Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-06-06 / 23. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 oldal VASÁRNAPI ISKOLA AZ ANTIOCHIAI GYÜLEKEZET. XXIV. LECKE Junius 14. 23-ik 'szám éppen ebben az órájában határozta el magát erre?” — kérdezte a lelkipásztor. ‘‘Ma este a templomban voltam és hallottam a szólóéneket és ez annyira belemarkolt hitetlen szivembe, hogy nem tudok azóta tőle szabadulni. Ide kellett jönnöm, hogy erről vallást tegyek s megtérésemet bejelentsem.” Azt mondja ez a lelkipásztor, hogy ez tizenöt esztendővel ezelőtt történt s ez a gazdag és befolyásos férfiú azóta szakadatlan munkása az Ur szőlőjének. Évente huszonötezer dollár tagsági dijjat fizet s tevékenysége felér száz más embernek tevékenységével. És hogy történhetett ez meg? Hát úgy, hogy egy szerény, egy egyszerű asszonyka egyetlen estére költsön adta hangját a Mesternek. Hát mi hajlandók vagyunk-é odaadni a Mesternek azt, amivel bírunk? Ha igen, akkor bizton számíthatunk már a közel jövőben is bőséges aratásra, gazdag gyümölcstermésre. Mert higyjétek el nekem, hogy nincs itt közöttünk egyetlen egy tehetségtelen lélek sem; egyetlen egy sem, ki ne birna valamivel, amit az Ur országának terjesztéséhez odakölcsönözhetne. Adjátok oda Istennek azt, amitek van! Hogy teremjen a ti hitetek jó gyümölcsöket! Amen! IMA. Szent indulattal és hálatelt lélekkel kulcsoljuk kezeinket ismételten imára, szent és örök Isten! Igéd hallgatásából megtanultuk, hogy a hit magában véve még nem idvezit. A hitből fakadó jócselekedetek azok, amelyek előtted kedvesek. Áldj meg bennünket, Úristen, a lélek erejével, hogy ne csak megértsük, de cselekedj ük is szent Fiad tanításait. Amikor látjuk a szenvedőket, indíts könyörületességre. Amikor látjuk a hitetleneket, buzdíts vallástételre. Tedd a mi hitünket gyümölcsözővé, hogy amikor az emberek látják a mi cselekedeteinket, erről ismerjenek meg minket, hogy mi a Te szent Fiad tanítványai vagyunk. — Nézd, jó Atyánk, vágyunk az örök életre, óhajtunk szabadulni az örök kárhozatból, véled akarunk egyesülni, el akarunk a világtól szakadni: óh könyörülj rajtunk s kegyelmeddel ragadj meg minket és emelj magadhoz és tégy bennünket alkalmassá arra, hogy neked tetsző szent, tevékeny s gyümölcsöt termő életet élhessünk! A Jézusért kérünk. Amen. TÓTH MIHÁLY MINDAZOK SZÁMÁRA, AKIK ÉRDEKLŐDNEK IFJÚSÁG IRÁNT. A magyarországi 80 kér. ifjúsági egyesület, melyeknek csak nehánya evangélikus, a többi református, újra megindította lapját “Magyar Ifjúság” címen. A lap havonkint 20 oldalon jelenik meg kitűnő tartalommal. Nagyon jó forrás lelkészek számára, de minden ifjú talál benne egészséges lelki táplálékot hasznos és érdekes olvasnivalót. Az amerikai magyar egyházi életnek határozottan nagy szüksége van rá. A daytoni ref. gyülekezetnek 10 ifja élén a lelkésszel már meg is rendelte. Előfizetési ár évi $1.00. Megrendelhető : Csorba Zoltán theologusnál (Central Theological Seminary, Dayton, Ohio) vagy egyenesen a főszerkesztőnél Megyercsy Béla, ref. lelkész, Budapest, VIII. kér. Főherceg Sándor utca 28. Olvasandó: Csel. 11:19-30. Elkövetkezett hát a tanítványokra a megpróbáltatás. Valóra vált a Jézus jóslata: a ta- nitvány nem feljebbvaló mesterénél, a szolga az ő uránál. Most már igazán átérezhették azoknak a szavaknak jelentőségét: íme elbo- csátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé, a törvényszékre adnak titeket, helytartók, királyok elé visznek titeket én érettem. És a tanítványok elindulnak világhódító utjokra. Szivük telve van bátorsággal, lelkűkben él a vágyódás, hogy minél erőteljesebben terjesszék az Isten országát. Antióchiában megalapították a gyülekezetét, ahol először nevezték a Krisztus követőit keresztyéneknek. És ez mind az apostolok bátorságán alapult. Mi is lett volna, ha elesnek, ha hütlenül meghátrálnak, ha megtagadják az igazságot, ha nem tudják mondani a nagy bizonyságtételt: Ez ama kő, amelyet ti építők megvetettetek és amely lett szegeletnek fejévé? Mi lett volna, ha nem tudnak, nem mernek számot adni a lcérdezősködésre a bennük élő reménységről? De akartak, tudtak, mertek. Bizonyság rá az antióchiai gyülekezet, bizonyság rá a keresztyén név hűséges viselése. Bizony ságot mertek tenni, hogy az a név, a Jézus Krisztus neve feljebb való mindennél, hogy nincsen senkiben másban üdvösség és nem is adatott más név, mely által kellene megtartatnunk és ezt a nevet dicsőség hordani. Oh milyen nagy szükség volt a tanítványok bátorságára, a hitvallók erős lelkére, bizonyságtételére. Mi is lett volna, ha nem lettek volna olyanok akik tudtak bátrak lenni: Itt állunk, nem tehetünk másként.... Istennek inkább, mint embereknek. Milyen jó nekünk hogy voltak ilyenek, voltak egyszerű emberek, közönségesek, akik készebbek voltak elhagyni otthonukat, hajlékukat, kedveseiVASÄRNAP, juni 7. Jövendölés a Messiásról. Olvasandó Ésaiás k. LXI. 1—9. Alapige: “Elküldött az Ur, hogy bekössem a megtört sziveket, hogy hirdesse a foglyoknak a szabadulást és a meg- kötözötteknek megoldást” (Ésaiás LXI. 1.) Ésaiás próféta látnoki szemmel a jövendőbe lát és meglátja a Messiást, a ki eljövendő; mert az Isten megígérte, hogy nem hagyja népét a bűn által elveszni, a megtört sziveket beköti, a foglyoknak szabadulást hirdet és a megkötözötteknek megoldást- És az idők teljességében el is küldötte Szent Fiát s általa gyermekeivé fogadott minden embert, a ki hiszen Ő benne és az Ő akaratát igyekszik teljesíteni. Minket is gyermekeivé fogadott az Isten a Jézus által, a mi megtört sziveinket is be akarja köröztetni, nekünk is, a bűn foglyainak szabadulást hir- dettet és a bűn kötelékeiből megoldást. Elfogadj uk- e az Isten ezen nagy kegyelmét, hallgatunk-e hát az Ur Jézusra és Őt követjük-e mindenekben, hogy eképen nekünk is Atyánk legyen az Isten és Messiásunk az Ur Jézus?! HÉTFŐ, junius 8. Az antióchiai gyülekezet. Olvasandó a Cselekedetek k. XI. 19—26. Alapige: “A tanítványokat először Antióchiában nevezték keresztyéneknek” (Csel. XI. 26.) két, inkább mint könnyen félreállni, vagy megtagadni hitüket. Voltak hitvallók, mártírok, hősök fent és lent, akiknek életük is nem volt drága, csakhogy elvégezhessék a futást, az Istentől kimért nagy kötelességet. Szükség van ma is bátor hitvallókra, kőszikla tanítványokra. Eddig gyávák, puhák voltunk. Megalkudtunk, sokszor félrevonultunk, bocsánatot kértünk, hogy mertünk hinni, Isten törvénye szerint élni, kötelességeket gyakorolni az egyházban és a vasárnapi iskolában. És hányán fordítottak hátat hitünknek, egyházunknak, nem a megpróbáltatás, a szenvedések viharában, hanem a kényelemben, világi előnyökért, hitetők beszédére. Szükség van erős gerincű hitvalló református keresztyénekre, akik nem közönyösek, lágymelegek, puhányok, talán-talán hitüek és nem nézik gyáva türelemmel, hogyha hitetlenség viszi a szót uton-utfélen. Elég régen hallgattunk és álltunk félre, hogy ne szóljunk a bizonyosság, az akarat, a cselekedetek bátorságával. De hogy igy legyen, kell, hogy mi is kitárjuk lelkünket az Isten lelke felé, hogy az járja át, érintse a mi lankadó, csüggedő lelkünket, bizalmunkat, hogy az melegítse, világosítsa életünket. Kell, hogy kellő táplálékot vegyünk magunkhoz olyant, amiben van erő a kegyelem vizéből, Isten igéjéből. Mi is, mint ama első gyülekezet, az apostolok bátor hitvallásának hallásakor odafordulunk Istenhez és kérjük, hogy történjenek jelek a Jézus Krisztus által, hogy megmozduljanak a családok, a társadalom, a helyek és beteljenek a keresztyének lelkei a lélekkel, hogy bátorsággal szólhassák az Isten beszédét és cselekedjék az ő akaratát. Aranyige: És a tanítványokat először Antióchiában nevezték keresztyéneknek. Csel. 11:26. István vértanú halála után hevesen megindult a Jézus követőinek üldözése s azért a tanítványok békésebb területre, Feniciába, Cziprus szigetére és Antochiába mentek, hogy hirdessék az evangéliumot. Először csak zsidókat kereszteltek meg, később azonban Antiochia városában, látván a görögöknek hitét, azokat is megkeresztelték. S a megkeresztelt pogányok az Ur Jézusnak olyan buzgó követői lettek, hogy őket a Krisztus nevéről keresztyéneknek, azaz krisztusiaknak nevezték. Mi is keresztyének vagyunk, legalább keresztyéneknek nevezzük magunkat; de tudjuk-e, hogy akkor krisztusiaknak is kellene lennünk, azaz kellene, hogy az az indulat legyen bennünk, mely a Jézus Krisztusban volt. Igyekezünk-e hát arra, hogy Ő hozzá hasonlóak legyünk?! KEDD, junius 9. Az egyház hivatása. Olvasandó a Cse’ekedetek k XI. 27—30. Alapige: “Cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel” (Efézusi levél VI. 10.) Júdeábán nagy éhség lett Klaudius császár idejében s ezt az antióchiai keresztyének nemcsak meghallották, hanem, tudván, hogy éhező testvéreiket nem szabad elveszni hagyniok, gyűjtést indítottak magok között s a segítséget Pál és Barnabás által elküldötték hitük cselédeinekTUDAKOZZÁTOK AZ ÍRÁSOKAT
