Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-05-09 / 19. szám
Í9-ik szám Amerikai magyar reformátusok lapja 3. oldal A RÁDIÓ ÉS A VALLÁS A rádió neve utón útfélen megüti fülünket. E találmánynak dicséretétől és magasztalásától visszhangzik minden társasági összejövetel. A rádió diadala túlszárnyalja az automobil előhaladását. Hiszen évek teltek el, mig a közönséges halandó egy gépkocsit megszerkesztett és összeállított, ellenben a roppant világégés után néhány hónap múlva mindenütt elterjedt a rádiókészülék, s a huzalnélküli érintkezés hálózata egyre messzebbre nyúlik. A legegyszerűbb kunyhóban, valamint a legbüszkébb palotában ráakadunk a rádió felvevőkészülékére, s az is előfordul, hogy bizonyos esetekben egyéb szükségleti cikkek nélkülözése árán hódolnak be e divatnak. A rádióláz vett erőt az amerikai népen, s az — a beérkezett jelentések szerint —• más országokba is áthatolt és más nemzetekre is átragadt. Az időjárás, mint minden napi beszédtárgy, elvesztette népszerűségét, mivel mindenki örül, ha alkalma nyílik annak a továbbítására, amit a rádióval felfogott, s boldogan dicsekszik, ha minél több és mennél távolabb fekvő leadóállomással sikerült összeköttetést létesítenie. Tényleg elenyésznek a távolságok, amelyek egyik várost a másiktól elválasztották, s úgy tűnik fel, mintha előttünk álló emberekkel beszélgetnénk és társalognánk, azzal a különbséggel, hogy az egyik fél hallgatásra és némaságra van kárhoztatva, legfeljebb ama megtorlással élhetünk, hogy megunjuk az egyenlőtlen versenyt, a készülék egyik billentyűjének megcsavará- sával a másiknak is torkába forrasztjuk a szót. A hallgató közönség szórakoztatására és mulattatására nagy leadóállomások működnek, amelyek előre meghatározott és rendszeres műsort nyújtanak. E műsor néha tűrhető, néha selejtes, de hát ajándék marhának nem illő a foga állapota iránt érdeklődni. Az is megtörténik, hogy a mulattató és szórakoztató részen kívül oktatás, sőt lelki épület is elsőrendű célját képezi a leadóállomásoknak. E módon a rádió óriási befolyást gyakorol a népre, s nem titkoljuk el, hogy a rádió a vallásos életre nézve is jelentőségteljes. A rádió általános elterjedésének megvannak a nagy előnyei, ám komoly veszedelmeket is rejt magában, amelyekre a következőkben óhajtunk fényt deríteni. A rádiókészülék előnyös, s úgy az általános népéletre, mint különösebben val lási szempontból fontos és nagy horderejű. A rádió tekintélyes változást idézett elő az amerikai nép körében. Az átlagos amerikai leginkább csak azért ment a mozgószinházba, hogy szemeit legeltesse, s ha valaki azt tűzte ki maga elé, hogy a néphez férkőzik, akkor a szemet volt kénytelen foglalkoztatni. Ez az oka annak, hogy lelkészétől is színészi tempókat és taglejtéseket várt, midőn az a szószéken Isten igéjét hirdette, s abban a balhiedelemben ringatta magát, hogy lelki- pásztora őt gyönyörködtető és kápráztató színdarabok bemutatásával is köteles ellátni. Az a veszély fenyegette az amerikai népet, hogy füle,-halló szerve lassanként elkorcsosul és elcsenevészedik. A rádió ellenben a fület veszi igénybe, s a látásról a hallásra irányul, tehát az egyoldalú fejlődésnek véget vet. A mozgószin- ház vészit vonzóerejéből, s úgy a világi, mint az egyházi szónok megint hallgatókra talál. Ráadásul az egész család otthon marad, s ahelyett, hogy a szép esteli órákat a színházban töltenék, a családi tűzhelyen a rádió körül sereglenek össze, a mely hangerősitő tölcsérjével (loudspeaker) az egész családot foglalkoztatja. Bizony, nagy előny, ha az amerikai család haziasan gondolkozik, s — megfigyelésünk szerint — a rádió előmozdítja ez érzületet. A napi újdonságok gyors elterjedése határozottan egy másik nagy előny, mivel a készüléknél hallgatózó személy hamarabb vesz ezekről tudomást, mint ha a sajtóból kikerült hírlapból szerezne azokról értesülést. A gyakran néhány óra alatt bekövetkező időjárás változásokat a rádió figyelmeztetőleg tovább röpíti, s igy a farmer ember idejében foganatosithat óvintézkedéseket. Különösebb és rendkívüli események hire a legrövidebb idő alatt bejárja az ország zegét-zugát. A vallásos élet meséjére is átcsapnak a rádió előnyei, s csak örülnünk lehet afelett, hogy az egyház eleve biztosította a maga számára ez előnyöket, még pedig részint az által, hogy templomi leadóállomásokat alkalmazott, részint az által, hogy más leadóállomásoknak vallásos tartalmú vasárnapi műsor nyújtása iránti szolgálatkészségét a maga javára kamatoztatta és gyümölcsöztette. A rádió az igehirdetőnek lehetővé teszi, hogy ne csupán a templomot látogató egyénekkel, hanem az otthon maradó betegekkel és gyengélkedőkkel, sőt sok közönyös, nemtörődő népséggel kerüljön személyes viszonylatba és összeköttetésbe. Viszont az is letagadhatatlan tény, hogy a rádióprédikációk nem tűnnek el nyomtalanul, mert okvetlenül befolyásolják a hallgatókat, annyira, hogy a közönyösek hirtelen öntudatra ébrednek és a félutról visszafordulnak, másoknál pedig az eredmény a vallási kérdések iránti fokozottabb érdeklődésben nyilvánul. Valóban, a rádió szép feladatot tölt be azáltal, hogy a megfáradottaknak és megterhelteknek lelki megnyugvással kedveskedik. Azonban a rádió az előnyök mellett veszélyeket is rejt magában, amelyek se el nem titkolandók, se le nem tagadhatok, mivel azok a vallásos élet mezejére is vonatkoznak. Egyik veszély a csekélyebb értékű dolognak elterjedésében rejlik. Kisebb állomások túl sok tánczenét közvetítenek. Igen könnyen kialakul az a lehetőség is, hogy a rádió a hallgató egyénnek rosszat, károsat mond fülébe. Örvendezve jegyezzük fel, hogy ilyen visszaélés ma már nem fordul elő. Még az is veszélyes, ha vallásos műsort és prédikációt továbbítanak rádión. Az egyház ugyan ellenőrzi az ilyen műsorokat és prédikációkat, ám ki tarthatja vissza a szektákat attól, hogy a rádiót propaganda eszköznek használják fel? A rádió bizonyára az olvasást is korlátok közé fogja szorítani, mivel lényegesen könnyebb szórakozva hallgatni, mint egy jó könyvbe vagy folyóiratba elmélyedni. A könyvtárak már érzik az olvasó közönség számának megcsappanását. Az is veszélyes, hogy a rádió uji egyoldalúságot istápol, mivel a rádió lelkes barát- jai előtt csak az a fontos, hogy ezzel vagy azzal a távolfekvő állomással megkapták- e az összeköttetést. A rádióüzenetnek a szívre, elmére és lélekre való hatása csekélynek látszik. A rádióistentiszteleteknél az ellapasodás kézzelfogható. A lelkész és hallgatósága között semmi személyes viszony nem forog fenn. Hallgat a nép, mert nincs más müsorpont. Csak kevésnek jut eszébe, hogy a jelzett bibliai helyet kikeresse, az elzengett éneket fellapozza, imádság közben szemét becsukja és kezét ösz- szekulcsolja. Ha az igehirdető kiejtése vagy hanghordozása valakinek nem tetszik, egyszerűen elvágja az összeköttetést. Igazi áhítatra és benső magábaszál- lásra bajosan kerül sor. Némelyek attól félnek, hogy a rádió ez ünnepélyes órái csökkentik és csorbítják a templomlátogatást. Ezt nem tagadjuk; de csak olyanok maradnak el az Isten házából, akiket laza kapocs fűzött az egyházhoz, akik egy kissé göröngyös úttól és csepergő esőtől is visszariadnak. Kényelmesebb a rádió mellé letelepedni. Mindazonáltal a rádió sohasem fogja a templomlátogatást teljesen pótolhatni, minthogy a keresztyén vallásban a személyes tényező igen erős, s a keresztyén vallás sokkal inkább gyökere-; zik a közösségi érzet ápolásában és fen- tartásában. A hitszónokot látni akarjuk, s keresztyén atyánkfiaival érintkezni kívánunk. Az magától értetődik és természetes, hogy álomszuszék, közönyös és lanyha egyének inkább a rádiókészlethez húznak, mint a templomhoz. Nem csupán
