Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-05-30 / 22. szám
22-ik szára AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 oldal VASÁRNAPI ISKOLA PÉTER A POGÁNYOKHOZ KÜLDETIK. XXITT. LECKE __________________________JunilIS 7Olvasandó: Csel. 10:1—48, 11:1—18. Elmúltak azok az emlékezetes napok, mikor Péter prédikálására százan és ezren fogadták el az evangéliumot. A népek elszéledtek, s magukkal vitték a hallott igéket, otthon kiki az ő családi körében elmondta a mit hallott és látott. Hire terjedt a Péter prédikálásának ugyannyira, hogy elhatott egész a pogány századosig, aki kegyes és istenfélő ember volt. Elküldte tehát az ő szolgáit Péter apostolért, a ki csodás látomány által értette meg, hogy* az ő küldetése a pogány századoshoz Isten akaratából történik. A hogyan megérkezett Kor- nélius házához, eme szavakkal kezdte meg beszédét: Bizonnyal látom, hogy nem személy válogató az Isten; hanem minden nemzetben kedves ő előtte, aki őt féli és igazságot cselekszik. Látások. Csodásán van berendezve a mi lelki világunk. Sokszor egy-egy fellobbanó láng, égő csipkebokrok nyitnak meg egy szebb s boldogabb jövőt- Azok a benső megszentelt indulatok, melyek az égi szózat hallatára fölfegyverkeznek nemesebb dolgok cselekvésére •—, formálják életünk irányát. Egy látomány- ban az ó világ vándor gyermeke Isten házát és a mennyország kapuját fedezte fel; példát mutatván arra, hogy minden gyermeknek és ifjúnak fel kell találni Isten házát, lelkének bástyáját és át kell lépnie a mennyország kapuját, a hit, reménység és szeretet ékes oszlopait. Egy látományban Péter apóstól határtalan világot képzelt Isten országának terjesztésére, amelyben nincs megkülönböztetés ember és ember között. A keresztyén egyház történelme nem más, mint egy égi látománynak megvalósítása, amelyben bátor vezérek, igazságnak bajnokai vitték előbb és előbb az Isten akaratának teljesitését. Küldetés. Péter apóstól mielőtt a reá bi- zott nagy feladatok teljesítésére szánta volna el magát, vallást tett Jézusról. Ebben a bizonyságtételben önmaga meggyőződését tárta fel Jézus előtt. Mintha mondotta volna: “Mesterem”, mondhat bármit felőled a világ, gyűlölhetnek az emberek, szólhatnak hazugságot a farizeusok — de te nékem Megváltóm, Idve- zitőm maradsz: mert te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. Hiába, vallástétel nélkül és igaz meggyőződés nélkül nem nyerhetünk megbízatást Istentől. Gondoljuk csak meg, Péter apóstól miként téritette volna meg a pogány századost, ha önmagának nincs meggyőződése? Ha nem tudott volna vallást tenni Jézusról? Ugy-e bár lehetetlenség lett volna- Már pedig minden vasárnapi iskola és bibliai-osztály az a hely, ahol megkérdezi Jézus: hát ti kinek mondotok engem? Mernénk-e bátor lélekkel felelni Péter apostollal: Te vagy az én Megváltóm! És ha helyesen feleltünk a feltett kérdésre, azután jön a látomány és a megbizatás. Kornélius megtérése. Fölkelek és elmegyek az én atyámhoz, ez a gondolat ugyan a tékozló fiú sóhaja, de vájjon nem-e minden megtérésnek ez az alapelve — az atyához való kivánkozás? A zsoltáros is ugyanazt a gondolatot örökítette meg egyik énekében: Mint a szarvas kívánkozik a folyó vizekre, úgy kíván kozik az én lelkem hozzád, óh Isten. — A százados szive el volt készítve az evangélium befogadására, Péter csak egy eszköz volt az Ur kezében, akinek bizonyságot kellett tenni Jézusról, tanitásáról, szeretetéről. Kornélius örömei fogadta az evangéliumot, niegkeresz- telkedett és hűségesen követte a Megváltó által kijelölt utat. összesítve. Kornélius megtérése, isteni szolgálatra való készülődés volt. A buzgó imádkozás mellett őrt áll az égnek hírnöke. A látomány vagy figyelmeztet a veszélyekre, vagy biztat a kitartásra. Isten a mennyei Atya nem személyválogató. A Szentlélek nem kivételes osztályoknak ajándéka, hanem Isten választottié- Az evangélium terjesztésének nincs határa- Az Isten hatalmát kizárni nem lehet. Kérdések. Hogyan készítette elő az Ur, Kornélius megtérését ? A zsidók miért agarták meggátolni a keresztyén vallás terjedését? Mit tanult Péter a látomány által? A leckének melyik pontját fogod gyakorolni? Aranyige: Bizonnyal látom, hogy nem személyválogató az Isten. Csel. 10:34. Lelkész-értekezlet Tartalmas, hasznos és üdvös értekezletet tartottak a Presbyterian egyházhoz tartozó magyar lelkészek e hó 12. és 13. napján Pitts- burghban- Mintegy 25 lelkész gyűlt össze avégett, hogy az egyházi élet mindennapi problémáit megbeszéljék, tapasztalataikat kölcsönösen kicseréljék, egymást segítsék, támogassák, épifsék. És akik ott voltak, bizonyságot tehetnek arról, hogy ez a cél kitünően volt szolgálva. Kár, hogy többen elmaradtak, még a közelben lakó lelkészek közül is. Azok a gondolatok, amelyek az értekezleten kifejezésre jutottak, föltétlenül termékenyítők voltak s nagy tanulsággal fogadták azokat még olyan, szintén megjelent lelkészek is, akik szoros értelemben nem voltak a konferencia hivatalos tagjai. Ezek az előadások a legkülönbözőbb tárgyakat ölelték föl. így az egyházak munkaköre, az ifjúsági munka, a leányok közötti munka, a sáfárság kérdése, a gyülekezetek anyagi helyzete s annak javítása, a konfir- mándusok előkészítése, a vasárnapi iskolák fejlesztése, az evangélizáló istentiszteletek fontossága, a lelkészképzés, a lelkészértekezletek haszna, az egyházalkotmány, az árvaház, lapunk ügyei alkották azokat az eszmeköröket, amelyek mindegyikéről tartalmas és gondosan előkészített felolvasásokat tartott egyik vagy másik előadó. A felolvosást minden esetben hozzászólások kisérték s a felszólalások nyomán kialakult összvéleményt egy külön bizottság foglalta határozati javaslatokba. Amint mondottuk, ezek a felolvasások egytől-egyik nagy gonddal voltak előkészítve. Az előadók belevitték abba egész lelkűket, minden igyekezetüket és tudásukat. És bizonyos, hogy akik hallották azokat, lélekben meggazdagodva távoztak el. A gyertya azonban nem azért gyujtatik meg, hogy a véka alá rejtsék, hanem hogy az asztalra téve világosítson mindazoknak, akik a házban vannak- Az amerikai magyar reformátusság házában pedig nemcsak azok vannak, akik a pittsburghi értekezleten megjelentek. Lelkészi karunknak körülbelül csak egy negyedrésze volt ott. Miért ne lehetne ezeket a munkálatokat a többiek számára is értékessé tenni 1.... Nem kérhetjük azt, hogy az egyes előadók küldenék be hozzánk dolgozataikat közlés végett. Há- romszor-négyszer olyan nagy lapra volna szükségünk, hogy az előadások mindegyikét, a maga egészében leközöljük. De kérhetjük és kérjük is, hogy az előadók foglalják össze előadásaik lényegét s közöljék azt mindnyájunknak okulására. Természetes dolog, hogy a R. L. a legnagyobb készséggel áll ebből a célból rendelkezésre. Följegyezzük még, hogy a konferencia szívesen tette magáévá néh. Ujlaky János elhunyt lelkész síremlékének ügyét s Ígérte, hogy a lelkészek tőlük telhetőleg hozzá fognak ehhez járulni. E tárgyban már ki is ment a megkeresés az összes lelkészekhez, akiknek az ügyet e helyen is emlékezetükbe idézzük, kérve őket az adományok mennél gyorsabb beküldésére. A konferencia végén ejtették meg a végrehajtó bizottság és a lap bizottság tagjainak megválasztását- A végrehajtó bizottság tagjai lettek: Kovách Ferenc (Bloomfield), elnök; Laky Zsigmond titkár, Rev. John Sharpe, Ma- lasics József, Dr. Jos. Lyons Ewing, Dr. Davis Lusk és Papp Károly. A következő konferenciáig ez a bizottság képviseli a Presbyterian egyházhoz tartozó lelkészikart, munkálkodik a hozott határozatok végrehajtásán s általában véve törekszik arra, hogy a munka egységesen és erőteljesen folytatódjék a magyar református gyülekezetekben. A lap-bizottság tagjaivá Kovács Ferenc, Laky Zsigmond, ifj. Dókus Gábor és Dienes Barna választattak meg. A bizottságban tehát csak Dienes Barna az uj ember, akit a többiekkel együtt szívesen köszöntünk ezen a helyen is. A Boardok képviseletében jelen volt az értekezleten nyolc angol nyelvű lelkész is. Az ő közreműködésük, felszólalásaik nagy mértékben emelték az értekezlet erkölcsi súlyát és jelentőségét- Mindannyian bizonyságot tettek arról a jóakarata érdeklődésről, szerétéiről és megbecsülésről, amelylyel velünk szemben amerikai barátaink viseltetnek. Ennek az érdeklődésnek legszebb bizonysága különben maga a konferencia, amelyet meglehetősen nagy anyagi áldozattal a bel- missziói bizottság a saját költségén teremtett meg és tart fenn állandóan. A konferencia tagjai még az étkezések tekintetében is a Board vendégei voltak, mig szállást a Western Seminary nyújtott számukra. E rövid tudósítás befejezéséül legyen szabad ismételnünk az előadókhoz intézet kérésünket: felolvasásaik lényegét röviden összefoglalva küldjék be hozzánk s tegyék azokat mindnyájunk közkincseivé.
