Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-05-16 / 20. szám
VOL. XXVI. ÉVFOLYAM DETROIT, MICH., 1925 MÁJUS 16. NO. 20. SZÁM AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUffífilPJA Entered as second class mail matter on the 16th of October, 1924 at the P. 0. at Detroit, Michigan, under the Act of March 3, 1879. ADJUNK EGÉSZ BIBLIAT A VAKOKNAK! Tiz év előtt, mikor a háborúban megvakult katonák egy csoportját haza szállították, szomorú látványnak szemtanúja voltam. Imában arra kértem Megváltómat, engedje meg nékem, hogy a háború által legjobban sújtott embertársaimhoz elvihessem a vigasztaló evangéliumot. Elmentem a vakok intézetébe, hogy fölkeressem őket. Az intézetben értesültem arról, hogy gyógykezeltetésük miatt különböző kórházakban vannak. A gondnok ur figyelmeztetett, hogy a fiatal ref vak leányok lelki gondozása épen olyan szükséges és kívánatos volna. E felszólításra örömmel vittem az evangéliumot nekik. A bibliaórák által sok vak leányka találta meg a Krisztusban való békességet. Amint a gondnok ur megmutatta a vakok könyvtárát, szomorúan láttam, hogy a háromezer könyvből álló könyvtárban egy biblia sincs vak-irással leírva. Elhatároztam, hogy megtanulom a vakok “Braile” Írását és az első evangéliumot leirom nékik. Amint az első evangéliumot írtam, csakhamar megy győződtem, hogy ez nagyon lassú munka. Az intézetnek pedig akkor csak 3 irógépje és egy hasznavehetetlen nyomdája volt. A “Protestáns Egyházi és Iskolai Lap”-ban egy tudósítást közöltem, melynek folyományaképen egy lelkész ur támogatásával gyűjtést indítottunk, hogy a vakok bibliáját mielőbb kinyomathassuk. Néhai Petri Elek püspökünk támogatta gyűjtésűnket egyházkerületében. A gyűjtésből a négy evangéliumot és Pál leveleit 100— 100 példányban lenyomattuk és az ujtestamentom többi könyveit is az intézet részére egy-egy példányban elkészíthettük. Megható volt, midőn az ősszel egy alkalommal tizenhét vak leányka azzal a kéréssel fordult hozzám, szerezzek nekik teljes bibliát, hogy olvashassák az ótestamentumot is. Ez még nincs vak-irással leírva! Most hát ismét a magyar társadalomhoz fordulok. Hallja meg mindenki szomjuhozó vak embertársainknak kiáltását az élő viz után. Adjon mindenki csak egy lapot és csakhamar sokszorosítva elkészülhetne az egész■ biblia, vak-irással! A napokban azzal akartam megbízni egy vak leánykát, hogy költségemen Írja le az ótestamentumot a vakok könyvátra részére egy példányban (ami vak-irással 26 kötetet tesz ki). Meglepetésem- ' re a leányka a díjazásról tudni sem akart, ami pedig szerény számítással 320,000 koronát jelentett kötetenként. Látva szegényes hajlékukat, tudva, hogy erdélyi menekültek, kértem, fogadja el az általam ajánlott munkadijat. 0 hajthatatlan maradt. Azt akarom még mindenkinek tudomására hozni, hogy bár az intézet részére Isten kegyelméből megírjuk az egész bibliát egy példányban, de az országban szerte-széjjel élő vakok nem tudnak bibliaolvasáshoz jutni. Mivel pedig legruigoybb részük oly szegény, hogy keserves keresetükből élet- fenntartásukat sem képesek fedezni, nem bírnak bibliát venni, ezért azt csak ajándékul osztogathatnánk nekik. Mivel Budapesten csak magas áron lehetne helyiséget bérelni, azt gondolom, hogy lakóhelyemen, Farmos községben bérelnénk jutányosán egy kis házat e célra. Két vak leányka díjtalanul vállalkozott a betűszedés munkjára s igy csak egy látó egyént kellene fizetni, ki a nyomdát kezelné és felolvasná-a bibliát a szedőknek. Csak az ellátásukért kellene naponként, fejenként 15,000 koronát fizetni. Én a magam részéről örömteljes kötelességemnek tartanám a leányok munkájának felügyeletét és minden tekintetben segíteném őket, tőlem telhe- tőleg. Isten gondot yisel az övéiről, ö megadná az eszközöket hozzá. Az elkészült bibliákat azután a “Brit és Külföldi Bibliatársulatnál” raktároznánk, ide fordulhat majd mindenki vak-bibliáért. “Aki szomjuhozik, vegye az élet vizét ingyen.” Az adományokat a “Brit és Külföldi Biblia- társulat vezetőségéhez, (Budapest, IV., Deák-tér 4. sz.), vagy a Bethánia-Egyletbe, (Budapest, VIII., Gyulai Pál-u. 9. sz.) vagy alulírotthoz kérem küldenL Dr. MATOLCSY MIKLÓSNÉ, egyetemi tanár neje. JEGYZET. Fenti felszólítást lapunk vezető helyén közöljük. Még pedig azért, mert a legékesebben megirt vezércikknél is fontosabbnak tartjuk ezt. A cikk jó szivü Írója arra kér ebben bennünket, amerikai magyar reformátusokat, hogy centjeinkkel siessünk segítségére ama törekvésében, hogy ezek a szerencsétlen vakok a teljes bibliát minél előbb kézhez kaphassák vak-irással. Testvérek! Mutassátok meg hiteteket cselekedetben! Tegyetek félre heti fizetésetekből pár centet és küldjétek el a fönt jelzett címre. Minden adomány, akár kicsiny, akár nagy, egyformán kedves az Ur előtt. És aki erre a nemes célra ad, az a legszebb krisztusi erényt, a könyörületességet gyakorolja. Az Ur áldó kegyelme legyen'a kegyes adakozókon! SZERKESZTŐ.
