Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-06-13 / 24. szám
2. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 24-ik szám PUBLICATION COMMITTEE: Rev. Alexander Ludman, Rev. Géza Takaró, Rev. Julius Melegh, Rev. Francis Újlaki, Rev. Louis Bogár, Rev. Gabriel Dókus jr., Rev. Francis Kovách, Rev. Barnabas Dienes, Rev. Sigismund Laky. EDITOR IN CHIEF: Rev. MICHAEL TÓTH, 8016 Vanderbilt Avenue Detroit, Mich. Tel. Cedar 4237 SUBSCRIPTION TERMS: $2.00 PER YEAR SENT ANYWHERE. 1.___________________________J AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER f-----------------—------------------------------------KIADÓ BIZOTTSÁG: Ludmán Sándor, Bridgeport Takaró Géza, New York Melegh Gyula, McKeesport Újlaki Ferenc, Lorain Bogár Lajos, Toledo Dókus Gábor, Canton Kovách Ferenc, Bloomfield PUBLISHED WEEKLY — MEGJELENIK MINDEN HÉTEN This Paper is Published in Cooperation with the Reformed Church in the United States & the Presbyterian Church in the United States of America) Dienes Barna, Caldwell Laky Zsigmond. New Brunswick Mindennemű közlemények vagy előfizetési és hirdetési dijak :: a felelős szerkesztőhöz küldendők. :: FELELŐS SZERKESZTŐ: TÓTH MIHÁLY, 8016 Vanderbilt Avenue Detroit, Mich. Tel. Cedar 4237 Publication Office: 7911 W. Jefferson Ave. Detroit, Mich. Tel. Cedar 0414 Editor’s Address: 8016 Vanderbilt Ave. Detroit, Mich. = Tel. Cedar 4237 Entered as second class mail matter on the 16th of October, 1924 at the P. O. at Detroit, Michigan, under the Act of March 3, 1879. \ ______________________________________________________________________________________________/ ELŐFIZETÉSI ÁR: BÁRHOVA KÜLDVE 2 DOLLÁR EGY ÉVRE. <______________________________________ MEGJEGYZÉSEK pYERMEKEK NAPJA lesz junius tizen^ negyedikén. Mult számunkban már jeleztük, hogy ennek a napnak a főcélja: rámutatni azokra a kötelességekre, melyekkel a szülök tartoznak gyermekeikkel szemben. Nem lesz talán érdektelen, ha ismét Írunk erről a tárgyról. Hiszen lehet-e számunkra ezen a világon fontosabb valami, mint gyermekeinknek jelene és jövője. Ezeket a gyermekeket Isten ajándékozta nekünk. Ezekről gondot kell viselnünk. Hogyan? A lehetőség szerint meg kell néldek adni az alkalmat arra, hogy az élet nagy harcára kellőképen előkészüljenek. Arra kell törekednünk, hogy gyermekeink megfelelő valláserkölcsi oktatásban és minél magasabb szellemi kiképzésben részesüljenek. A valláserkölcsi oktatásnak már bent a családban kell megkezdődnie. Elmulaszthatatlan azonban az is, hogy a gyermek rendes látogatója legyen a vasárnapi iskolának és az istentiszteletnek. Itt ismeri meg azokat az alapigazságokat, melyekre egész életét berendezheti és amelyek egész életére döntő befolyást gyakorolhatnak. AMINT EMLITÉM a vallásos nevelés- nek már meg kell kezdődnie a családban s itt kell annak folytatódni is. Lehet, hogy az édes apa és az édes anya annyira le van kötve napi munkájával, hogy nincs egyiknek sem ideje arra, hogy a gyermekkel a családban foglalkozzék. Ám a tanítás leghathatósabb eszköze a példaadás. Erre van ideje a legelfoglaltabb édes apának és édes anyának is. Nem kell elfelejteni, hogy minden gyermek a saját édes apját tartja a világ legderekabb, legjobb és legkiválóbb férfiának és a saját édesanyját tartja a világ legnemesebben érző lényének. Most már, ha ez a gyermek az édes apjában csak durvaságot, erőszakoskodást, zsarnokságot, önzést és kicsapongást lát: csak egész természetes, ha ezek az indulatok lesznek az ő jellemében az uralkodó vonások. Hiszen az a gyermek azt hiszi, hogy minden úgy van jól, ahogy az édes apja cselekszik. A A GYERMEK az édes anyjában is csak az örökös zsörtölődést, örökös elégedetlenséget, örökös patvarkodást látja, csak egészen természetes, ha a gyermekben azután ezek lesznek az uralkodó jellemvonások. A vasárnapi iskola az ilyen gyerekeken édes keveset segít. De ha segítene is: az otthon rendesen lerombolja mindazt, amit a vasárnapi iskola épített. A AZONBAN AZ OTTHON s a vasárnapi iskola közösen és egymást kiegészítve nemesitik a gyermek szivét, növelik hitét s gondolkozását is, csak a széppel, jóval erkölcsössel foglalkoztatják: szóval formálják jellemét, ez a gyermek bizonyára a társadalomnak dísze, az anya- szentegyháznak hasznos tagja s szüleinek pedig boldog büszkesége lesz. TVESSÉK MEGMONDANI az édes apámnak, hogy jöjjön a templomba, hát én is elmegyek. Ezt mondotta egy tizennégy éves fiú, amikor szemrehányást kapott azért, mert kerüli a templomot. Pedig csak egy évvel ezelőtt konfirmált. Egy évvel ezelőtt tett fogadalmat arra, hogy élete végéig, koporsója zártáig hü marad ldtéhez, Megváltójához s anyaszentegy- házához. — Édes apa! ki e sorokat olvasod, a te gyermeked nem ilyen feleletet adna-e, ha a templomba járásra serkente- nők? jl/IINDEN ÉDES APA csak akkor tett eleget szülői kötelességének, ha gyermekéből egy kicsit jobb, egy kicsit derekabb, egy kicsit értékesebb polgárt nevelt, mint ő maga. A világ csak akkor maradhat meg a fejlődés utján, ha utódainkra egy picikénél több szellemi kincset hagyunk, mint amit mi örököltünk; ha többet adunk, vagy inkább többet adatunk nékiek, mint amennyivel mi magunk bírunk. Ez talán ellentmondásnak látszik. Mert hiszen senki sem adhat többet, mint amennyivel bir. De ha nem adhat, hát adathat. Ma már nincs olyan szegény ember, aki gyermekét magasabb kiképzésben ne részesíthetné. Különösen itt Amerikában kínálkoznak erre igen kecsegtető alkalmak. Csak fel kell adni azt a régi, ősi magyar s egyben maradi felfogást, hogy hát, ami jó volt nekem, legyen jó a gyermekemnek is! IZÜLÖNÖSEN MI MAGYAR reformátusok adhatunk hálát a jó Istennek azért, hogy két olyan főiskolánk is van, amit szinte magunkénak is nevezhetünk és amelyben a mi gyermekeink magasabb kiképzésére kiváló gondot fordítanak. A bloomfieldi főiskola már több mint húsz éve teljesít ezen a téren áldásos szolgálatot. Szinte felbecsülhetetlen az a szellemi érték, amit ez az iskola az elmúlt húsz év alatt az amerikai reformátusság, de az amerikai magyarság javára is kitermelt. Ebben az iskolában csaknem teljesen ingyen szerezheti meg a törekvő ifjú a tudományoknak minden fokozatát a legalsótól kezdve a legmagasabbig. Azután ott van Lancaster, mely a Reformed Church- nek egyik legkiválóbb iskolája. Nagyon csekély díjazás mellett ebben az iskolában minden pályára előkészülhet az, aki az életben fontos és kiváló szerepet akar magának biztosítani. A szegénység tehát ma már nem lehet döntő érv amellett, hogy maradjon csak a gyermek ott, ahol az édesapa abban hagyta! Ezt a felfogást, akármilyen szempontból mérlegeljük is, bűnös gondolkozásnak kell minősítenünk. Mert ha egy édes apa nem adja meg a gyermeknek azt, amit megerőltetés nélkül könnyen megadhatna: óriási lehetőségektől fosztja meg gyermekét. Ez pedig rablás. A rablás pedig bűn.
