Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-06-06 / 23. szám
VOL. XXVI. ÉVFOLYAM DETROIT, MICH. 1925 JUNIUS 6. NO. 23. SZÁM AMERIKAI MAGYAR reformátusok; ín ;2.r tIa^sa«H Y ^ r v*t° 1A ■tn Entered as second class mail matter on the 16th of October, 1924 at the P. 0. at Detroit, Michigan, under the Act of March 3, 1879. TA VASZ Ujra zöldül, újra éled a föld határa! Nyiizsgö bogarak millióinak zsongása s vígan repkedő madarak dalolása hallik a levegőben. Uj élet, vigság és fejlődés nyomai mindenfelé! Színes, friss pompába öltözik erdő-mező; az egész természet megelevenedik a tavaszi éltető erők megmozdulására. Csak a jövőjét fontolgató, sokat csalódott ember szivében nem kél uj remény. A töprengés, aggodalom, mely e nehéz időkben gyakran lopózik lelkűnkbe, megzavarja benső nyugalmunkat. Mit hoz reánk a holnap? Lesz-e verejtékes munkánknak, nemes igyekezetünknek valami eredménye? Ilyen felesleges gonddal gyötörjük magunkat, pedig megadással kellene életünket a Mindenható atyai gondviselésére bíznunk. Kicsinyek, szegények, erőtlenek és tehetetlenek vagyunk-e s attól félünk, hogy a vészes napok elsodornak bennünket? íme a természetben is vannak égi-háboruk, szélvészek, melyek sokszor erős fákat döntenek ki gyökerestől, de sértetlenül hagyják a gyenge ibolyát. De ha a zivatarban az erős mellett a gyengének is el kellene pusztulnia, ki az közülünk, aki be nem ismerné, hogy Istennek ezzel is bölcs céljai vannak. Nagyobb áldást bocsát Ő azok által a földre, mint amilyen áldozatot kíván azokban. A zivatarral tisztítja Ö meg a fülledt, mérges gázokkal telitett levegőt. De a zivatarban is azok a növények vannak kitéve leginkább a pusztulás veszedelmének, melyek a mellett, hogy a legkevésbé védettek kívül, egyszersmint belől is meg vannak támadva. Elpusztul a legerősebb tölgy is, még ha szélvész se éri, ha gyökereit vagy törzsét a szú vagy más féreg megrágja. így elpusztul az ember is az ö benső romlottsága, szivének rosszasága miatt, ha a külső veszedelem távol marad is tőle. Vigyáznunk kell tehát arra, hogy megőrizzük magunkat a bűntől. Igyekeznünk kell arra, hogy a lelki jókban növekedjünk. A növekedésre pedig számtalan példával tanít minket a tavaszi természet, jézus maga is oda utal minket, mikor azt mondja: “Tekintsétek meg a mezei Idomokat, hogy miként növekednek.” Nem fonnak, nem munkálkodnak azok, mégis milyen díszben pompáznak! Minden erőfeszítés nélkül, természetesen történik az ő növekedésük s a növekedésnek ez a törvénye az emberre is vonatkozik. A testre és a lélekre egyaránt. A kis gyermek sem dolgozik, mégis nő. Nem tanítják őt arra, hogy hogyan kell nőni, mégis emberré fejlődik. De bárhogy erőlködne is, egy singgel sem növelhetné magát nagyobbra. A mi lelki növekedésünknek is ilyen mesterkéltség nélkülinek, ilyen természetesnek kell lennie. Csak a krisztusi élet csirája legyen meg bennünk, abból magától fejlődik ki az Ur Jézushoz hasonló élet. Csak a Krisztus lelke, ez az életet átalakító erő legyen meg bennünk, a többi, mely a lelki javak gyarapításához vezet, önként következik be. Tekintsük csak meg a mezei Idomot. Szárai magukba szívják a föld nedvességét a gyökerek segítségével. Az esőt, napfényt, mindent, ami növekedéséhez szükséges, készen és bőkezűen adja az Isten. Nekünk is mindent megadott az Isten, ami lelkünk növekedéséhez és megerősödéséhez szükséges. A mi kötelességünk csupán az, hogy el ne zárjuk magunkat Isten áldásai elöl. Ne aggódjunk tehát a mi sorsunk felett, hanem bízzuk magunkat a mi jó Atyánkra, Istenünkre. Nyissuk meg a mi szivünket Előtte, hogy szálljon oda, mint a harmat az ő tanítása. Engedjük, hogy az O szeretetének melege járja át lelkünket s bizzunk abban, hogy aki a mezőnek füvét, mely egy nap vagyon, más nap a kemencébe vettetik, ruházza, sokkal inikább visel gondot reánk, az Ő gyermekeire, BOGÁR LAJOS.
