Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-05-30 / 22. szám
4. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 22-ik szám CSENDES ÓRA “HA ELFELEJTKEZEM RÓLAD — FELEJTKEZZÉK EL RÓLAM AZ ÉN JOBB KEZEM!” IMA. Kitárt szívvel, várakozó lélekkel jövök színed elé ezen az ünnepnapon, szerető Atyám, Istenem. Szomjuhozik, epekedik lelkem utánad, mint a tikkasztó melegben ellankadt virág, kiszáradt föld szomjuhozza a felüditő, az uj életet adó esőt. Eltikkadt, szomjuhozó lelkemnek minden epekedésével, vágyakozásával kérlek: jövel óh áldott Szentlélek! Jöjj a szivembe, jöjj embertársaim életébe, jöjj egyházamba és hoz felüdülést, támassz uj élatet! Jövel óh áldott Szentlélek, mert soha oly nagy szükség még nem volt reád, mint ma. Beteg a szív, beteg az egyház, beteg a társadalom. Vétkeztünk mindnyájan. Vétkeztek a királyok, vétkezett a nép, vétkeztek a pásztorok, vétkezett a nyáj. Jöjj gyógyíts meg, bűneinket égesd ki, jöjj és minden hidegséget, hitetlenséget, közönyösséget űzz el ama mennyei szent tűzzel. A Jézusért, Amen. Tanítás. 137. Zsolt. 5 és 6. verse. Isten nagy ajándéka, Krisztus közöttünk levő teste, az anyaszentegyház megalakulásának örömünnepén fordítsuk tekintetünket arra a nagy kérdésre, hogy mit köszönhetünk a Krisztusnak és az ő egyházának? Az első pünkösd óta eltelt id.t átugorva, nézzük meg, hogy mit váltott ki az emberi életből Krisztus és az egyház? Sok kincset csak akkor tud igazán értékelni az ember, amikor már elveszítette azt. Akkor tudjuk megérteni az egészség nagy értékét, ha elveszítve azt, betegek vagyunk. Akkor éreznénk, tudnánk meg igazán, hogy mit ad és mit adott az egyház által Krisztus, ha elveszítenénk azt. Mi volna ebből a világból, mi maradna meg benne, ha jönne egy hatalmas kéz és mint az Írást a tábláról, úgy törölné le az emberiség életéről azt, amit a keresztyénség irt oda? ha kiszaggatná a Krisztus lelke által termett gyümölcsöket ? Ha elővennénk a törvénykönyvet és kiszakítanánk belőle mindazt, amit a szeretet, a testvériség lelke sugalt, mi maradn akkor benne? Ki kellene tépni a szegény, az elnyomott, az igazság, a gyermek védelméről szóló részeket. Ki kellene tépni mindazt, ami igazán emberi, igazán szeretettel telt a törvénykönyvekben. Sok könyvben nem maradna más, csak a fedél. Ha elvennénk, amit az egyház által Krisztus ajándékozott a világnak, akkor le kellene rombolni az árvaházakat, kórházakat, menedékhelyeket, öregek házait, elbukott nők otthonait, epileptikusok, az élet hajótöröttjei, gyógyíthatatlan betegei számára épített menedék helyeket. Vissza kellene állítani a rabszolgaságot, vissza a zsarnokságot, elnyomatás korszakát, mert az egyéni szabadságot, jogot a Krisztus lelke teremtette meg. A világ legszebb képeinek megfestésére Krisztus lelke indította a művészeket, a legszebb költeményeket, elbeszéléseket, regényeket ő vele kapcsolatban Írták, a legszebb épületeket az Ő dicsőségére építették, a legcsudá- latosabb zenemüveket az Ő lelke ihlette. Elmondhatjuk, hogy a mi szép, igazán értékes, boldogító, ami felemelő, szeretetről beszélj van ezen a világon, azt mind a Krisztus teremtette, hozta elő. Az Ő lelke indította az embereket szabadságharcokra, a társadalmi és osztálykülönbségek eltüntetésére. Mi szülte Amerika, Kina, Európa, Japán, Afrika, Ázsia közötti nagy különbségeket? mi adta az iskolákat? az édes szeretettel telt otthont? a keresztyén műveltséget? az egyház, az egyház. Egy kis Éden kertet készített számunkra a föld küzdelmei, viharai, szenvedései közepette. Az egyház vezetett Krisztushoz. Soha nem ismerted volna meg Jézust, ha nem lett volna egyház. A szent igét az egyház őrizte meg számomra évszázadokon keresztül. Ez töltötte meg lelkünket mennyei tanításokkal, látomásokkal, hittel, reménységgel. Ez gyakorolta lábainkat az erény és igazság utjain való járásra, őriző angyal, oltalmazónk, tanítónk, vezetőnk volt éveken át. Szomorúságban vigaszt, a halál félelmei között bátorítást adott. Mindezeket a nagy szolgálatokat, áldásokat számba véve: mi a mi kötelességünk egyházunkkal szemben? Nem kell-e szeretnünk? féltenünk? ápolgatnunk? még gyümölcsözőbbé, Isten munkájának még alkalmasabb eszközévé tennünk? Nem kell-e hálával telt szívvel ezt mondanom: “ha elfelejtkeztem rólad, felejtkezzék el rólam az én jobb kezem. Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem ró-, lad....” Zakeus, öreg korában, minden reggel kiment sétálni- A séta után mindig örömmel, boldogan tért haza. Feleségének feltűnt ez a nagy öröm és a titokzatos séta. Elhatározta, hogy meglesi az öreg Zakeust, utána megy és megnézi, hogy mit csinál a reggeli séták alkalmával. Egy reggel csakugyan utána is ment. — Látja, hogy Zakeus egyenesen ahhoz a fához megy, amelynek ágai közül először pillantotta meg Jézust, amelynél az emlékezetes találkozás történt. A feleség kíváncsian leste, hogy mit. fog csinálni az ura. Zakeus először is egy veder vizet hozott. Oda öntötte az emlékezetes fa tövére. Azután kikapálta az alatta nőt dud- vákat, megkapálgatta a fa tövét, aztán körülölelgetve megsimogatta a fa törzsét. Aztán felállott és megnézte azt az ágat, amelyen akkor ült, amikor Jézus odaszólt hozzá: “jer alá....”, amikor leszállva a fáról Jézussal együtt hajlékába ment. A felesége elmondta otthon, hogy megleste és látta, hogy mit csinált és azt tanácsolta férjének, hogy bízza a fa gondozását valamelyik szolgájára, miért fárad ő maga. Sértődötten válaszolt az öreg Zakeus: szolgámra bízzam? soha! én magam fogom gondozni, magam akarom ápolni azt a fát, a melyik összehozott Megváltómmal, Jézussal .... Sokat jelentett a fa Zakeusnak, de nekünk még többet jelent az egyház- Amit Zakeus a fával tett, azt kell _ cselekednünk nekünk is egyházunkkal. Gondozni, ápolgatni, védeni kell minden tehetségünkkel, ragaszkodni hozzá szivünk őszinte szeretetével. Ki kell gyomlálni a felverődött gazt és dudvát. Arra kell igyekeznünk, hogy egyházunk kiinduló pontja forrása legyen a hitnek, szeretetnek, minden áldásnak, alkalmas eszköz legyen Isten dicsőségére és a világ üdvösségének mun- kálására. Hogy ezt elérhessük, oly hálának, oly szeretetnek kell élni szivünkben, hogy őszintén mondhassuk: “ha elfelejtkezem rólad, felejtkezzék el rólam az én jobb kezem...., nyelvem ragadjon Ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad óh áldott Jézus és áldott egyházam!” IMA. Mindenható Isten, hála telt szívvel áldalak a Szent Lélekért és az általa alapított szent egyházért. Áldott légy Fiad és az egyház által nyújtott áldásokért. Áldott légy, hogy cngc-m is tagjává avattál Krisztus közöttünk levő testének, az anyaszentegyháznak. Atyám, küld el Szent Lelkedet, hogy az elevenítse meg szivemet, az tegyen alkalmassá arra, hogy szivem hálával, szeretettel teljesedjen meg. Segíts, hogy hálámat életem, cselekedeteim, egyházam pártolása által is kimutathassam. Add meg azt a kegyelmet, hogy az én bizonyságtételem által is erősödjön egyházad, növe- kcd'en a te országod, szaporodhasson az áldás e földön. Áldd meg a gyülekezetei, melynek tagja vagyok, álld meg a kicsinyeit, nagyjait, mind köz, mind tanácsos rendéit, töröld el a sirók könnyeit- Ámen. ÚJLAKI FERENC. Nem a szegénység miatt boldogtalan az ember, hanem a bűn miatt. A nyomorúság meg épen a bűn eredménye. MUNKATÁRSAINK Lapunk mai számába a következő munkatársaink Írtak: Hankó M. Gyula, columbusi (Ohio) ref. lelkész: I ünköst és Tudakozzátok az Írásokat. Dr. Tavaszy Sándor, a kolozsvári tlieolo- gia igazgató-tanára: A Kálvinizmus, mint az erkölcsi komolyság vallása. Újlaki Ferenc, loraini (Ohio) ref. lelkész: Ea elfelejtkezem rólad — felejtkezzék el én rólam az én jobb kezem. Horváth Sámuel, homesteadi (Pa.) ref. lelkész: Téter a Fogányokhoz küldetik. SZIVES KÉRELEM. Mindazokat, akik még az Árvaházi Naptárak árával nem számoltak el, arra kéri az árvaatya, hogy számoljanak le s a naptárakért befolyt összeget küldjék be minél előbb, mert bizony a szükség sok és nagy.
