Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-06-06 / 23. szám
23-ik szám AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 oldal c •• • bzugyi Lukács különös életmentése Szügyi Lukács amolyan fél szegény ember volt. A nyolcadföldből, hogy az osztáskor háromfelé mértek, bizony sem őneki, sem a testvéreinek nem jutott királyságra va’ó. De azért éltek. Ha kicsiny a földed, told meg jó munkával. Szügyi Lukács is azt tette s kevés földecskéje kertiféle növényből annnyit kiadott, mint másé ötakkora. Takarékos volt a házanépe is. Az asszony ragyogó tisztaságban, rendben tartotta háztáját, gyermekeit is. De hogy a gyerekek nőttek, Szügyi Lukács azt vette fejébe, hogy mint a sógora, meg a felvégi Kovács János, téli idő jöttén ő is elmegyen a városba munkára. így is lett; szombat esténként azért hazajött s itthon töltötte a vasárnapot is. Nehéz volt ez a szombat esti ut- A vasúti állomástól még jó mértföldet kellett gyalogolnia. S megjött a dermesztő hideg s egy ilyen estén sivó északi szél vágta a hazatartó Szügyi Lukács arcába a megfagyott porhavat. Fáradt volt. A városi, gyári munka is jól kifárasztotta egy héten által s hozzá ez az ut. De mit meg nem tenne Szügyi Lukács az otthonáért. A szerető szivü jó asszonyéit s kicsiny gyermekeiért. Mindent. Ott a havas utón is, mig viaskodik a széllel, mig siet előre, meg felbukik egy hófuvatban, Szügyi Lukács egyre csak édes otthonára gondol. —• Csak vége lesz egyszer ennek az útnak s majd megpihen otthon — im igyen vigasztalja magát— Hogy örül majd a felesége a jó meleg téli ruháknak, hogy örül a három kis gyermek a sok apróságnak, amit éppen most visz.... Megy, menne szegény Lukács, viszi szive melegsége, haza, hazafelé a boldog családi hajlékba. De fáradt. Tagjait dermeszti a hideg szél. A lába már alig hajlik, a keze mintha csonttá fagyott volna.... A puha hó megsüpped lába alatt s szinte hiv'a, hívogatja: — Ülj le, pihenj meg szegény Szügyi Lukács.... S Szügyi Lukács már-már hajt a szóra. Lám ott az utszélén a kőrakás, szép fehér hó födi, arra majd lepihen egy kicsit, azután ujult erővel siet majd haza ..... A dermesztő hideg a sivó szél, fehér hó, ragyogó holdvilág is mind azt tanácsolják neki: — Pihenj, pihenj meg Szügyi Lukács.... Mintha gyermeki hang csilingelő szavát is hallaná — óh, olyan mint a kis Katicája hangja: — Pihenjen meg édes, édes apám. S Szügyi Lukács indul a kőrakás felé.... Szegény Szügyi Lukács, ha te ott lepihensz, örök pihenés lesz abból.... A szél majd mesét mond s mig mosolygó arccal kedveseidre gondolsz, megveszi a hideg a te életedet. Aztán itt találnak halva, meg- fagyottan s óh siralom, mi lesz árva kis családodból? De mit gondolt most erre a félig dermedt ember? Pihenni, pihenni, ez volt szivének egyetlen vágya. S ment, hogy leül. Azaz, hogy ment volna- A kőrakás előtt vízmosás ment át az utón s az tele volt most hóval. Szügyi Lukács be a félméteres hóba, de hogy belegázolt, meg is botlott menten valami nagy akadályba, keresztül is esett rajta, bele arccal a csípős, tüszurásos hóba. Nosza föl is ugrott s ahogy fölugrott látja ám. hogy valami sötét test az, amiben elbukott, szórja róla a havat, bizony ember fekszik ott a hó alatt, megfagyott ember. —- Oh te szegény — riadt föl magában Szügyi Lukács. Szegényebb vagy te százszorta nálamnál,... Lehajolt az emberhez. Nem ismerte. Idegen, Mondhatlanul megsajnálta. Szivében az az érzés ébredt fel, aminek minden emberszivet hatalmas erővel kellene összekötni: a szeretet. Fáradtságáról — bizony csoda volt ez — megfeledkezett- A lelkében föltámadt, viharosan erős érzés uj életerőt adott neki. Letette cókmókját s leha'clt a megfagyott emberhez. Odavonszolta a kőrakáshoz s akkor kibontotta a kabátját. Szép, fiatal eres férfi volt. Amint a kabátját bontotta, gyenge me’eget érzett a keze. Szinte felujjongott benne a remény: — Él! S aztán, igy olvasta valahol, meg hallotta is, erősen lörzsölni kezdte a dermedt embert. Maga is átmelegedett a kemény munkában, de érezte, hogy nem hiába küzködik. S nem is hiába küzködött. Mintha mély álomból ébredne, de mégis megébredt a szegény utas s mikor Szügyi Lukács valahogy föl- állitotta, már szólni is próbált: — Istenem, hol vagyok? Nem szaporítom a szót. Az lett a vége, hogy ezen az estén két utas tért be Szügyi Lukácsék takaros, tiszta hajlékába s hogy ez az este a ház egyik legboldogabb estéje volt- A megmentett ember — szomszéd falusi gazdafiu — egyre csak hálálkodott Szügyi Lukácsnak. — Megmentette kegyelmed az életemet.... •— Tudod — gondolkoztam rajta kedves öcsém! Ha én terajtad által nem esem, bizony leültem volna és én is ott pusztulok veled. Ha te nem vagy az utamban, én feküdnék most ott a helyeden. — Óh, ne mondjon ilyent Lukács — sírta el magát az asszony. —- Tudod kedves Örzsém — felelt szelíden a férje — igy van ez most: egy félig halott ember által mentett meg engem az Isten. Jól emlékezem, olyan kábult voltam már.... Aztán, ahogy küzködtem, fáradtam, egészen kimelegedtem és uj erőre jöttem. — Akkor hát a jó szive, a szerető szive mentett meg mindkettőnket — felelt rá az idegen. — Istennek kegyelme — szólt csendesen Szügyi Lukács. Szállnak a napok. Egyik a másik után. Az idő, mint a hulló hópihe úgy betakarja a régi dolgokat- Egyik is, másik is eltűnik a fehér lepel alatt. De azt az estéjét Szügyi Lukács nem felejti el sohasem. Hogyan is felejtené. Elmondja sokszor, kedveseinek, rokonainak, látogató atyafiaknak, idegeneknek is s az elbeszélés mindig igy kezdődik: — Elmondom hát nektek hogyan mentett meg engemet az Isten egy félig megfagyott ember által_ Csodálatos, csodálatos Isten kegyelme.... TILDY ZOLTÁN A mi templomunk A mi templomunkban Gyönyörű az ének, Mintha a hívekkel Mennybéli seregek Karai zengnének. A mi templomunkban Édes az imádság. Angyalok hallgatják, Angyalok figyelik Szivünk dobogását. A mi templomunkban Olyan édes lenni, Szép kies mezőkön Gyönyörű ciprusok Árnyán megpihenni. Áldd meg, nagy Ur Isten, Ezt a te szent házad: Hadd lakozzék abban Mindég gazdagabban Áhitat, alázat. EŐRY FERENC SZIVES KÉRELEM. Mindazokat, akik még az Árvaházi Naptárak árával nem számoltak el, arra kéri az árvaatya, hogy számoljanak le s a naptárakért befolyt összeget küldjék be minél előbb, mert bizony a szükség sok és nagy. EGYHÁZI HÍREK CLEVELAND, O. Lelkész: Dr. Herczegh József. Közli: Monoky István, tanító. Esketések. Szombaton délután 2 ifjú pár állott az Ur oltára elé, hogy kikérjék az Isten megsegítő kegyelmét is házasságukra. A sandusky-i születési! James Spangler esküdött örök hűséget a clevelandi születésű Gelle Juliskának és a clevelandi születésű Duszek Róbert, a Cakó, gömör-megyei születésű Ferenc Jolánkának. Tanuk voltak, az első párnál: Howard Spangler és Kiss Benjámin, a második párnál pedig: Ferencz Károly és Konczkó János Keresztelések. Birk Mátyás, (Rátka, Zemplén megye) és neje, Kajáti Borbála (Búj, Szabolcs megye) kis leánya Irén-Mária névre kereszteltetett. Keresztszülők: Tóth Ferenc és neje, Farkas Gizella. Varga Ferenc (Ládbesenyő, Borsod-megye) és neje, Jáhor Julianna, (Oros, Szabolcs-megye) kis leánya a keresztségben Mária-Erzsé- bet nevet nyerte. Keresztszülők: Fekete Béla és neje, Hegüs Erzsébet. Lökös István (Mátészalka, Szat- már-megye) és neje, Megyesán Anna, (Őpinyi, Szatmár-megye) kis fia János-István névre kereszteltetett. Keresztszülők: Lemák János és neje, Lökös Erzsébet.
