibliát. Nem sok példány készült belőle. Inkább ajándékozásra, mint eladásra szánták. Ezzel végződik a Biblia fényes korszaka nálunk. Ettől kezdve 150 esztendeig semminemű protestáns irányú könyv nem jelenhetett meg Magyarországon. Tudjuk, nagyon tudjuk, akkor jött a sok megpróbáltatás, rabbilincs, gályarabság elődeinkre, kiknek fájdalmát meghatóan tolmácsolja a költő: 1 í “Omlik szemeinkből a könny,mint sebes ár, Mely felszárasztaná, nem jöhet napsugár. Izráel Istene! Múljék el már tőlünk E keserű pohár! Az elnyomatás korszakában nem működhetett protestáns sajtó. Az apákról maradt egy-egy öreg Bibliát titkon, dugva sirva-zokogva olvasgatták. E nyomorúságos helyzetben nagynevű református férfiaink közül többen próbálkoztak külföldön nyomatni ki a Szentirást ,ám ez se sikerült. Tóthfalusi Kiss Miklós egész életét annak szentelte, maga lévén betűöntő, nyomdász, szerkesztő egy személyben. Sikerült is neki 400 Bibliát Amsterdamban kiadni, de mikor a szentkönyvek Magyarország határához értek, a kémkedő jezsuiták által elkoboztattak, megégettettek. Egy sem került be belőlük. Komáromi Csipkés György debreceni tudós pap is lefordította a Szentirást s Debrecen város tanácsa nagy áldozattal kivitte, hogy Leydában kiadják 30.000 korona költségen. De amikor az aranyos kötésű könyvek a határhoz értek, úgy jártak, mint a Kiss Miklós Bibliái, lefoglalták s Budára vitték őket. A protestáns világi főurak minden követ megmozgattak a bécsi udvarnál, hogy adják ki a debreceniek Bibliáit. Miksa császár nagysokára engedélyt is adott rá, de a fondor- kodó jezsuiták még a császári parancs ér-
