Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-05-30 / 22. szám
2. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 22-ik szám PUBLICATION COMMITTEE: Rev. Alexander Ludman, Rev. Géza Takaró, Rév. Julius Melegh, Rév. Francis Újlaki, Rev. Louis Bogár,' Rev. Gabriel Dókus jr., Rev. Francis Kovách, Rév. Charles Papp, Rév. Sigismund Laky. EDTTOR IN CHIEF: Rev. MICHAEL TÓTH, 8016 Vanderbilt Avenue Detroit, Mich. Tel. Cedar 4237 SUBSCRIPTION TERMS: $2.00 PER YEAR SENT ANYWHERE. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER PUBLISHED WEEKLY — MEGJELENIK MINDEN HÉTEN This Paper is Published in Cooperation with the Reformed Church in the United States & the Presbyterian Church in the United States of Americá Mindennemű közlemények vagy előfizetési és hirdetési dijak :: a felelős szerkesztőhöz küldendők. :: Publication Office: 7911 Wr. Jefferson Ave. Detroit, Mich. Tel. Cedar 0414 Editor’s Address: 8016 Vanderbilt Ave. Detroit, Mich. = Tel. Cedar 4237 Entered as second class mail matter on the 16th of October, 1924 at the P. O. at Detroit, Michigan, under the Act of March 3, 1879. KIADÓ BIZOTTSÁG: Ludmán Sándor, Bridgeport Takaró Géza, New York Melegh Gyula, McKeesport Újlaki Ferenc, Lorain Bogár Lajos, Toledo Dókus Gábor, Canton Kovách Ferenc, Bloomfield Papp Károly, Lackawanna Laky Zsigmond. New Brunswick FELELŐS SZERKESZTŐ: TÓTH MIHÁLY, 8016 Vanderbilt Avenue Detroit, Mich. Tel. Cedar 4237 ELŐFIZETÉSI ÁR: BÁRHOVA KÜLDVE 2 DOLLÁR EGY ÉVRE. nüNKÖSDÖT ÜNNEPELÜNK! Piros * pünkösd napját. Jó Istenünk kegyelméből megértük ismét a keresztyén anya- szentegyház, az egész keresztyén világ egyik legszebb ünnepét: a pünkösdöt. — Egy ilyen napon küldötte el az Ur Jézus Krisztus a megígért vigasztalót: Istennek Szent Lelkét a tanítványokra; egy ilyen napon alakult meg az első keresztyén anyaszentegyház. Méltó tehát, hogy ünnepet szenteljünk s megemlékezzünk e napon azokról a felséges eseményekről, melyek történtek az első pünkösd napján. A PÜNKÖSDI ESEMÉNYEKKEL kap- csolatban igen érdekes az a jelenség, hogy a tanítványok e napon kezdették el minden fenntartás nélkül hirdetni az evangéliumot. Mielőtt az Ur elküldte a tanítványokra a Szent Lelket, ezek félénk, bátortalan, rettegő emberek ymltak, akik kétségbeesetten gondoltak arra, hogy mi lesz vélők a Mester nélkül? De mikor az első pünkösd alkalmával a Szent Lélek kettős tüzes nyelvek alakjában megjelent a tanítványok között: a rettegő emberekből egyszerre rettenthetetlen bátorságu férfiak lettek, akik életük kockáztatásával, sőt életük feláldozásával hirdették az evangéliumot. A LEGSZEBB PRÉDIKÁCIÓ az, amit Péter apóstól mondott e napon. Legszebb már csak azért is, mert ennek egyenes következményeképpen három ezeren tértek meg és keresztelkedtek meg. Három ezer lélek egyetlen prédikáció hatása alatt! Ezt csinálja valaki utánna ! T>E NEM IS CSUDA! Péter az ő prédi- ' kációjában nem arra törekedett, hogy hallgatóinak hízelegjék, szellemi kíváncsiságukat kielégítse és őket gyönyörködtesse, hanem leplezetlenül rámutatott hibáikra, feltárta gonoszságukat s lerántotta bűneikről a leplet. És ezek a hallgatók nem botránkoztak meg, hanem “sziMEGJEGYZÉSEK vökben megkeseredének”, bűntudatra ébredének és szent vágyakozással kérdezték: “Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?” Péter azután meg is mondotta nékik, hogy: “Térjetek meg és keresztel- kedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjá- ra; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.” És ők megtértek. Megkeresztelkedtek. Három ezeren egyszerre. Sokat tanulhatnának Pétertől korunk szalónszónokai, a kik prédikációikban ragyogó művészettel kerülgetik, még jó, ha nem szépitgetik, a bűnt. De nem ártana, ha mi magunk is kölcsönöznénk egy kicsit Péter apóstól bátorságából és temperamentumából. — Nagy szükség lenne rá ! A SZENT LÉLEK KITÖLTÉSÉVEL kapcsolatban érdekes jelenség az, hogy a tanítványok “Kezdének szólani más nyelveken, amint a lélek adta nékik szólniok.” Ezt a tényt igen sokan félre magyarázzák napjainkban. — Vannak ugyanis emberek, akik egy külön feleke- zetbe csoportosultak s pünkösdieknek nevezik magúkat és azt mondják, hogy ők részesültek a Szent Lélek ajándékában, mert ők is más nyelven, idegen nyelven szólallak. Ugyanis, amikor istentiszteletet tartanak, hát a gyöngébb idegzetüek olyan fél-eszméletlen állapotba esnek és elkezdenek hadarni összevissza mindenféle érthetetlen és összefüggéstelen szavakat, amit senki ezen a világon meg nem ért. Még ők maguk sem tudják, hogy mit beszélnek. De nem is tudhatják, mert hiszen önkívületien állapotban vannak. Ezt a zagyva dadogást nevezik ők idegen nyelvnek, vagy a Szent Lélek adományának. Pedig semmi sem áll ettől távolabb, mint Istennek Szent Lelke. Ez pedig bebizonyítható azzal, hogy senki sem érti. Mert hiszen az első pünkösd alkalmával az apostolok által szólott úgynevezett idegen nyelvet mindenki értette. “Mindegyik a saját nyelvén hallá őket szólani”. Csel. 2:6. Nem győztek eléggé csudálkozni, mondván: “Halljuk, amint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.” Csel. 2:11. — Mindenki a saját nyelvén hallotta az első pünkösd alkalmával azt az idegen nyelvet, amit a Szent Lélek adott a tanítványoknak. Tehát mindenki megértette. Ha most már ezek a mi pünkösdi testvéreink csakugyan a Szent Lélek által adott idegen nyelveken szólanának, amikor ők önkívületi állapotban dadognak, akkor azt mindenkinek a saját nyelvén kellene hallani: a magyaroknak magyarul, a tótoknak tótul, a lengyeleknek lengyelül, az olaszoknak olaszul, az angoloknak angolul s igy tovább. Mindenkinek meg kellene érteni. A valóság azonban az, hogy az ő dadogásukat senki ezen a világon meg nem érti, még ők maguk sem. Tehát napnál világosabb, hogy hamis utón járnak. Magukat is félrevezetik meg másokat is félrevezetnek. Lehet, hogy ők hiszik, hogy jó utón járnak, de mi tudjuk, hogy tévednek. — Te pedig, szives olvasó, vigyázz, hogy ne tévedj! AJA MIHÁLY A DEBRECENBEN megjelenő “ Vasárnap ”-ban beszámolót ir amerikai utjókról s többek között ezt mondja: “Amióta itthon vagyunk egymásután nyitogatják rám a parochia ajtaját életerős, munkaképes emberek, a kik alamizsnát kérnek. A szégyenpir futja el arcomat, mig filléreimet átadom s az jut az eszembe, hogy Amerikában henyélő, ingyenélő embert és koldust nem láttam félév alatt egyet sem, mert aki dolgozni tud, az nem koldul, de nem is koldulhat, mert az ilyet becsuknák, aki meg nyomorék, azt menhelyre viszik és eltartja a közjótékonyság.” — Most már egészen bizonyos, hogy a debreceniek ame- rikajárásának volt pozitív eredménye is. Volt, mert az a bizonyos “szégyenpir” többet fog jelenteni a debreceni kollégiumnak, mint az a tizenkilenc ezer dollár, amit összegyűjtöttek!
