Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-05-09 / 19. szám
i9-ik szám Amerikai magyar reformátusok lapja CSENDES ÓRA MIT TETT ÉRTEM ISTEN? ^ ' IMA. Édes Jézus, áldott Megváltóm! Mily igen jól esik nekünk tudni azt, hogy Te önként feláldoztad magad a keresztfán érettünk. Testet öltöttél, emberi formát vettél magadra s eljöttél hozzánk, mert szerettél bennünket. Hálát adunk neked ezért s dicsőítjük szent neved. Óh rejts el minket, örök kőszál, aki értünk repedtél meg. Add a Te váltságod érdemét a mi beteg lelkűnknek, hogy megszabaduljon a bűn súlyától. Mi nem tehetünk eleget a törvényeknek, buzgóságunk is semmit nem ér, ha Te magad meg nem váltasz bennünket. Itt állunk előtted semmi nélkül, gyámoltalanul, keresztedbe fogódzva, benned bízva s igy könyörgünk néked: adj enyhülést, vedd el terhűnket, szabadíts meg mielőtt még a bűn meg nem emészt bennünket! Ámen. Tanítás. János 3:16. A negyvenedik zsoltárnak értékéből egy csöppet se vonok le, ha annak első versét, mely igy hangzik: “Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat” úgy magyarázom, hogy az a zsoltárirónak erkölcsi hanyatlására és azután az ebből való megváltására vonatkozik. A zsoltárirót a saját bűne a pusztulás gödrébe, a végveszedelem sáros fertőjébe vetette. Látta, hogy helyzete mily megalázó és visszataszító. Tudta, hogy elérkezett az az idő, amikor sülyedésről, vagy emelkedésről, életről vagy halálról lehet csak szó. Nem habozik. Az Úrhoz kiált. És az Ur kivonja őt a pusztulás sáros fertőjéből. Megerősíti és sziklára állítja. Azután uj éneket ad szájába: az Isten dicséretének az énekét. A zsoltáriróért tette ezt az Isten. És ha mi nem is vagyunk zsoltárirók, de életünk ha- ""'•■latos az övéhez. Bűnnel teljes. Ezt be kell ismerni, ennek tudatára kell ébredni. Szabadulás a bűntudat nélkül lehetetlen. Bármilyen bűnös legyen is az ember, ha azt beismeri, abból szabadulni óhajt, az isteni kegyelem nem késik szabaditásával. Azt mondja a szent irás, hogy “ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővelkedik”. Istennek kegyelme megszámlálhatatlan, mint a tenger fővénye. És legyen bár a mi bűnünk oly sok, mint a tenger fövénye, Istennek kegyelme, ha nem több, de legalább is any- nyi. Számláljuk meg a mi bűneinket és azután számláljuk meg Isten kegyelmét és azt fogjuk találni, hogy Istennek kegyelme sokkal több. Ha bűneink gödrének mélységére és sáros fertőjének borzalmasságára gondolunk: jusson eszünkbe, hogy mit tesz érettünk az Isten, amikor ő maga hiv bennünket, hogy tör- vénykezzünk véle és igy biztat: “Ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vér- szinüek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.” Nincs eddig még kémiai szer, mely a skárlát és a karmazsin szint ki tudná venni onnan, ahová az egyszer beette magát. Ám Istennek a kegyelme még az ilyen örök és halálos bűnnek a nyomát is képes letörülni az ember leikéről. Isten kegyelme az Ur Jézus Krisztus kiontatott vérének érdemével, bűnt elmosó erejével kopogtat be hozzánk. Ne mondja hát senki, hogy az én bűnöm oly sok, oly sötét, hogy bocsánatra reménységem nincsen. Ne mondja ezt senki, “Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Bűnös vagy? Érettnek tartod magad az örök kárhozatra, az örök halálra? Ne ess kétségbe! Nagy a jóságos Istennek kegyelme. Nézd az ő egyszülött fiát adta éretted. Nem kíván egyebet, csak azt, hogy menj a Golgota keresztjéhez. Tekints fel a fára. Halld meg utolsó sóhaját, utolsó szivdobbanását annak, aki éretted haldoklik, aki önmagát áldozta fel azért, hogy te élj. Nézd: keze, lába szögekkel átütve! Feje a kínzó fájdalomtól bágyadtan csüng le. Szomjazik és a kaján ember mérges ecetet ad néki. Még él s a durva poroszló dárdát döf oldalába. S az eszeveszett, az őrjöngő sokaság vértforraló gúnyt üz belőle. És ő verejtékezik és vérzik. Végre megrendül az ég és a föld és kiadja lelkétÉs most jusson eszetekbe, hogy akivel mindezek történtek maga volt a Mindenható Isten! És ezt ti érettetek szenvedte el. Ezt tette érettetek, óh öleljétek át ezt a sötét keresztet, mert annak árnyékában találjátok meg az örök üdvösségeteket. Csókoljátok meg azokat a megnyílt sebeket, mert ezeken keresztül juthattok be a mennyeknek országába. Nyissátok meg szivetek ajtaját a szenvedő Krisztus előtt, mert benne találjátok Istennek legfőbb ajándékát. Ő az ut, az élet, az igazság, Ő maga az örök üdvösség! Semmi ezen a világon nem tett még oly erős bizonyságot az Isten bűnbocsátó szerete- téről, mint a Krisztus keresztje. Semmi nem lágyította meg annyira a kemény, hitetlen sziveket, mint Istennek amaz édes üzenete, hogy hát feláldozza értünk, mindannyiunkért, mindannyiunk megváltásáért az ő egyszülött fiát. Az alpesi hegység csúcsain a hó és jég rendületlenül megáll a téli időszak zord viharai között. A nyári időben a nap gyönge sugarai azonban megolvasztják s csebegő, csobogó kis csermelypatakokban bukdácsol a hegyoldalon alá az éltet adó nedv. így olvad meg a hitetlenség zord kietlenségében megfagyott szív is, ha az isteni szeretetnek éltetadó, meleg sugarai ölelik körül. És ez a szeretet a Krisztus keresztjéről ragyog szemkápráztató fényességgel. A Krisztus keresztje! A Kereszten maga az Isten! Ez az én tudományom, ez az én the- olcgiám! Legalább is ez az én tudományomnak a lüktető életereje, ez a szive! Isten maga jelent meg az Ur Jézus Krisztusban, hogy megismertesse önmagát a világgal, hogy az ő sze- retetét kinyilatkoztassa és el fogadtassa az emberiséggel. Önmagát adta érettünk. Kereste, kutatta és megtalálta az elveszetteket. Mi mindannyian elveszett, az örök kárhozat, az örök megsemmisülés, az örök veszedelem örvényének szélén álló, önmagunkkal tehetetlen emberek vagyunk. De van nekünk egy mennyei édes atyánk, aki úgy szeretett bennünket, hogy nem nézhette a mi tehetetlen vergődésünket a bűn örvényének szélén és elküldte az ő egyszülött Fiát, hogy keressen fel bennünket, elveszetteket. Emeljen ki bennünket a pusztulás gödréből, a végveszedelem sáros fertőjéből. És vigyen be bennünket abba a lakóházba, melyet ő készít a benne bízók, 5 oldal benne hivők számára, akik az ő parancsolatait megtartják, akik elfogadják őt mesterüknek, királyuknak, örök megváltójuknak. Amen! IMA. Hallottuk szent igédet, örök kőszál, örök jóság, aki úgy szerettél bennünket, bűnös gyermekeidet, hogy egyszülött fiadat adtad érettünk, hogy akik hiszünk Ő benne, el ne vesszünk, hanem örök életet nyerjünk. Hála telt szívvel borulunk le előtted, mennyei Atyánk, e nagy kegyelemért. Könyörgünk: add nekünk életünknek minden napján mindenre elégséges kegyelmedet és ne hagyj bennünket elveszni a bűn örvényéljen. Fordulj hozzánk, midőn kiáltunk Te hozzád. Nyújtsd felénk jobbodat s szabadíts ki bennünket bűneinknek sáros fertőjéből. Moss meg minket áldott Fiad szent vérével, hogy fehérebbek legyünk a hónál. Szólj hozzánk édesen és csendesen és mondd, hogy megadod lelkünk üdvösségét Fiad által. Ámen! Tóth Mihály TUDAKOZZÁTOK AZ ÍRÁSOKAT VASÁRNAP, május 10. — Isten irgalmassága. Olvasandó Ésaiás könyve LIV. 7-12. Alapige: “Az én irgalmasságom tőled el nem távozik”. (Ésaiás LIV.8.) Bár bűnösök s azért büntetésre méltók vagyunk, az Isten, a mi jó Atyánk irgalmas hozzánk, mert szeret minket és nem akarja, hogy elvesszünk, hanem hogy megtérjünk é,s üdvösséget nyerjünk. Szól azért hozzánk, tanít minket szent Fia, az Ur Jézus által és Szent Lelkét adja nekünk, hogy megerősítsen az ő utaiban való járásra. Meg ne keményítsük hát a mi szivünket, el ne dobjuk magunktól az Isten irgalmasságát, hanem inkább tanuljuk meg az Ur Jézustól, hogy mi szolgál javunkra, üdvösségünkre és kövessük azt. Ne féljünk, az Isten Szent Lelke velünk lesz és megerősít az élet kisértései között s elvezérel a boldogságra, az üdvösségre. HÉTFŐ, május 11. — Saul munkája. Olvasandó a Cselekedetek könyve VIII. 1-3. és IX. 1. 2. Alapige: “Saul pedig pusztitá az anyaszentegyházat” (Csel. VIII. 3.) Saul, aki buzgó zsidó volt, érdemnek tartotta, hogy Isten neki alkalmat adott a keresztyének üldözésére. Fel is használta az alkalmat s kíméletlenül pusztitá az anyaszentegyházat. Mi is sokszor üldözzük a keresztyéneket és pusztítjuk az anyaszentegyházat, amikor gyűlölködünk és egymás ellen harcot folytatunk, amikor, bár magunkat keresztyéneknek nevezzük, nem úgy élünk, ahogy élnünk kellene, a hogy a Jézus arra példát adott. S amikor igy üldözzük a keresztyéneket és pusztítjuk az anyaszentegyházat, másnak is kárt okozunk, de annál többet magunknak. Jól van-e ez igy? KEDD, május 12. Saul megtérése. Olvasandó a Cselekedetek könyve IX. 3-18. Alapige: “Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?”' (Csel. IX. 6.) Az Istennek utai csodálatosak. Imé, az Isten akaratából a Krisztus egyik legnagyobb ellensége, Saul, megtér s lesz a legbuzgóbb ta- nitvány. Bárcsak mi is megtérnénk s az Ur Jézusnak hii tanítványai lennénk! Bárcsak mi is elhagynék az anyaszentegyház üldözését s lennénk az evangéliumnak életünk példája által buzgó hirdetői, hogy másokat is megnyerhet-
