Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-05-23 / 21. szám
VOL. XXVI. ÉVFOLYAM DETROIT, MICH. 1925 MÁJUS 23. NO. 21 SZÁM AMERIKAI MAGYAR Entered as second class mail matter on the 16th of October, 1924 at the P. 0. at Detroit, Michigan, under the Act of March 3, 1879. ÁLDOZÓ CSÜTÖRTÖKÖN Az Eldorádó meséjét ismeri minden gyermek. Pedig ez nemcsak gyermekálom, hanem benne az emberi szívnek egy örök vágya jut kifejezésre a boldogság országa után. Egy örökké élő reménység ez bennünk, a mely nélkül elviselhetetlen volna a földi élet. Az apostolok lelkét is ez a vágy töltötte el és sokszor versengettek is azon, hogy miképen jő el a boldogságnak és az örömnek ez az uj világa? Közvetlen Jézus menybemenetele előtt az utolsó pillanatban is e felől intéznek kérdést a távozó Krisztushoz. Mintha csak azt mondanák: ne menj hát el addig, inig be nem teljesíted, amit ígértél! “Avagy nem ez időben épited-é meg Izráel országát?” Ezek a tanítványok tehát földi menyországot vártak s nem, akartak addig megválni Jézustól, mig ezt meg nem valósította. Az volt minden vágyuk, hogy ezt megérjék, hogy benne letelepedhessenek s végre kényelmesen élvezhessék a boldogságot. * * * így szere'nék ezt a mai emberek is, hogy ez a szerintük rossz világ máról holnapra megváltoznék s eltűnnék e földről hamarosan szegénység, betegség, nyomorúság, rGssz időjárás, gonoszság, hamisság, irigység, gyülölség. Szóval minden, ami életünket megkeserítheti s felváltaná azt az öröm, megelégedés, jólét, bőség. Vagyis úgy lenne minden, amint az Eldorádó gyermekmeséje mondja és főképen megcselekedné azt helyettünk más, egy felsőbb hatalom, talán a menybeszált Krisztus, hogy nekünk a kezeinket se kellene érte megmozdítani, hanem kényelmesen letelepednénk a megváltozott boldog világban. * * * Ezek a kérdések minden időben foglalkoztatták az embert. Már a tanítványok is türelmetlenkedtek miatta, sőt halaszthatatlannak tartották Isten országának e földön való megépítését s erre mondotta nékik az Ur: “Nem a ti dolgotok tudni az időket és alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyeztetett. Hanem — úgymond — vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljö reátok: és lesztek nékem tanúim.” Ki az a tanú? Aki ami igazságunkról tanúbizonyságot tesz, aki Isten és emberek előtt pártunkat fogja, aki sem jutalomért, sem fenyegetésért tőlünk el nem pártol. Ezt követelte tehát az Ur Jézus tanítványaitól, amikor azok a boldogság országa eljövetelének idejét és módját tudakozták. Legyetek tanúim “Jeruzsálemben is és egész Júdeábán’, ahol szembe kell szállnotok a farizeusok elvakult felekezeti gyűlöletével. Legyetek tanúim “Samáriában”, ahol önmagotokban kell lekiizdenetek az ellenszenvet egy megvetett népfaj irányában. Legyetek tanúim “e földnek mind végső határáig”, ahol el kell tűrnötök sok fáradalmat, gúnyt, szitkot, szenvedést és megaláztatást az én nevemért. És hogy higyjék is, amiről tanúbizonyságot kell tenniök: “mikor ezeket mondotta volna, az ő Iáitokra fel- emelteték és a felhő Jézust béfogván, elszakasztá Jézust az ő szemeik elől”. * * * Ez a Krisztus követelése a mai keresztyén világgal szemben is. Kékünk is azt mondja: ne annyira az időket cs alkalmatosságokat kutassátok, hanem inkább legyetek nékem tanúim! Ott, hol szembe kell szállnotok a felekezeti elfogultsággal és gyülölséggel: gyakoroljatok krisztusi türelmet! Ott, hol egyes emberek iránti ellenszenvet kell magatokban leküzdenetek: gyakoroljatok krisztusi szeretet et! Ott, hol a hitetlenek csúfolódását, izeden tréfáit kell eltűrnötök: gyakoroljatok krisztusi alázatosságot! Tegyetek először ti tanúbizonyságot arról, hogy az én népem vagytok, az Isten országa eljövetelének idejét és alkalmatosságát pedig bízzátok az én Atyámra. A jó Isten, amint megdicsöitette s magához emelte szent fiát, miután az tanúbizonyságot tett Atyjáról e földön: úgy megdicsőit titeket is. Magához emeli s részlelteti örökkévaló országának boldogságában mindazokat, kik tanúi, bizonyságai voltak az ő küldöttének, az Ur Jézus Krisztusnak. Dr. Ágoston Sándor
