Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-06-06 / 23. szám
6. oídal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Sokan azt gondolják hogy az egyháznak s benne a keresztyéneknek csak a lelkiekkel szabad foglal- kozniok, a testi javakat meg kell vetniük, azokkal nem szabad törődniük. Az Isten azonban arra is kötelez, hogy testünkért is munkálkodjunk, testünknek épségét is megőrizzük, mert ép testben lakozhat ép lélek. Az Isten csak azt köti szivünkre, hogy a test miatt el ne hanyagoljuk a mi lelkünket. Munkálkodjunk azért a testnek javaiért is. hogy mind magunkról, mind a reánk bízottakról gondoskodhassunk, a szegénynek az özvegynek és árvának gondját szeretettel felvehessük. SZERDA, jun. 10- A missiói munka. Olvasandó a Cselekedetek k. XIII. 1—5. Alapige: “Hirdeték az Isten beszédét....” (Csel. XIII- 5.) Az antiochiai keresztyének, miután megismerték az üdvösség evangéliumát, azt másokkal is közölni akarták, azért Barnabást és Pál apostolt kiküldték, hogy Szelenciában és Cziprusban hirdessék az Isten beszédét. Ezek el is mentek, mert a Szent Lélek által úgy megerősittettek, hogy nem féltek a reájok váró szenvedésektől és nagy eredménnyel hirdették az Isten beszédét. Ha mi is megismertük az üdvösség evangéliumát s tudjuk, hogy mit kell hinnünk és mit kell cselekednünk a végre, hogy Isten gyermekei, tehát boldogok legyünk: nem látjuk-e, nem tudjuk-e, hogy milyen sokan vannak még ma is, a kik sötétségben járnak, mert nem ismerik az Istent s a kit Isten elküldött, Szent Fiát, az Ur Jézus Krisztust és nem ismerik az üdvösség útját s azért boldogtalanok? Nem érezzük-e hogy az Isten minket is küld, hogy vigyük el a boldogtalanokhoz a boldogság evangéliumát, a sötétségben ülőkhöz az evangélium világosságát, a foglyokhoz a szabaditást? Ha mi nem mehetünk, legalább másokat segítsünk, hogy elmehessenek ! CSÜTÖRTÖK, junius 11. Az üdvösség egyetemes. Olvasandó a Cselekedetek k. XV. 22—29. Alap- ige: “Mindnyájan Isten fiai vagytok a Jézus Krisztusban való hit által”. (Efézusi levél III. 26.) Jézus tanítványai közül sokan azt hitték és azt tanították, hogy egyedül a zsidók az Isten gyermekei s azért egyedül a zsidóké az Ur Jézus, a ki pogány, annak először zsidóvá kell lennie hogy keresztyénné, a Jézus követőjévé lehessen. Ez ellen a szűkkeblű felfogás ellen először Pál apostol tiltakozott, azután Péter is megváltoztatta véleményét s vele a jeruzsá- lemi keresztyén gyülkezet is, mert belátták, hogy az Isten nem személyválogató, hanem minden emberek Atyja, a ki a Jézus által minden embert üdvözíteni akar, nem kell tehát a pogányoknak előbb zsidókká lenniök, hogy a Krisztus követői lehessenek. Mi is az Isten gyermekei vagyunk, azaz jobban mondva, mi is az Isten gyermekei lehetünk, ha az Ur Jézusban hiszünk. Az Ur Jézusban való hit azonban nemcsak azt jelenti, hogy igaznak és jónak higyjük azt, a mit Ő tanít, hanem inkább azt, hogy Őt kövessük, az Ő példája szerint éljünk. PÉNTEK junius 12. Békesség az egyházban. Olvasandó a Zsoltárok k. CXXXIII zs. Alapige: “Mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak!” (Zsolt. CXXXIII. 1.) Az első keresztyének, kikenk békességét rövid időre megzavarták azok, a kik a pogányok elől el akarták zárni az üdvösséget, hamar megegyeztek a szeretet által s ismét együtt lakoztak békességben az atyafiakA mi egyházainkban is gyakran megzavarják némelyek a békességet s nekünk, kik szeretjük a békességet, nem szabad békétlenséggel felelnünk ezekre, hanem azokat kell keresnünk, a melyek összekapcsolnak a szeretet által kell vissza hoznunk az elveszett békességet. A ki jobban szereti a békétlenséget, hogysem a békességet, hiába nevezi magát keresztyénnek, nem az Ur Jézus követője. SZOMBAT, junius 13. Örvendezzünk! Olvasandó a Zsoltárok k. CXXII. zs. Alapige: “Boldogok a téged szeretők” (Zsolt. CXXIII. 6.) Az Isten e földi életre teremtett, rólunk gondoskodik, minket szeret: örvendezzünk! Az Isten az Ur Jézus által gyermekeivé fogadott s vezet minket a boldogságra és üdvösségre: örvendezzünk ! Az Isten kegyelmes hozzánk, mert nem akarja, hogy elvesszünk, hanem hogy megtérjünk és éljünk; örvendezzünk. Az Isten megpróbál a szenvedésekkel, de azokat is javunkra fordítja, ha Őt szeretjük: örvendezzünk! Az Isten elvégezte, hogy az emberek egyszer meghaljanak, de a halál által meg ne semmisittes- senek, hanem örök életre menjenek: örvendezzünk! HANKÓ M- GYULA. Presbiteriánus zsinat A presbiteriánus egyház évenként tartja zsinati gyűlését. Ez esztendőben május 21-én, a Memorial Hallban, Columbus, Ohio, tartotta százharminchetedik gyűlését. A gyűlést megelőzte a különböző bizottságok értekezlete, melyek mind az egymást megértés jegyében folytak le. A zsinat megnyitásánál az invokációt Dr. Samuel S. Palmer, egyike az előző évek moderátorainak, mondotta. Bibliát olvasott Dr. William O. Thompson. Imádkozott William Jennings Bryan s prédikált a moderátor: Dr- Clarence E. Macartney. Ez a prédikáció igazi mestermüve az egyházi beszédeknek. Érdekességét és értékét már as is növeli, hogy Dr. Macartney az elismert vezetője a fundamentálistáknak s ebben a prédikációban rakta le, szinte utánozhatatlan művészettel, alapját azoknak az elveknek, amelyeket ők a modernistákkal szemben oly elkeseredetten védelmeznek. A prédikációt le fogjuk fordítani s lapunk egyik legközelebbi számában teljes egészében hozzuk. A prédikáció után a moderátor egy alkalmi imával formálisan is megnyitotta a zsinati gyűlést. Ezután kiosztatott az Úrvacsorája, melyhez előkészítésül a Dr. Macartney prédikációjánál alkalmasab beszédet alig lehetne elképzelni. A délutáni gyűlés legelső tárgyát az uj moderátor megválasztása képezte. Rendkívül nagy érdeklődést váltott ez ki nemcsak a hivatalos kiküldötteknél, hanem az egész országban mindenütt. Az volt az általános vélemény, hogy ezen a ponton dől el, hogy melyik árnyalat, a modernista vagy fundamentalista kerekedik-é felül? Az eredmény azt bizonyítja, hogy egyik sem kerekedett a másik fölé- Dr. Charles R. Erdman személyében ugyanis olyan moderátort választott a gyűlés a következő esztendőre, aki a saját lábán jár és sem az egyik, sem a másik árnyalatnak nem hajlandó szolgálatába szegődni; legalább is addig nem, amig olyan modorban folyik a harc a két árnyalat között, mint az eddig tapasztalható volt. Dr- Erdman programja különben a következő : “Az egyház alkotmányát sértetlenül megőrizni, az egyházban az egységet megtartani és általában véve mélyebb evangyéliomi szellemet vinni az egyházi életbe”. Ebben a pillanatban mindkét árnyalat meg van elégedve az uj moderátor személyével is, meg programjával is. Mit hoz a jövő? Azt ma még nem lehet tudni/ A moderátor ezután kinevezte maga mellé segéd-moderátornak Dr. J. M. T- Finneyt, aki nemcsak szükebb hazájában, Bostonban, de egész Amerikában is nagy hirnek örvendő orvos. A különböző bizottságok kinevezésével kapcsolatban Dr. Thompson, Columbus városa, különöseb23-ik szám ben pedig a columbusi presbiteriánus egyházak nevében egy igen érdekes elnöki kalapácscsal ajándékozta meg az uj moderátort. A kalapács tizenöt darab olyan fából van összeépítve, amelyeknek mindegyike valami történelmi nevezetességű presbiteriánus bútordarabból van véve. A kalapácsot átfogó ezüstkötésen annak a négy moderátornak a neve látható bevésve, akiket Columbus adott a múltban az egyháznak. Dr. Erdmannak bizonyára igen értékes és kedves emléktárgya lesz ez a kalapács. De nem is csuda- Hiszen ez az egyszerű elnöki kalapács jelképezi azt a legmagasabb megtiszteltetést, amit a presbiteriánus egyház adhat kiváló fiai közül bárkinek is. (A jövő számban folytatjuk a tudósítást.) MUNKATÁRSAINK Lapunk mai számába a következő munkatársaink Írtak: Bogár Lajos, toledoi (Ohio) ref. lelkész: T avasz. Melegh Gyula mekeesporti (Pa ) ref. lelkész: Az Isten sáfára. Tóth Mihály, detroiti (Mich-) ref. lelkész: Nemcsak hit, de cselekedet is. Horváth Sámuel, homesteadi (Pa.) ref. lelkész: Az antiochiai gyülekezet. Hankó M. Gyula, columbusi (Ohio) ref. lelkész: Tudakozzátok az Írásokat. Tildy Zoltán, tahitótfalusi, (Magyarország) ref. lelkész, a “Keresztyén Család” szerkesztője: Szügyi Lukács különös életmentése. (Ezt a levelet, Balázs Lajos, a toledoi egyház egyik hü tagja kapta hazulról. A levélben említett harang árát jórészt ő kollektálta össze földiéi között.) Vasmegyer, 1925 április 16. KEDVES BALÁZS UR! Örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy az április 5-én, virágvasárnap lezajlott harangszentelési ünnepségről legalább röviden értesíthessem. ....A felavatás megható cselekménye után, mesz- sye hangzó szavakba öltözteti Dócs Sándor helybeli földmives, az Amerikába vándorolt de lelkileg mindég közöttünk élő Balázs Lajos toledoi gyári munkás erre az alkalomra irt hatásos költeményét. Ezt én is olyannak tekintettem, mintha az Önök szerető lelke a tengeren túlról ezen a szent napon hazaszárnyalt volna és összeölelkezett volna a mi lelkűnkkel. A gondviselő Isten a mi gyülekezetünket is megsegítette s az ő dicsőségére egy szép uj harangot függeszthetünk fel az ősi toronyba. A harangon is az óhazai és az amerikai magyarság áldoztkész tagjainak dicső tettekről szóló emlékezete mintegy! össze- fonódottan van megörökitve. Hadd hirdesse ez is a testvériséget, még akkor is, midőn mi már egy más világ lakói leszünk.... Az ősmagyar Árpádkori község falai közt igy olvadt egybe a harangavatáson a szivek vallásos és hazafiui érzülete, s igy lett a Virágvasárnap községünkben az Isten diiesőségének magasztos, szent napja. Azóta az uj harang kong szépen és áthatóan hirdeti a vasmegyeri hívek és amerikai testvéreink ég felé mutató erős hitét. Hirdeti azt az örök igazságot, hogy összetartásban egyet akarásban van a törhetetlen erő s a gyönge ember mindent megcselekedhet az Isten kegyeim által _ Boldog pünkösti ünnepet kívánva vagyok MELKÓ ISTVÁN, ref- lelkész.
