Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-05-23 / 21. szám

2l-ík szám AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3. oldal Milyen álláspontot foglaljunk el korunk tévtanaival szemben? A mai kor felette gazdag idvezitők- ben, akik beteg népünkön segíteni akad­nak és egyszersmind népünknek megsza­badítást ígérnek. Ezek az egyének min­den oldalról felkinálkoznak és odadörgö- lőznek. Hol Keleten, hol Nyugaton buk­kannak fel, s Japánország, Kina, India és Amerika a melegágyuk és fő fészkük. Tolakodó propagandával, mint pl. elő­adásokkal, könyvekkel, újságokkal, füze­tekkel és röpir átok kai igyekeznek a té­velygő embereket saját Pártjukra hódí­tani. Mindegyik dicséri a maga portéká­ját, mint a cigány a lovát, s mindenik cso­port egyedüli és kizárólagos üdveszköz­nek hirdeti az általa képviselt tant, a mely minden kárvallás, veszteség és ár­talom ellen megvéd és megoltalmaz. Hogy a vallás iránt érdeklődő köröket meg­nyerjék és azoknak bizalmába befurakod­janak, az uj igazságokat vallásos sallang­gal díszítik és ékesítik. Beszélnek benső- ségről, vallásos elmélyedésről, az evan- géliom uj értelmezéséről, s más hasonló puffogó jelszavakról és üres frázisokról. Beteges lelki életet élő keresztyének közt nem kevesen akadnak olyanok, akik a csalogatásra és csábitgatásra hallgatva, ez embergyilkosok csapdáiba esnek bele. Hogyan viselkedjünk e vallási tévtanok- kal szemben? Sok keresztyént lehet az athénbeliek- kel párhuzamba állítani. Midőn Pál apos­tol az athéni areopaguson az egyszerű evangéliomot hirdette, azt kérdezték tőle az athénbeliek: “Vájjon megérthetjük-é, mi az az uj tudomány, melyet te hir­detsz?” Az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyv szerzője azt a finom széljegy­zetet teszi: Az athéniek pedig mindnyájan és az ott lakó jövevények semmi másban nem valának foglalatosak, mint valami újságnak beszélésében és hallgatásában. (Ap. csel. XVII : 19, 21). Aszáf a LXXVIII-ik zsoltárban Isten hűségét zen­gi, aki Izráelt keresztülvezette a pusztá­ban. Hullatott reájuk mannát eledelülj és mennyei gabonát adott nékik. Angya­lok kenyerét ette az ember, bőséggel ve­tett nékik eleséget. (24—25 v.) A meny- nyei gabona mégse elégítette ki a népet tartósan. Az első időben örültek Isten csudálatos adományának. Az éhség nagy volt, a manna pedig Ízletesnek bizonyult. Olyan vala az, mint a kórinádrom magva, fehér; és ize, mint a mézes pogácsáé. (II. Móz. XVI :31). Azonban napról-napra mannával táplálkozván, s igy étrendjük­ben semmi változatosság nem lévén, meg­unták azt. Ekkor a sóvárgó tömeg buj- togatni kezdte Izráel gyermekeit. Az elé­gedetlenség szelleme nőttön-nőtt. Nem gondoltak többé az egyiptomi rabszolga­ságra és robotolásra, hanem csak a húsos fazekakra és csemegékre, amelyekben ott bővölködtek. Ekkor ilyen nyilatkozatok­ra fakadtak: Visszaemlékezünk a halakfa, amelyeket ettünk Egyptomban ingyen, az ugorkákra és dinnyékre, a párhagymákra, vereshagymákra és a foghagymákra. Most pedig a mi lelkünk elepedt, mind ennek liijjával lévén; szemünk előtt nincs egyéb, mint manna (V. Móz. XI :5—6). E hitvány eledelt utálja a mi lelkünk (IV. Móz. XXI :5). Ezt a sértést Isten nem tűrte. Bocsáta azért az Ur a népre tüzes kígyó­kat és megmardosták a népet, és sokan meghalának Izráel népéből (B v.) Ez a ve­szély fenyegeti Istennek népét korunkban is, A megfeszített és feltámadott Krisztus evangéliomát sok keresztyén nem tekinti többé mennyei gabonának. Azzal már nem elégszik meg. Az igehirdetés módja előt­tük egyszerű, megszokott. Magasabb ke­resztyén vallás után kutatnak. Uj igaz­ságok után eppkednek. Ide is bekukkan­tanak, oda is beruccanak, ha valami új­donságra nyílik kilátásuk. A nevek és cégérek megválasztása nagyszerű Anth- rópozofia, theozofia, keresztyén tudomány (Christian Science), nemzetközi biblia- tanulók egyesülete (millennial dawnism) vagy russelism) stb. stb. Szerencsénkre, elsőrendű fényszórónk van: a biblia, amely világosságot vet ös­vényünkre, s korunk vallásos áramlatait illetőleg se hagy bennünket sötétségben. A Szentlélektől áthatott Pál apostol igy ir: A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén (I. Tim. IV :I.) Mert lesz idő, mikor az egészséges tudo­mányt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fiilök; és igaz­ságtól elfordítják az ő fülüket, de a me­sékhez odafordulnak (II. Tim. IV:3—4). Korunk bágyadt, zavaros és kusza keresz- tyénségre különösen találó a tapasztala­tokban gazdag János apostol eme buzdító beszéde: Szeretteim, ne higyjetelc min­den léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannalt-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba). I. Ján. IV :T.) Korunk sok keresztyéné próbatétel és megvizsgálás mellőzésével kapkod min­den után. Mint a nádszál ingadoznak, s minden hatásra fogékonyak. Mi ennek az oka ? A próbatétel és megvizsgálás adomá­nyát csak az sajátíthatja el, aki a Szent­lélek nevelésében és vezetésében hosszabb ideig részesült. A Szentlélek gyakran egé­szen egyszerű keresztyéneket is bámulatos világos értelemmel és bölcsességgel ruház fel avégre, hogy korunk vallásos áram­latait és mozgalmait megítélhessék. Á lélek az értelmet is képezi. Az Isten által megvilágositott értelem felismeri a vallá­sos köntös alatt a csalást. Hangzatos sza­vak és Ígéretek nem kápráztatják el. Az igazság és hazugság közt különbséget tud tenni. Az ilyen “lélekemberek” korunk vallásos tévelygéseit a leghatározottabban visszautasítják. Ellenben olyan emberek, akik a testnek uralma alatt állanak, köny- nyen megingathatok s eltérithetők. Náluk mindenféle tévtan magja kedvező talajra hull. Csak aki Isten igéjére támaszkodik, az képes felismerni ama veszélyes tévely­géseket, amelyek a vallásos áramlatokban rejtőznek. Bibliai idézetek ne ámítsanak el bennünket. Jézus megkisértetésének története mutatja, hogy az ördög is ismeri a Szentirást. Ám ért ahhoz, hogy a szent- irásbeli helyeket eredeti étrelmjikből ki­csavarja, kificamítsa és hamisan alkal­mazza. A szekták és tévtanitók iratai gyakran bibliai idézetekkel vannak meg­rakva, mert állításaik igazságát igy akar­ják bebizonyítani. Gyönge lelkeket köny- nyü ilyen módon meggyőzni. A Szent­irást összefüggő részekben kell olvasnunk és értelmeznünk. Ha valamelyik tan a Szentirással nem egyezik, akkor a ma­gyarázat hamis, s mint ilyen, feltétlenül elvetendő. Hogy egy vallásos mozgalomról egész­séges ítéletet alkothassunk, meg kell vizs­gálnunk a bűnre és kegyelemre vonatkozó tahitásokat. A bűn és kegyelem képezi a biblia két alapigazságát. Ahol a bűn nem bűn gyanánt szerepel, ott a kegyelem is fölösleges. Azok a rendszerek, amelyek helytelen állást foglalnak el a bűnnel szemben, nem értik meg ama pompás evangéliomot, amely Istennek Jézus Krisz­tusban megjelent kegyelméről szól.” Mit cselekedjem, hogy boldog legyek?” Ez a kérdés még mindig korszerű. Az em­berek általában készek megtenni mindent, de a kegyelemben hinni nem akarnak. Semmi se, alázza meg az érzéki embert annyira, mint a kegyelemről szóló üzenet. Meg kell tanulnunk Pál apostoltól és meg kell ismertetnünk is azt, hogy: Megigazu- lunk ingyen az ő kegyelméből, a Jézus Krisztusban való váltság által. (Róm. 111:24). Hogy korunk vallásos áramlatát — igazságbeli léuyegét illetőleg — megvizs­gáljuk, a központot kell megkeresnünk, s nem szabad u. n. kerületi (periferikus) tanoknál megállani. Mi a mozgalom fő gondolata ? Mi a tanítás központja ? Mi­lyen célokat tűz maga elé? Az egész Bib­lia magva és veleje Krisztus. Az egész biblia célja az, hogy az embereket Isten-

Next

/
Thumbnails
Contents