Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-05-16 / 20. szám
4. oldal AMERIKÁI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPjA 2Ö-ík szám CSENDES ÓRA A CSUDÁLATOS ZENE. ________________________________________________________________________________________J IMA. Felséges Isten, jó Atyám! Áldo,tt légy, hogy Fiadat, a mi Megváltónkat elkiildötted szivünk töredelmei, könnyeink, szomorúságunk és félelmeink közé. Az Embernek Fia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa azt a mi elveszett. Áldott légy ezért, mert ha az elveszettekért jött, akkor mi érettünk jött 6, mert mi mindnyájan, mint a juh, eltévelyed- tünk, kiki a maga útjára tértünk, mindnyájan alázattal, töredelemmel kiáltjuk: “Isten! légy irgalmas nékem szegény bűnösnek!” Óh életnek, bünbocsánatnak, békességnek forrása, Ur Jézus! légy irgalmas és jöjj hozzám. Tisztítsd meg szivemet, szenteld meg gondolataimat, reményeimet, vágyaimat, segíts meg arra, hogy tisztán, ártatlanul, szeplő' nélkül élhessek e világban. Áldott Jézus, kinek szived könyörületes- ségre indult a betegek, bűnösök, szenvedők láttára, indulj könyörületességre most is. Küldő el hírnökeidet a testi és lelki betegekhez, szo- morkodókhoz, töredelmes szivüekhez és mindazokhoz, akiknek szükségük van reád. Térj be hozzám bűnös, de hozzád vágyakozó gyermekedhez, táplálj és vigasztalj engem kegyel medből- Ámen. TANÍTÁS. Máté 11:28 Három rabszolga ült együtt egy fáradságos munkában eltöltött nap végén. Két asszony és egy férfi. A férfi “Tamás bátya”. A napi munka elvégzése után még egy kötelesség várt reájuk: kukoricát morzsolni. Tamás bátya látva a két asszony kimerültségét, elvégezte a maga munkáját és lemorzsolta az asz- szonyoknak kiadott részt is. A gyöngédségért, viszonzásul, süteményt készítettek az öregnek az asz- szonyok. Mind a hárman a tűz köré telepedtek. Tamás elővette a bibliájá* és olvasni kezdte. “Olvass belőle egy kicsit hangosan”, mondotta az egyik asszony. És Tamás olvasni kezdett: “jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterhel tettetek és én megnyugosztlak titeket......” “Mily édes szavak azok -— sóhajtott önkéntelenül az egyik rab szolganő — ki mondotta azokat?” £<• Tamás beszélni kezdett Jézusról...... Nézzünk meg egy más képet. Az angol birodalom szigeteinek egyikén van egy kis templomocska. Viktória angol királynő épittette leánya, Erzsébet hercegnő, emlékezetére. E templomocskában van a világ egyik legmeghatóbb emlékműve. A márványból kifaragott emlékmű fiatal leányt ábrázol. Szemei le vannak zárva. Egyik keze a keblén pihen, a másik pedig kinyitva lecsüng. Feje egy kinyitott biblián pihen, melyet kibontott, szétomló haja borit el. Azonban a hajfürtök között igy is olvasható a biblia következő sora: “jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok ......” Ismét más jelenet. Észak Afrika Hippó nevű városában vagyunk az ötödik században. Augusztinusz Íróasztala felé hajolva ir. Mit ir?...... Ha átnézünk vállán, ezt olvashatok: “sokszor olvastam Plátó, Ciceró bölcs mondásait, de sohasem találtam olyat, amelyik ehez lett volna hasonló: “jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok ......” Édes szavak ezek! ......mondotta a Tamás bátya bibliaolvasását hallgató rabszolganő. Édes szavak ezek! kiáltotta Viktória királynő és leánya síremlékére vésette e szavakat! Édes szavak ezek! irta Augusztinus, édesebbek a világ összes bölcs mondásainál! E szavak reménységet öntöttek egy szegény elcsigázott, elkeseredett rabszolganő szivébe, megvigasztalták a világ leghatalmasabb birodalmának uralkodóját, e szavak csudálattal töltötték el a nagy szent és bölcsész Augusztinus lelkét. Rabszolganő, királynő, püspök és minden pihenésre, megnyugvásra vágyakozó lélek textusa ez: “jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok ...... és én megnyugosztlak titeket!” A legcsudálatosabb zene ez! Azt mondják, hogy rossz dolog a szegénység. Én is azt mondom. Igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy rettenetes dolog a betegség. Azonban a legnagyobb rossz, minden baj gyökere: a bűn! Mi ad nyugalmat a segénység, betegség s főként a bűn terhe alatt elfáradt, eltörődött léleknek? Mi ad békességet, bizonyosságot a bűneinek álmából felébredt, üdvösséget kereső szivnek? Ebbe a keresésbe csendül bele a Jézus hangja: “Jöjjetek én hozzám!” El önmagunktól. Ne magunkat, hanem Jézust nézzük. Szegezzük tekintetünket a megfeszített Megváltóra, akkor félelmünk, nyugtalanságunk elolvad, mint a hó a tavaszi napsugártól. Hozzád megyek, reád bizom magamat mert hivsz, mert elfogadsz. “Szent vére bűnt befedez, tisztára mossa ruhám, bizalmamat ebbe vetem, reményem a Jézus csupán.” Ez a hivó szó nyugalmat ad az élet veszteségei, könnyei között. Fuller Andrást sok csapás érte. Előbb meghalt a felesége, azután a fia elszökött hazulról és tengerész lett. Ott valami szabálytalanságért 3Q0 botot kapott és a büntetés fájdalmai között meghalt. “Óh — kiáltotta az apa — ez a hir összetöri a szivemet. Édes fiam! jajgattál, kiáltottál és én nem hallottam! Óh édes fiam Absolon, szerelmes fiam Absolon, inkább én haltam volna meg helyetted!” És e rettenetes csapások súlya alatt egy helyen talált vigaszt és békét: Jézusnál. Ezek a szavak vezérelték hozzá: “jöjjetek én hozzám, akik megfáradtatok ......” Óh, mi hü barát Jézus! hordja bününk, bánatunk! ...... Mennyi békét elveszítünk, sírva hordjuk bánatunk és mindazért, mert hő imában Ő hozzá nem fordulunk! Egy lelkész szobájának egyik legszebb ékessége egy gyönyörű festmény. A kép hajótörést ábrázol. A veszedelemből, az elnyelő örvényből csak egy ember menekült meg. A kép története a következő. Egy gazdag ember lelkészével együtt e’ment a temetőbe, hogy kiválassza leendő nyugvó helyét. Hosszas válogatás után végre kiválasztotta a megfelelőt. Mikor készen voltak, a lelkész igy szólt: “igazán szép helyet választott nyugvóhelyül a testének. Hát a lelkének talált-e már nyugvóhelyet? megtalálta-e már azt, akinek kezeibe nyugodtan teheti le?” Nagy csend támadt a kérdés nyomán. Ma:d igy szólt a gazdag: “ön a legelső ember, aki ezt kérdi tőlem.” És keresni kezdte, sőt meg is találta lelke nyugalmának, üdvösségének igazi forrását, megtalálta Jézust. S hálából a fent említett képet küldte ajándékul, mintegy jelezve azt, hogy ő már kimenekült az elnyelő örvényből. Óh áldott isteni szó! csudálatos zene. Megnyugtat a bűntől, betegségtől, bajoktól, örök nyugvóhelyet ad a léleknek. Óh véssétek eszetekbe, óh halljátok meg: “Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én megnyugosztlak titeket!” IMA. Édes Jézus, hallva a te áldott, édes hivó szavadat, im te hozzád jövök. Jövök elfáradtam bűnbe veszve, eltörődve, jövök semmit nem hozva, keresztedbe fogózva. Óh szánj meg, óh fogadj el s adj lelkemnek bocsánatot, békességet és üdvösséget, ÁmenÚJLAKI FERENC. TUDAKOZZÁTOK AZ ÍRÁSOKAT VASÁRNAP, május 17. — Bünboc^ánat. Olvasandó a XXX. zsoltár 1—7. Alapige: “Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott és vétke elfedeztetett.” (Zsolt. XXXII. 1.) A bűn miatt boldogtalanok vagyunk, mert annak terhe alatt nincs nyuglmunk és félünk a bizonyosan elkövetkezendő büntetéstől. A bünbocsánat boldoggá tesz, mert leveszi terheinket és eltörli szivünk félelmét. Bünbocsánatot pedig úgy nyerhetünk, ha bűneinké megbánva és azok bocsánatát Istentől kérve, fogadást teszünk az uj életre, arra, hogy ezután nagy gonddal igyekezünk, hogy Isten segedelmével többé ne vétkezzünk. HÉTFŐ, május 18. — Saul élete. Olvasandó az Apostolok cselekedetei XXVI. részt. 4-11. Alapige “Elvégeztem magamban hogy ama Názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem.” (Csel. XXVI. 9) Saul zsidónak született és a Mózes törvényében neve’tetett, azért hü is volt vallásához. S mint hü zsidó azt hitte, hogy neki a Jézus követőit üldöznie kell, mert úgy tanulta, hogy Jézus a zsidó vallás ellensége volt. Megcselekedett azért mindent, mi tőle tellett, hogy a zsidó vallást megvédelmezze: sokakat börtönbe vetett és sokaknak halálos Ítéletéhez szavazatával hozzájárult. A zsidók szemében ezért igazi hü zsidó volt. KEDD, május 19. —- Saul uj élete. Olvasandó a Cselekedetek könyve IX. 20-31. Alapige: “És azonnal prédikáló a zsinagógákban a Krisztust.” (Csel. IX. 20.) Saul a főpaptól nyert levéllel kezében elindult, hogy a Damaskus-ban lakó keresztyéneket elfog’a és Jeruzsálembe vigye Ítéletre. De az utón, csodálatos körülmények között megtért és nemsokára ő lett a Jézus evangéliumának legbuzgóbb terjesztője. Sokat kellett neki e miatt szenvednie, életét is oda adta az ügyért, amelynek szolgálatába állott. Saul példája is azt mutatja, hogy a bűn útjáról, akármilyen messze is ment azon valaki, Isten segedelme által meg lehet térni. SZERDA, május 20. — Pál első térítői útja. Olvasandó a Cselekedetek könyve XIII. része. Alapige: “Szükséges volt. hogy először néktek hir- dettesék az Isten igéje, de mivelhogy ti megvetitek, a pogányokhoz fordulunk.” (Csel. XIII. 46.) Saulból Pál apóstól lett, az Ur Jézus evangéliumának legbuzgóbb terjesztője. Előbb Ciprus szigetén, azután Antiochiá-ban tanit. E helyen a zsidóknak hirdette az üdvösség evangéliumát s amikor ezek nem akarták azt bevenni, a pogányokhoz fordult s lett a pogányok apostola. E miatt azonban csakhamar meggyűlt a ba:a a Jézus tanitványaival, különösen Péterrel, aki azt hitte, hogy a Jézus evangéliuma csak a zsidóknak adatott. CSÜTÖRTÖK, május 21. — A második ut. Olvasandó a Cselekedetek könyve XVT. 1—10. Alapige: “Higyj az Ur Jézus Krisztusban és idvezülsz.” (Csel. XVI. 31.)
