Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-05-09 / 19. szám
2. oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 19-ik szám r----------------------------------------PUBLICATION COMMITTEE: Rev. Alexander Ludman, Rev. Géza Takaró, Rev. Julius Melegh, Rev. Francis Újlaki, Rev. Louis Bogár, Rev. Gabriel Dókus jr., Rev. Francis Kovách, Rév. Charles Papp, Rév. Sigismund Laky. EDITOR IN CHIEF: Rev. MICHAEL TÓTH, 8016 Vanderbilt Avenue Detroit, Mich. Tel. Cedar 4237 SUBSCRIPTION TERMS: $2.00 PER YEAR SENT ANYWHERE. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AMERICAN HUNGARIAN PRESBYTERIAN AND REFORMED CHURCH PAPER PUBLISHED WEEKLY — MEGJELENIK MINDEN HÉTEN This Paper is Published in Cooperation with the Reformed Church in the United States & the Presbyterian Church in the United States of Americal Mindennemű közleménvek vagy előfizetési és hirdetési dijak :: a felelős szerkesztőhöz küldendők. :: Publication Office: 7911 W. Jefferson Ave. Detroit, Mich. Tel. Cedar 0414 Editor’s Address: 8016 Vanderbilt Ave. Detroit, Mich. = Tel. Cedar 4237 Entered as second class mail matter on the 16th of October, 1924 at the P. O. at Detroit, Michigan, under the Act of March 3, 1879. KIADÓ BIZOTTSÁG: Ludmán Sándor, Bridgeport Takaró Géza, New York Melegh Gyula, McKeesport Újlaki Ferenc, Lorain Bogár Lajos, Toledo Dókus Gábor, Canton Kovách Ferenc, Bloomfield Papp Károly, Lackawanna Laky Zsigmond. New Brunswick FELELŐS SZERKESZTŐ: TÓTH MIHÁLY, 8016 Vanderbilt Avenue Detroit, Mich. Tel. Cedar 4237 ELŐFIZETÉSI ÁR: BÁRHOVA KÜLDVE 2 DOLLÁR EGY ÉVRE. TTEGYÜNK KIVÉTELT és ez alkalom- •f- mai szenteljük e rovatot az anyák ejnlékének: — Hajdanában eg'y tehetséges, de ismeretlen szobrász-művészt megbíztak azzal, hogy készítsen egy olyan szobrot, amit a város főterén felállíthatnak. A szobornak sikerülni kell. Ha ő készíti, sikerülni is fog. Ám, de az ő neve ismeretlen. Tehát ne a saját nevét, hanem egy ismert és nagyhírű művésznek a Hevét vésse a szoborra. O megkapja a jó fizetést: az elismerést azonban át kell engedni annak a másik, immár nagy nevű művésznek. Elkészül a szobor. A siker óriási. A nagynevű szobrászt rendre ünnepük. Csaknem leroskad a babérok alatt. Büszkén ékeskedik a más tollával. Ugyanakkor a mű igazi alkotóját jobbra-balra lökdösi az ünneplő közönség. A saját müvéhez, léikének javához, isteni tehetségének fénnséges alkotásához még csak közel sem eresztik. Az évek jönnek. Az évek mennek. Az idő végzi a maga munkáját. Jég, fagy, hő, hideg szelek, tomboló viharok nyaldossák körül a szobrot. A rávésett név megreped. Majd darabokban alá hull. Feltűnik a kőbe mélyen bevésve egy uj név. Ismeretlen, de az igazi müalkotónak a neve. A hamis név az igazi névre mázolt vakolatba volt csak vésve. És az érdem megkapja a maga jutalmát. TVTEKEM MINDIG ez az esemény jut •*-’ eszembe, valahányszor a történelem egy-egy hősének nagyságáról, avagy kiválóságáról hallok, vagy olvasok. A jel lemrajz irók kivétel nélkül majd mind hamisítók. A történelmi nagyságok kiválóságának forrását ezek rendesen a tanító mésterben, vagy egy másik kiváló nagyságban, vagy valami véletlen esemény közrejátszásában keresik. Ideges csudál- kozással kérdezem ilyenkor önmagámtól: mikor pattan már le az a külső máz, mikor hull már le a vakolat és mikor kapja már meg az igazi művész, az igazi alkotó: az; édes anya ezért a kiválóságért a jól mégérdemelt jutalmat, az elismerést? MEGJEGYZÉSEK OZÁZ KÖZÜL kilencvenkilenc esetben az ^ édes anya áldott befolyása teszi emberré az embert. Lehet, hogy te, aki még ifjú vagy, nem tudod ezt megérteni. Ám, ha majd ogy kicsit megöregszel, ha a bölcsesség poharából egy kicsit többet iszol, ha majd fokozott mértékben fogod érezni, hogy az életnek nemcsak rózsával behintett, de éles sziklákkal kirakott utai is vannak, ha majd forró könnyek szántanak barázdát most még üde arcodon: akkor majd lehull életedről az a külső máz darabokban hull le a vakolat s feltűnik egy név, mely előtt szent indulattal, isteni tisztelettel állsz meg: édes anyádnak a neve. Annak az asszonykának a neve, akinek köszönheted mindazt, ami jellemedben szép, tiszta, nemes és szent! T/ÜLÖNÖSNEK TŰNIK FEL előttem, hogy az édes anyák, az emberiség gondolatvilágának s erkölcsvilágának formálói oly kevés elismerésben részesülnek. A világ csak a sikert sikerre halmozó fiút látja. Az édes anya csak egy fok abban a lépcsőben, amelyen a fiú a magasba emelkedik. Az ö nevét, az ő arcképét a hírlapok nem közük. Csak a fiút magasztalják. Az ünnepeltetés központjában csak a fin áll. Pedig az az öreg, az a jóságos arc, mely ott a háttérben húzódik meg: az tette lehetővé a fiú sikereit. PZ AZ ÜNNEP SAJÁTSÁGOS amerikai ünnep. Ennek gondolata egy jóságos leány lelkében született meg. (Miss Anna M. Jarvis). Azt mondotta, hogy “az emberiség előhaladásának az alapját a jó édes anya veti meg.” Ebben a mondatban fejezte ki saját hitvallását s ez volt az, ami az ő ihletett lelkét nemes eszméjének megvalósítására serkentette. Ennek a nemes gondolatnak csak egyetlen forrása lehetett: egy jó édes anyának gyermeke fölött soha meg nem szűnő, áldott befolyása. E leány és anyja között valami szokatlan s oly benn- sőséges viszony létezhetett, amit még a halál sem tudott megszakítani. Ő maga mondja, hogy édes anyja olyan régi vágású házias asszony volt, aki legfőbb örömét és boldogságát a vasárnapi iskola egyik osztályának tanításában és a családi kör rendben tartásában találta. Ötven esztendőn keresztül tanított egy osztályt úgy, hogy nemcsak az első, de a második nemzedékre is kiterjesztette tiszta lelkének áldott befolyását. Halála után ez a leány minden esztendőben egy nagy csokor fehér szekfüt vásárolt és édes anyja emlékére szétosztotta a vasárnai iskolás gyermekek között. “Ha már a gyermekek kapnak szekfüt, miért ne kapnának mások is?” Szólott az elhunyt egyik jó barátnője. És kaptak mások is. “Ha már ennek az egy jó édes anyának az emlékére viselünk virágot, miért ne viselnénk minden elhunyt édes anyának az emlékére?” — szólott egy másik. És szokásba .jött minden május második vasárnapján az elhunyt édes anyák emlékére egy fehér szekfüt viselni. “Ha már az elköltözöttekkel szemben igy kifejezzük elismerésünket, miért ne tennők azt az élő, küzdő, dolgozó s áldozatokat hozó édes anyákkal szemben?” — szólott a harmadik. És a fehér szekfii mellett divatba jött a vörös szekfii is. Ezzel aztán megszületett az anyák napja, amit ma széles Amerikában mindenütt megünnepelnek. Tl/ITÉRT ÜNNEPELJÜK mi meg ezt a ■*-*-1 napot? Azért, mert ez az esztendő háromszázhatvanöt napja között egyike a legszentebb napoknak. A polgári ünnepek között nincs hozzá hasonló. Az egyházi ünnepek között is csak a karácsony és a husvét emelkedik fölé. Nem vagyok hive a folytonos iinnepszaporitásoknak, de azt mondom, hogy áldott az asszonyok között az a jó lélek, aki ezt a napot kezdeményezte. Mőtó nedjg mert nemcsak elismeréssel Tcíózik ez ezen a világon a legtisztább a legistenibb lénynek: az édes anyának, hanem biztatást és alkalmat kínál ez arra nézve, hogy újra trónra iiltet- tessék és e gyarló világban az Isten által számukra kijellőlt, jól megérdemelt magas polcra emeltessék minden édes anya.
