Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-05-09 / 19. szám
VOL. XXVI. ÉVFOLYAM NO. 19. SZÁM DETROIT, MICH., 1925 MÁJUS 9. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK I APJA ...ö jrvn\«Nv -1'1-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------T * ^ * TT -v W<>íl _____________________ Entered as second class mail matter on the 16th of October, 1924 at the P. 0. at De«pf * • 1 Act of March 3, 1879. ANYÁK A teremtés koronája a férfi. De a koronán a legértékesebb drága gyöngy, legragyogóbb gyémánt: a nő. Istentől kapott szent és becses ajándék a nő. Hogy mily csudás értéket, erőt, szeretetet, gyöngédséget nyert a világ, az ember, Istennek legértékesebb ajándéka, a nő, által, azt csak az tudja megérteni, az tudja érezni, akinek elég ideig élt az édes anyja, hogy megéreztesse vele az édes anyai nagy szeretetet, vagy akinek élete nagy megpróbáltatásaiban, amikor mindenki elhagyta, ott maradt oldala mellett a hűséges hitves, aki szeretetével, ragaszkodásával, visszaadta az Istenbe és az éleibe vetett hitet. Csudálatos és titokzatos ajándék a nő. Áldás és átok, ujjongó öröm és keserves könyhullatás, felemelkedés és sülyedés, előrehaladás és romlás forrása egyaránt. Titokzatos erő, amelyik láthatatlanul ott él, ott hat, irányit az egyes ember, a családok, a nemzetek életében. A legnagyobb hatását, erejét, a női nem megdicsőülése, az édes anya által éri el. Édes anya!. . . Óh száz és száz édes emlék, bűbájos dallam elevenedik meg, szólal meg lelkűnkben e szó hallatára: édes anya! Látjuk az arcát, jóságos vagy szigorú tekintetét, mosolyát, könnyét, érezzük kezének simogatá- sát, halljuk hangját. Előttünk van! Lelkűnkben él! Soha ki nem törli emlékét semmi sem. “Óh, mi ő nekünk, azt el nem mondhatom, mert nincs rá szó, nincsen fogalom. . .” (Petőfi.) Óh áldott legyen az Isten, hogy adott hinni, bízni, szeretni tudó édesanyákat! Az igazi édes anyáknak hatást), emléke elévülhetetlen. Erről tesz bizonyságot minden nagy ember. Pasteurnak a nagy francia tudósnak szülőházát emléktáblával jelölték meg tisztelői. Az emléktábla leleplezési ünnepélyén ő maga is jelen volt és hatalmas beszédében a következőket mondotta: “Óh édes apára, édes anyám, ti elköltözött kedveseim, kik a szegényes házacskában laktatok, nektek köszönhetek én mindent! Te bátor lelkű édes anyám, te lehelted, te csepegtetted lelkembe a szépért, nemesért, a tudományért való éhezést és szomjuhozást. Mikor a tudomány nagyságát hazám nagyságával olvasztottam egybe, akkor te-^uf^ gondolfm, mert te tanítottál erre. Es 'te, édes apám, aki oíy ie' z munkával kerested meg mindennapi kenyerünket, te tanítottál meg arra, hogy mi a kitartás, türelem...” “Mindazért, ami vagyok és mindazért, ami még remélem, hogy leszek: édes anyámnak tartozom.” Lincoln Ábrahám mondotta ezt, amikor már az Egyesült Államok elnöke volt. “Édes anyám tett azzá, ami vagyok.” Edison, a hires feltaláló mondja. “Úgy szeretett engem, oly őszinte volt hozzám és annyira bízott bennem, hogy feltettem magamban azt, hogy ennek az asszonynak nem szabad bennem csalódnia.” “Mindaz az eredmény, amit ebben az életben fel tudok mutatni, édes anyámnak az érdeme.” így nyilatkozik Dr. Moody, a hírneves evangélista. “Akinek volt édes anyja, az előtt minden asszony szent.” így kiált föl egy nagynevű államférfiu. “Édes anyám csókja avatott művésszé.” Ezt a vallomást teszi egv világhírű művész. Megható Cowpernek, a nagy költőnek, bizonyságtétele: Cowper hat éves korában árván maradt. Fényes csillagként élt lelkében édes anyja emléke. Élete későbbi felében egyik barátja édes anyja képével ajándékozta meg. A becses ajándékot küldőnek a következőket irta: “Az egész világon nem találhattál volna értékesebb ajándékot, amivel nagyobb örömöt szereztél volna, mint édes anyám képe. Tegnap este kaptam meg. Összecsókolgattam, aztán felakasztottam az ágyam felé, hogy az ő képe legyen az, amit a nap múltával utoljára megpillantok, hogy az ő képe legyen az első, akire tekintetem legelőször esik, mikor reggel felébredek... A te képed ez anyám. . .A te drága, áldott mosolyod ott ül ajkadon, óh mily sokszor derítettél fel ezzel a mosolygással. . . Anyám, amikor meghaltál, mondd, láttad-e, érezted-e éretted hullatott könnyeimet? Hallottam a harangszót, a temetési éneket, de nem tudtam elhinni, hogy meghaltál, mindig vártam, hogy visszajössz! E várakozásban telt el egész életem. Es visszajöttél, velem voltál, mindig...” Ezen az áldott ünnepnapon, édes anyák napján, emlékezzünk meg mi is édes anyánkról. Mutassuk meg irántuk való szeretetünket, öntsük ki hálánkat Isten iránt, hogy megajándékozott minket a világ legnagyobb, légcsudálatosabb szeretetével, az édes anyai szeretettel. És ebből a nagy szerétéiből, az édes anya szeretető- bői, mint tükörből, lássuk meg, érezzük meg a még nagyobb szeretetet: Isten szeretetét! “Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről? hogy ne könyörüljön méhe fián?. . . Es ha elfeledkeznének is ezek, én te rólad el nem feledkezem!. . . Mint férfit, akit anyja vigasztal, akként vigasztallak titeket én!” Ezt mondja az Ur. ÚJLAKI FERENC
