Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-05-16 / 20. szám
20-ik szám Amerikai magyar reformátusok lapja 3. oldal MÉLYEBB HITÉLETET Sehol a világon nem olyan eleven, pezsgő, változatos és kifejlett az egyházi] élet, mint az Egyesült Államokban. Sehol a világon nem annyira belterjes, meg-l szervezett, szabad, gyakorlati, nagyará-j nyu és eredményes az egyházi munka,' mint ebben a sokszor Eldorádőnak emle, (I getett s kétség kívül csodálatos, nagy országban. Nem az én megállapításom ez, hanem olyan közismert tény, amire tengereken innen és tengereken túl gyakran hivatkoznak az emberek. K hl Ennek a lendületes egyházi életnek és lázasan folyó egyházi munkának kerültünk mi, amerikai magyar reformátusok nem a tőszomszédságába, nem melléje, hanem mint szerves részek, beléje. Minek kellene ebből következnie ? Annak, ugyebár, hogy missziói tevékenységben, a lelki élet színvonalának emelésében s minden olyan vonatkozású dologban, amelylyel a lelkeket megtartani s a világot a reánk ruházott megbízatás szerint a Krisztushoz vezetni törekszünk, a világ összes magyar református gyülekezetei között a mi amerikai magyar református gyülekezeteinknek kellene elölj ár- niok, nem az elsőség kedvéért, nem is kitüntetésért, mely az elsőket joggal megilleti, hanem a dolgok természetéből kifolyólag. Az amerikai magyar erformátus egyházakban kellene a legerőteljesebben érvényesülniük azoknak az evangéliumi mozgalmaknak, amelyek nélkül ráillik minden egyházra, ahol nem egész szívvel és nem teljes odaadással szolgálják az Urat és az Ő ügyét, a bibliai jellemzés: “élni möndatol, pedig megholt vagy.” A magyar kálvinista léleknek itt kellene kibontania az ősi hagyományok televé- nyében táplált gazdagságát, buzgóságát, értelmi világosságát. A környezet is kedvez neki: vele rokonszenvezni tudó, őt segíteni kész, felbuzdulásait megértő népek veszik körül, kik túlnyomó részben protestánsok. 3 Miért nincsen hát igy? Mi nem mondhatjuk azt, ami miatt odahaza, Magyarországon református testvéreink olykor-olykor felszisszenek, hogy a római katholikus gondolkodás túlsúlyra jutása, a római katholikus hatalmi törekvések tultengése akadályozza előre- törtetésünket. Miért nincs hát olyan hitéletünk, a milyennek lennie kellene? A felelet csak az lehet: sokat bajlódtunk az anyagi kérdésekkel De ha eddig az egyházak anyagi viszonyainak megalapozása kötötte le erőforrásainkat, most már elérkezett az ide'je annak, hogy fentartás nélkül vessük magunkat bele az előttünk álló nagyobb kötelességek teljesítésébe, a gyülekezeti hitélet kiépítésének munkájába! Ezért áldoztunk eddig is. Ezért építettük templomainkat, iskoláinkat. Ezért dolgoztunk hangyaszorgalommal. Tudtuk előre s tudjuk most is, hogy a templom és az iskola, a gyülekezeti termek felépítése és berendezése nem végcél, hanem eszköz arra, hogy hathatósabban végezhessük missziónkat. Gyülekezeti munkálkodásunknak most már abban kell kicsúcsosodnia, ami a veleje, a gerince, a tulajdonképeni lényege az egyházi életnek: a lélek kincseinek gyűjtésében, az egyház tagjainak a Krisztussal való személyes összekapcsoltatásá- ban, az idvesség keresésében, a keresz- tyénség örök céljainak megvalósításában. Behatóbban kell foglalkoznunk az Isten igéjével. Nagy súlyt kell helyeznünk a biblia-körök rendszeres összejöveteleire. Be kell vezetnünk a családi otthonokba újból a családi istentiszteleteket úgy, a mint azt valamikor református elődeink tették. Egyénenkénti evángélizáló munkát kell végeznünk a tömegevangélizáció mellett. A rendes istentiszteleteken kívül ezek a gyülekezeti hitélet kiszélesítésének és elmélyítésének legcélravezetőbb módjai. Ez elől a feladati elől kitérnünk semmiképen nem szabad, mert különben minden eddigi munkánk hiábavalóvá válik. Sok helyen megérezték ezt. a mi gyülekezeteink, éppen azért tettek is már kísérleteket ebben az irányban több-kevesebb eredménnyel. Az a baj, hogy csak kísérleteztek. Lagymatag nekibuzdulással, mesterségesen fölcsigázott érdeklődéssel, mü- lelkesedéssel próbálták megközelíteni az “uj eget és uj földet”, titkon helyet engedve annak a gyilkos gondolatnak is, hogy a próba esetleg nem sikerül. Az ilyen programban már benne van a halál. Akik ezt teszik, halálosan veszedelmes játékot űznek. Tűz kell ide, a Szent Lélek Istennek minden lelki pozdorját elhamvasztó tüze! Komoly elszánás kell ide, mely a látszatok megtévesztő felületességein keresztül bir törni s nem adja feli a hitnek nemes harcát a győzelemig, bármilyen nehéz, bármilyen hosszú legyen is az! Ezen az utón jutottak el amerikai testvéregyházaink a nagyobb hitéletre, mely annyi áldásnak lett a forrásává. Ezen az utón járva találjuk meg mi is gyülekezeteink jövőjének elvitázhatat- lan biztosítékát: a nagyobb, fejlettebb hitéletet. Bogár Lajos A központi magyar ref. egyházmegye gyűlése Az Egyesült Államokbeli ref. egyház központi magyar egyházmegyéje folyó évi április 20., 21. és 22. napjain tartotta meg évi közgyűlését a pittsburghi egyház templomában. A gyűlésre az egyházmegyéhez tartozó kilenc gyülekezet mindegyike elküldötte a maga képviselőit, akiken kivül megjelentek Dr. Souders superintendens, Dr. Mickley egy. kér. jegyző, Rev. Meminger a Ministerial Relief képviseletében, Kövér Sándor, a Református Egyesület elnöke, továbbá, mint a gyűlés tagjai Kalassay Sándor árvaatya és Tóth Sándor lancasteri magyar tanár. Hétfőn este istentisztelettel kezdődött a közgyűlés, amely az érdemleges tárgyalásokat 21-én, kedden reggel kezdette meg. Nagy megelégedéssel hallgatta meg a közgyűlés a lelkészi jelentéseket, amelyek állandó haladásról és fejlődésről tettek bizonyságot. Az egyházak figyelme fölhivatott a lelkészi nyugdíjintézetre avégett, hogy a gyülekezetek igyekezzenek gondot viselni lelkészeikről azoknak öreg-korára is. Köszönetét fejezte ki a gyűlés a pittsburghi egyházkerületnek és a lancasteri főiskolának azért az áldozatkészségért, amelylyel a Lancasterben tanuló magyar theologu- sokat teljesen ingyen taníttatja, az alsóbb iskolákba tanulókat pedig hathatós segélyben részesíti. Elismerését fejezte ki azokkal a gyülekezetekkel szemben is, amelyek e magyar tanuló ifjakat támogatják, örömmel szolgált tudomásul, hogy a homesteadi egyház önfenntartó lett. Minden egyháznak törekednie kell arra, hogy ugyanazon cél érdekében munkálkodjék. Az egyházkerület felkéretett, hogy szervezze meg az evángélizáló és iratterjesztő ,állást. Beleegyezését adta a közgyűlés ahhoz, hogy a uniontowni missioi kör központja Morgantownba, az etheli Loganba tétessék át. A közegyház 200 éves jubileumi ünnepélyén az egyházmegye részt vesz s jó kivánatait illetékes helyen kifejezi. Az erdélyi egyházak segélyezésére fölhívja az egyházak figyelmét. Az árvaházzal kapcsolatban azt kéri, hogy egy esztendőben legalább egy dollárt minden egyháztag juttasson ez intézmény javára. Vinton- dale anyásitási kérését az evángélizáló állással kapcsolatban véli megoldhatónak. Az iratterjesztést már saját pénztára terhére megkezdi az egyházmegye s annak vezetésére Vasváry Ödön lelkészt kérte föl. Matyi András homesteadi egyháztag az ottani temetőben nyugvó néh. Ujlaky János lelkész sírkövére gyűjtést indított. Köszönet és elismerés mellett az egyházmegye az összes amerikai magyar református és presbiteriánus lelkészeket megkeresi, hogy a kegyeletes célhoz járuljanak hozzá. A választások során elnök lett Horváth Sámuel homesteadi lelkész, jegyző Melegh Gyula mckeesporti lelkész, pénztárnok Kerekes Béla windberi lelkész s mellettök az időszaki tanács tagja V. Petró József pittsburghi pénztárnok. Az egyházmegyét az egyh. kerületen Horváth Sámuel és S. Szabó István mint rendes, Vasváry Ödön és V. Petró József mint póttagok képviselik. A jövő évi gyűlés a homesteadi egyház kebelében tartatik meg. A tartalmas gyűlés 22-én délután 5 órakor a jegyzőkönyv hitelesítése és a pittsburghi egyháznak, mint szives vendéglátó gazdának mondott hálás köszönet után az elnök imájával és közénekkel záródott be.
