Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-06-06 / 23. szám
2. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 23-ik szára t— -----------------------------------v PUBLICATION COMMITTEE: Rev. Alexander Ludman, Rev. Géza Takaró, Rev. Julius Melegh, Rev. Francis Újlaki, Rev. Louis Bogár, Rev. Gabriel Dókus jr., Rev. Francis Kovách, Rev. Barnabas Dienes, Rev. Sigismund Laky. EDITOR IN CHIEF: Rev. MICHAEL TÓTH, 8016 Vanderbilt Avenue Detroit, Mich. Tel. Cedar 4237 SUBSCRIPTION TERMS: $2.00 PER YEAR SENT ANYWHERE. ________________________J AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER PUBLISHED WEEKLY — MEGJELENIK MINDEN HÉTEN This Paper is Published in Cooperation with the Reformed Church in the United States & the Presbyterian Church in the United States of America) Mindennemű közlemények vagy előfizetési és hirdetési dijak :: a felelős szerkesztőhöz küldendők. :: Publication Office: 7911 W. Jefferson Ave. Detroit, Mich. Tel. Cedar 0414 Editor’s Address': 8016 Vanderbilt Ave. Detroit, Mich. = Tel. Cedar 4237 Entered as second class mail matter on the 16th of October, 1924 at the P. 0. at Detroit, Michigan, under the Act of March 3, 1879.-----------------------------------------Y KIADÓ BIZOTTSÁG: Ludmán Sándor, Bridgeport Takaró Géza, New York Melegh Gyula, McKeesport Újlaki Ferenc, Lorain Bogár Lajos, Toledo Dókus Gábor, Canton Kovách Ferenc, Bloomfield Dienes Barna, Caldwell Laky Zaigmond. New Brunswick FELELŐS SZERKESZTŐ: TÓTH MIHÁLY, 8016 Vanderbilt Avenue Detroit, Mich. Tel. Cedar 4237 ELŐFIZETÉSI ÁR: BÁRHOVA KÜLDVE 2 DOLLÁR EGY ÉVRE. k ___________________________z MEGJEGYZÉSEK JjVLMULT A PÜNKÖSD ünnepe is. El- ^ mult, mint a többi nagy ünnepek azelőtt. A templomok ismét zsúfolásig megteltek ájtatos hívekkel. Éppen úgy, mint ahogy ez történni szokott minden nagy ünnepen. A hívek nagy seregében ismét örvendeztünk szép éneklésben. Az ünnepi imádság szárnyain a lélek tisztább légkörbe emelkedett. A gondosan elkészített ünnepi beszédek hatása látszott az arcokon. Az Urasztala körül tömött sorokban állottak a vallásttevő lelkek. Az áldozatkészség is megtízszerezett mértékben mutatkozott. Ez most már mind elmnlt.... Pedig de kár, hogy elmúlt! yAN NEKÜNK TTT AMERIKÁBAN 1 egy igen szép ünnepünk. Minden esztendőben május harmincadikára esik. Az emlékezés, a kegyelet napja ez. Úgy közönségesen “Decoration Day” a neve. Eredetileg a különböző háborúkban elesett hősök emlékének adózott e napon a hálás utókor. Ma már ez az ünnep szélesebb körre kiterjedő jelleget kezd magára ölteni. Nemcsak a háborúkban elesett hősökről emlékeznek meg e napon, hanem hevonják az emlékezésbe az élet különböző harcterein elesett hősöket is. És jól van ez igy! Mert hősök ám ezek is. Szép, nagyon szép az, hogy nem feledkezik meg az utókor a háborúkban életüket feláldozott hősökről. De az ünnep szépségéből és értékéből egy csöppet sem vesz el az a tény, hogy ma már behintik virággal azoknak a sírját is, akik az emberiség javáért, boldogságáért az élet nagy harcterén küzdve estek el. Ezeknek a száma pedig nagyobb, mint a történelem bármely hadseregének. Ezek az élet küzdelmei között nem ismertek szünetet, nem ismertek megszakítást. Szakadatlanul harcoltak. Voltak fájdalmaik és nélkülözéseik. Kaptak sebeket s hullattak köny- nyeket. Ezer veszedelmek között verekedtél! ki mások számára a boldogulás lehetőségeit. Minden pilllanatban egy picikét jobbá, alkalmasabbá és biztonságosabbá tették számunkra ezt a világot. Évenként tízezrével, sőt százezrével estek el. És senki sem gondolt arra, hogy áldozzák emléküknek. Örömmel kell hát üdvözölnünk azt a mozgalmat, melynek kimondott célja az, hogy az emlékezés napján ezek az egyszerű, szürke, hétköznapi hősök is kapjanak egy kicsit a kegyeletes megemlékezésből. Adassék tisztelet minden katonának! De ne csak azokat számítsuk katonasorba, akik kartács-esőben, golyó-záporban adták fel életüket hazájukért, nemzetükért, sőt az egész emberiségért; hanem tekintsük hősöknek azokat is, akik az otthonokban, a bányák mélyén, a gyárak füstös levegőjében, a kórházakban, vagy bárhol ezen a világon küzdöttek is embertársaik javáért s boldogságáért ! A legokosabb és leghasznosabb formája pedig a halottak megbecsülésének az lem ne, ha tennénk valamit az élőkért! JÓL ESŐ ÉRZÉSSEL mutatunk arra az ** örvendetes tényre, hogy amerikai magyar református gyülekezeteinknek egyre nagyobb része ünnepli meg az anyák napját. Figyelemmel kisértük a lapok híradásait és ezekből megállapíthatjuk, hogy kezdünk mi is bekapcsolódni az amerikai testvéreink egyházi életébe. így van ez jól. Ezen a téren a “splendid isolation” elve ránk nézve csak káros lehet. Minél több kiváló amerikai jellemvonást szövünk bele egyházi életünkbe, annál közelebb jutunk célunkhoz. Mert el kell ismernünk, hogy amerikai testvéreink ezen a téren fölöttünk, magasan fölöttünk állanak. Az anyák napjának a megünneplése is olyan dolog, amit tőlük vettünk át. Amikor pedig az édes anyákkal szemben ilyen módon is kinyilvánítjuk elismerésünket, Istennek tetsző szép és kedves dolgot cselekszünk. Reméljük, hogy jövőre még több gyülekezetünk teszi magáévá az eszmét s ad alkalmat a gyermekeknek arra, hogy megismerjék: mit jelent számukra az édes anya ?! \ BUDAPESTEN MEGJELENŐ “Kál- ^ vinista Szemlé ”-ből vesszük át a következő kis cikket: “A new brunswicki episzkopális magyar gyülekezet, mely néhány évvel ezelőtt felült az episzkopális propagandának, most minden kapcsolatot megszakított az élelmes episkopálisokltal. Dr. Schodle lelkész akarata ellenére körlevelet nyomattak az episzkopális fenható- sággal és szellemmel elégedetlen egyháztagok és gyűlést hivtak egybe, amelyen elhatározták, hogy a trentoni episzkopális püspökkel minden kapcsolatot megszakítanak, úgyszintén lelkészükkel, kinek többé fizetést nem adnak. Lelkész köteles a parochiát harminc nap alatt kiüríteni és az irattárt 24 óra alatt átadni. így négy gyülekezet hagyta most már ott az episz- kopálisokat és valószínű, hogy elhibázott lépésüket teljesen jóváteszik azzal, hogy visszahelyezkednek a református keresz- tyénség alapjára. Dr. Schodle természetesen nem hajlandó tudomásul venni egyházközsége határozatát.” GYERMEKEK NAPJA LESZ junius tizennegyedikén. Ezen a napon minden amerikai templomban a gyermekek iránti kötelességekről prédikál a lelkipásztor. Azt tapasztaltuk, hogy az anyák napját több magyar református gyülekezetben megünnepelték. Nem tudjuk, hány lelki- pásztorunk emelkedett már hivatásának arra a magaslatára, hogy a gyermekek napját is megünnepeltesse gyülekezetével? Hisszük, hogy akad köztünk egy pár. Ezeknek adunk egy jó tanácsot. Győzzék meg az édes apákat e napon arról, hogy nékik is vannak gyermekeikkel szemben kötelességeik. Ezek között egyik legfőbb kötelességük az, hogy, amikor eljő a vasárnap, igy szóljanak gyermekeikhez: “Menjünk, édes gyermekeim a templomba!”
