Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-05-09 / 19. szám
4. oldal AMERIKÁI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJÁ 19-ik szám az automobilosokhoz, hanem a rádió barátkáihoz is ezt a komoly apostoli intelmet kell intéznünk: Ne hagyjuk el a magunk gyülekezetét, amiképpen szokásuk némelyeknek! (Zsid. X :25.) A keresztyén embernek be kell látnia azt, hogy nagyobb hűséggel köteles viseltetni az élő egyház, mint egy élettelen eszköz iránt. Avagy, ha betegség nyoszolyádhoz szegez, felkerese házadban a rádió láthatatlan igehirdetője, hogy neked az óhajtott vigasztalást nyújtsa? Avagy törődik-e a rádióállomás azzal, hogy a gyermeked vallásos nevelésben részesül-e vagy nem? Még több ilyen kérdést lehetne felsorakoztatni. A fentiekből önként következik, hogy a rádió lehet átok, de lehet áldás is. S mi és a mi utódaink érzékeny károkat szenvedünk, ha a rádió iránti túlzott érdeklődésünk miatt a gyülekezeti élet felvirágoztatásának követelményeit elhanyagoljuk. Inkább arra igyekezzünk és azon iparkodjunk, hogy e találmány is Isten szolgálatába állíttassák, az emberek id- vességére, s az ő szent neve dicsőségére! Székely Sándor Megálljunk csak fiatalság (Caállauxról, Hindenburgról, meg a tavaszi ibolyákról.) Tapasztaltátok-e már, hogy a puska sokszor visszafelé sül el? Hogy valakit le akartok ütni s a végén az üt le benneteket? Tapasztaltátok-e már, ha gyűlölködéssel akartatok győzni, a végén mindig ti voltatok a vesztesek? Elhiszitek-e, hogy a legpraktikusabb életszabály a Jézus tanítása: Aki megdob kővel, dobd vissza kenyérrel? Nem hiszitek, hogy ez tényleg alkalmazható, keresztülvihető? Poincarré se hitte, a franciaországi “gyűlölet” párt kinevette. És az eredmény? Az egyik eredmény, hogy Caillaux újra pénzügyminiszter. Tudjátok ki ez a Caillaux? — Nagy bűne volt, megbocsáthatatlan. Meg akarta akadályozni a nagy háborút, békét akart kötni a háború közepén, közös érdekviszonyt akart felépite- ni Franciaország és Németország között. Képzeljétek a szörnyű biint! Aki békét, szeretetet, testvériséget hirdetett, milliók életét akarta megmenteni, Európát a pusztulástól: száműzték Caillauxt, megfosztották polgári jogaitól, lebunkóztálc. Úgy látszott meghalt, vége van. És most visszahozták, mint megmentöt ünnepük. Miért? Mert a józan okosság az, amit hirdet és nem a gyűlölet vaksága. Mert lé- Ref. Lap 3 ke csak közös érdekeltségen, testvéri megértésen, megbocsátáson és szereteten épülhet és nem hadseregen, pompás jelszavakon, irigy önzésen. Mert addig gyűlölködtek és fegyverkeztek Poincarré- ék, mig a csőd szélére nem sodorták Franciaországot; a gyűlölködésük vissza^ hozta leblinkozótt ellenségüket otthon.^ És Hindenburgot? Hindepburgot is az ő gyűlölködésük hozta vissza. Hindenburg megválasztása a legfényesebb példa arra, hogy mitipr el a gyűlölet? Nem épit, de rombol. Az éfllensé- get nem töri meg, de halálos ellenséggé teszi. Most jajgat és dühöng Francmor- szág, de mikor emberségesnek kellett vT na lenni a békepárttal Németországbar azt nem. Sőt. Most itt a felelet. A felelet: Hindenburg. Ősz katona, becsületes és egyenes, de nem ismeri csak az erő szavát. Franciaország se akart mást ismerni: most itt van. Ezt érte el a gyűlölködés. Nem értitek, hogy milyen mindent legyőző hatalom van Jézus tanításában: aki megdob kővel, dobd vissza kenyérrel... ? Nézzetek szét e világon, tanuljatok, ha gyűlölet és erőszak szavára hallgattok, egyszer eljő az idő, mikor meg kell alázkodnotok és visszahozni legyőzött, megrágott ellenségteket: ott van Caillaux s mikor ellenfeleiteket bunkóval akarjátok magatokhoz szeliditeni, egyszerre azt mondá, hogy elég. Visszahozza a ledöntött véres bálványokat s a Hadúr oltárán felgyújtja a tüzet: ott sötétlik: Hindenburg. Pedig az ibolyák nyílnak. Tavasz van. Halvány zöldben úszik a világ. Almafák fehér fejei nyílnak, barackfák rózsaszínen illatoznak s a tavaszi ibolyák kéken nevetnek rátok. Ha meglátjátok őket. Ha megtaláljátok őket. Ha keresitek őket. Keressetek ibolyát, keressetek napsugarat: illatot, szint, fényt, tavaszt. Keressétek a szépet, Isten mosolygó szemét. Tanuljátok meg, hogy ez az igazi érték, ez vezet el Isten szivéhez: a boldog szeretethez, az örülő, színes tavaszi élethez. Isten adja a boldogságot: nyissuk meg a szivünket az ibolyáknak, felejtsük el a gyűlöletet és szeressünk és szeressünk. ... Hisz oly szép ez az élet, ha annak látjuk, ha annak akarjuk, ha azzá tesszük! ---------- DTENES BARNA BEJELENTÉS. Tisztelettel jelentem be, hogy lapunk szerkesztői állásáról lemondottam. Fájó szívvel válók meg a Reformátusok Lapjától, de a detroiti gyülekezet érdeke azt parancsolja, hogy megmaradjak az egyház élén, mint lelkipásztor. A fö’öttes hatóság a bizottsággal együtt rövid időn belül meg- vá1 ászt ja az uj szerkesztőt, aki majd átveszi a lapot. Addig is kérem olvasóink jóakaratu támogatását. Tisztelettel TÓTH MIHÁLY, szerkesztő. LELKÉSZ AVATÁS WHARTONBAN Megható ünnepélyesség keretében avatták lelkésszé Whartonban tiszt. Csutoros Istvánt, Csutoros Elek clevelandi református lelkésznek fiát. Csutoros István a bloomfieldi theologián nagy szorgalommal és szép eredménynyel végzi lelkészi tanulmányait. A rendes papi vizsgát a Morris and Orange Presbytery előtt jeles sikerrel állta. A lelkészavatás április 22-én történt a whartoni református templomban, ahol az egyházmegye képviselői megjelentek. Rev. Dr. John N. MacMaughton, egyházmegyénk moderátora vezette az istentiszteletet. Nt. Dikovics János, bloomfieldi tanár a bibliát olvasta. Rev. Richard Sarift és Davy imádkoztak. Az igazán szivreható ünnepi beszédet az ifjú lelkész édes atyja, Csutoros Elek mondotta. Rev. William Chapman L. D., a bloomfieldi theologiának nagynevű presbi- dentje és Dr. Ewing, superintendens angolul szólották. Könnyek csillogtak a szemekben, amikor Csutoros Elek igazán ünnepies szavakkal saját palástját, a papi hivatal szimbólumát, fiának vállaira tette. A whartoni gyülekezet örömérzésének és tiszteletének két fehérruhás leányka ékes szavakkal adott kifejezést, amit az ifjú lelkész köszönettel fogadott. MUNKATÁRSAINK Lapunk mai számába a következő munkatársaink Írtak: Újlaki Ferenc loraini (Ohio) ref. lelkész: Anyák napján. Székely Sándor, brownsvillei (Pa.) presb. lelkész: A rádió és a vallás. Dienes Barna, caldwelli (N. J.) presb. lelkész: Megálljunk csak fiatalság! Tóth Mihály, detroiti (Mich) ref. lelkész: Mit tett értem Isten? Hankó M. Gyula, cclumbusi (Ohio) ref. lelkész: Tudakozzátok az írásokat. Horváth Sámuel, homesteadi (Pa.) ref. lelkész: Saulus megtérése. SZIVES KÉRELEM. Mindazokat," akik még az Árvaházi Naptárak árával nem számoltak el, arra kéri az árvaatya, hogy számoljanak le s a naptárakért befolyt összeget köldjék be minél előbb, mert bizony a szükség sok és nagy. >», j
