Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-05-30 / 22. szám
Amerikai magyar reformátusok lapja 22-ik szám 3. oldal A kálvinizmus mint az erkölcsi komolyság vallása A komolytalan fecsegésnek és a divatos jelszavaknak, az emberiség történelmében, alig volt nagyobb ellensége, mint Kálvin János. írásai arról tesznek bizonyságot, hogy a legnagyobb megvetéssel fordult el mindenha minden olyan embertől ér, iránytól, amely, csak a legkisebb mértékben is, komolytalanságot árult el. Alig volt még valaki az emberiség életében, aki a komolytalanság elleni harcában annyi és akkora áldozatokat hozott volna, mint ő. Egyenesen a Sátán furfangjait és tőrvetéseit látta minden divatos jelszóban és minden meggyőződésnélküi komolytalan fecsegésben. Ebben a tekintetben a Jézus Krisztus nem puszta példányképként állott előtte, hanem egy volt Ővele és minden ilyen küzdelmében csak a Krisztus királyi parancsa végrehajtójának érezte magát. Kálvin lelkének ezt a sajátos vonását, kimetszett bélyegét mélyen rányomta arra a szellemi irányra, amely az ő nevéhez kapcsolódik. Kálvin a Jézus Krisztus által adott evangéliumi keresz- tyénség kimeríthetetlen gazdagságából erőteljesen emelte ki az erkölcsi komolyság szent követelését. A modern szellemi élet nagy alakját, Kant Immánuelt, már sokszor és sokan összeAretették Luther személyiségével és megállapították, hogy Kant Ítéletét ugyanaz a szabad szellemiség ihlette amely a Luther hősies lelkét betöltötte. Luther minden emberi hozzáadástól tisztán akarta érvényesíteni az evangéliumi keresztyénséget, Kant minden emberi hozzáadástól tiszta (u n. transzcendentális) ismeretre törekedett, tehát Luther a vallásos transzeendentáliz- mus, Kant a tudományos transzcenden- tálizmus hőse volt. Kétségtelen igazság rejlik abban a megállapításban, hogy Kant ezzé nem lehetett volna Luther nélkül. De hozzá kell tennünk, hogy viszont a Kant erkölcsi komolyságát és szigorúságát egyenesen a kálvinizmus szellemének kell tulajdonítanunk. A kálvinista skót ősök, a königsbergi pietista-kálvinizmus erkölcsi komolyságának szelleme hatotta át és inspirálta egész lángelméjét és adta azt a sajátos levegőt, amelyből életfelfogása kihajtott és táplálkozott. Az erkölcsi komolyság ugyanaz a megdöbbentő fensége és félelmetes ereje, amely Kant személyiségében oly hathatósan ragyog, az Isten által való kiválasztottság hatalmas öntudatától áthatottan, tehát a legvégső és leghatalmasabb fundamentumra építetten nyilvánult meg Kálvinnál. Kálvin erkölcsi komolyságát az Isten kiválasztó kegyelmének abszolutsága garantálta. A Kálvin komolyságának kezessége a kiválasztó Isten komolysága. Az erőket, a képességeket, a munkát és a munkateret az Isten által adományozottaknak tapasztalta és tudta, ennélfogva ezekkel szemfényvesztő játékot játszani nem szabad. Kálvin nem ismert élete napjaiban és óráiban kivételt, amelyekben engedményeket tudott volna tenni az erkölcsi komolyság rovására. Kálvin az erkölcsi komolyság szent követelését életében sohasem volt hajlandó felfüggeszteni. Az erkölcsi komolyság követelése egy formai parancs, amelynek hódol az Isten kiválasztó kegyelmének tudatában élő lélek. Az erkölcsi komolyság követelése és az Isten kiválasztó kegyelmének tudata együtt járnak, mint forma és mint tai-talmat adó lényeg. Az erkölcsi komolyság követelése e lényeges tartalom nélkül visszaélés, modor vagy affektáció, a kiválasztottság tudata e forma nélkül hazugság, amely maga-magát cáfolja meg. :Vz erkölcsi komolyság követelése és a ki- választotság tudata kölcsönösen, egymás ismérvei. Az erkölcsi komolyság az által lesz a kálvinizmus vallási igazságává, hogy az Isten Lelke által megvilágositott és ihletett bölcsesség kritikai mérlegére helyeztet velünk minden emberi gondolatot, minden uralkodó jelszót, megvizsgáltat velünk mindent: mi az Isten akarata szerint való és mi nem? Az Isten akarata! Ez az egyetlen kánon. Ezzel kell mérnünk. Humánizmus, radikálizmus, evolucioniz- mus, demokratizmus, progresszivizmus, vagy konzervátivizmus nem napi árfolyamuk szerint érnek ennyit vagy annyit, nem is társadalmi hasznuk az a szempont, am el}' becsüket meghatározza, hanem az Isten akarata. Ez dönt értékük és igazságuk felett. És a kálvinizmusom azt parancsolja, hogy bármit kíván tőlem társadalmi presztízsem, az Isten akaratával mérjem e jelszók igazságát. Ha ezek a jelszók puszta agitációs eszközökké váltak, legyen bátorságom megtagadni az azokkal való szolidaritást. És ma kétségtelenül az a helyzet, hogy a ma uralkodó jelszavak, jobbról is, balról is, csak agitációs eszközök, az uralom és a hatalom érdekében. Ha sorra veszem ezeket a jelszókat, a kálvinizmus erkölcsi komolyságának követelése alatt, azt kell mondanom (nem az az egyes én, alti e sorokat írja, hanem a kálvinista keresztyén ember), hog/ nem vagyok humanista, mert a humanizmus szeszélyes és bizonytalan emberi szempontból relátiv emberi érdekeket szolgál; nem vagyok radikális, mert a radikálizmus az Isten által vezetett világtörténelem teremtette nagy értékeket tagadja meg egy illuzóris uj gondolat kedvéért ; nem vagyok evolucionista, mert az evolucionizmus, mai értelme szerint, nem egyéb, mint folytonos emlékeztetés a természeti állatiságra és bizonyos tendencia oda visszarántani az embert; nem vagyok demokrata, mert a demokratizmus ma nem egyéb, mint alantas szenvedélyek felszabadítása és érvényrejuttatása, de nem a nép érdekében, a népre való appe- láció, a nép ismerete és szeretete nélkül; nem vagyok progresszív, mert a progresszivizmus csak a bizonytalan újat becsüli s mindept, ami régi, sutba dob, csak azért, mert régi; de nem vagyok konzervatív sem, mert a konzervativizmus kényelemből és érdekből megállást parancsol akkor is, amikor magasabb szellem erkölcsi érdekekből szükségképeni az uj lépés. De viszont kálvinizmusom erkölcsi komolyságának követelésére vagyok humanista, amikor az Isten képére teremtett emberi lélek megbecsüléséről van szó; vagyok radikális, mikor a bűn ellen kell harcolnom, mert a bűn csak radikális kiirtást érdemel; vagyok evolucionista, mikor a magasabbrendüség elismertetése követeli: vagyok demokrata, amikor népem felemeléséről van szó; vagyok progresszív, amikor az Isten szivéből kipattant eszményeim csak megállás nélkül haladást parancsolnak reám; vagyok konzervatív, amikor uj, de silány értékjegyek devalválni igyekeznek régi, de maradandóbecsü javakat. Ez az álláspont lehet kényelmetlen és küzdelmes, semmiesetre sem népszerű és mindenesetben egész embert, a maga lábán járó, a maga szemével néző, a maga szivével gondolkozó embert kiván, de kálvinista keresztyén ember csak az ilyen is lehet Minekünk ma, akik az Isten ügyét és főképen az Isten dicsőségét szolgáljuk, nem a kor színvonalán állóknak, de a szinvonal felett, magaslaton állóknak kell lennünk. Valóban őrállóknak, akik nem egy emberi társadalom széles mezejének zsarolásait, kupeckedéseit, apró dulakodásait, szatócskodásait vagy nyegle komédiáit és enyelgéseit látják, hanem őrállóknak kell lennünk, akik az örökkévalóság szempontja alatt nézik, értékelik és becsülik azt, ami felette áll a pillangószárnyakon repülő jelszavaknak, ami nem máról- holnapra való de az Isten örök akaratának örök fundamentumára helyezett örök javak. Ezt az erkölcsi komolyságot követeli a kálvinizmus, mint az erkölcsi komolyság vallása. Induljon egy komoly elmélyedő munka, hogy küzdjük ki, képezzük ki sok tusakodással és imádkozással magyar kálvinizmusunkból is ezt a drága vonást is! Dr. Tavaszy Sándor
