Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1925-01-10 / 2. szám

2 IK SZÁM AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 11 oldal dot, küzködést, munkát. Vagy: naplo­pást, tobzódást, élevezetek hajszolását. És hasznosan, vagy haszontalanul, de el­telt a nap és te nem tudod, hogy fölöt­ted nyitva volt az ég s onnan két vizsgáló szem figyelt reád. Nézte, hogy keres­ted-e Őt? Tudod-e egyáltalában, hogy őt keresni kell, jobban, mint a drágakin­cseket, vagy a kenyeret, a miért napestig töröd magad? Mert elrejtőzködő Isten és ne hidd, hogy megtaláltad, ha nem igazi utón próbálod megközeliteni. Egy ut van, a Krisztus. Közeledj hozzá és az Ő drága, éretted megsebesített kezébe tedd a tiedet, elvezet Atyához. Akkor lesz értelme életednek, öröme, áldása leg­egyszerűbb, vagy legfárasztóbb munkáid­nak. Az Ur letekintett. És te feltekintettél-e? Ugy-e, mi­lyen csodálatos volna, ha nem volna fe­lettünk kék mennyboltozat, felhők és a szemeinknek olyan erős látóképességük volna, hogy látnánk az eget nyitva s fe­lettünk a mindent látó szemeket- Hány­szor felnéznénk akkor dolgaink közben, beszélgetéseink alatt s — vigyáznánk. — Mint azok a kis gyermekek, a kik lemen­nek játszani a kertbe, de édes anyjuk fi­gyelmeztette őket, hogy jól viselkedje­nek. Érezték az őrködő, vizsgáló szeme­ket fölöttük. Óh, mi gondatlanok! Mi­ket figyelhet meg az Ur csak egy nap is rajtunk, a mint letekint reánk! Éljünk igen felelősségteljes életet! JANUÁR 16, PÉNTEK. Ha az Isten ve­lünk, kicsoda ellenünk? Róm. 8:31. A félelem a bizonytalanság gyümöl­cse. S a bizonytalanság kínos érzése ak­kor lep meg, ha sötét van körülöttünk, vagy nem érzünk biztos talajt a lábunk alatt. Mire van tehát szükségünk? Arra, hogy világosságban, bizonyos utón jár­junk. S ez lehetséges. Ha rábízzuk ma­gunkat Istenre: “Ne az én akaratom le­gyen meg, hanem a Tied.” S erre vi­szont akkor leszünk készek, ha elhittük s elfogadtuk Istennek a Krisztusban meg­jelent szeretetét. Ha tudjuk azt, hogy Isten szeret, szétfoszlik körülöttünk min­den homály. Ha rábízzuk magunkat a mi megváltó Istenünk akaratára, akkor az Isten mutatta utón biztos léptekkel megyünk. így nem gyötri a szivünket félelem, hanem boldogító bátorság tölti el. Bátrak lehetünk. A mikor Luther Márton megtudta, hogy a pápa is, a császár is átok alá ve­tette, nyugodtan kiment a kertbe és ör­vendező szívvel zsoltárokat énekelt. Ta­lálkozott a priorral és az megkérdezte, hogy mi az újság? Erre Luther igy fe­lelt: “Semmi különös. A mit hallottam, az nekem nem is okozhat gondot, hanem csak az Ur Krisztusnak. Az Ő dolga, hogy vájjon leengedi-e magát taszittatni az Atya jobbjáról s engedi-e megsemmi- sittetni a maga egyházában; nagyon cse­kély vagyok én ahhoz, hogy Őt és az Ő ügyét e világ fejedelmével szemben meg­védelmezzem.” íme, ezért lehet a keresz­tyén ember bátor és nyugodt, ha tombol­nak Isten országának ellenségei. Az Ur állja a harcot és kivívja a győzedelmet. JANUÁR 17, SZOMBAT. A szél fuj, a hova akar. Ján. 3:8. A tapasztalat azt mutatja, hogy az Ur Jézus Krisztus, a hasonlatoknak töké­letes mestere, ebben a hasonlatban is tö­kéleteset adott. Van-e valami, a mi ha­tárt vethet a szélnek? Hiszen csak a mo­dern technika tudta valamennyire lég­CSENDES ÓRA (Folytatás a 8. oldalról.) és vele együtt meghalt anyai szivének minden reménysége, minden várakozása. Elmúltak az.ünnepek, de megmarad lelkűnkben Jézusnak és Máriának képe és a Simeon szava: “a te lelkedet is által- járhatja az éles tőr”. Óh tanítson meg Mária példája ön­feláldozásra, Jézusért, szeretteinkért, az egyházért, mint Krisztus testéért, az igaz ügyért való szenvedésre. Mert ha Krisz­tussal együtt szenvedünk, vele együtt di­csőülünk is meg. Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlítha­tók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.” Róm. 8:17, 18. IMA. Édes Megváltó Jézusom! úgy állok felséges szined elé, mint egykor a tanítványok ál­lottak, a munkamezó're, az élet harcterére való kibocsátás előtt. Mielőtt elbocsátot­tad volna őket szined elől, hatalmat, meg biztatást, erőt adtál nékik. Ezt adj én né­kem is Megváltó Jézusom. A te erődet, a te segítségedet add, hogy meg tudjak ál- lani, hogy erőm legyen küzdeni, sőt veled, éretted szenvedni. Erőre van szükségem, Jézusom, mert rossz, hálátlan, szeretetlen ez a világ, mert nehéz az élet, sok a küz­delem. Adj azért oly erőt, hogy az élet küzdelméből kikerülve, én is azzal a je­lentéssel, boldog bizonyságtevéssel áll­hassak felséges szined elé, amivel tanít­ványaid állottak: Uram, a te nevedben még az ördögök is engedtek nékem! óh tégy győzelmessé! tégy kitartóvá a szen­vedésben, hogy veled együtt szenvedve, veled együtt dicsőüljek is meg. Ámen. ÚJLAKI FERENC üressé tenni a teret s alighanem van alap­ja annak az állításnak, hogy légüres tér tulajdonkép lehetetlenség. S azt látjuk, hogy a Lélek munkája hasonlatos a le­vegő áramlásához. Láthatatlanul, meg nem figyelhető utakon és módokon jut el az emberi lélekbe és végzi titokzatos munkáját. Gondold meg: a Lélek most is munkálkodik benned és te most is vagy engedelmeskedel neki, vagy szembeszál­lasz vele. S gondold meg, hogy a Lélek­nek való engedelmesség élet, a vele való ellenkezés halál. Engedj tehát a Lélek­nek s tekints áhítattal magad körül, mert a Lélek mindenütt munkálkodik. Isten boldog gyermekében éppen úgy, mint a világ megkeményedett, gőgös gyermeké­ben. Vigyázz, hogy meg ne rontsd, meg ne zavard a Lélek munkáját. A Lélek titokzatos munkája. • A XVIII. században történt, hogy egy király, mialatt hűséges udvari papja prédikált, elaludt a templomban. Egy­szerre csak felriadt, és megkérdezte a ki­rálynét, hogy mit mondott a pap? A ki­rályné elismételte a prédikáció utolsó da­rabját. A király fejét csóválta: “Mást mondott; azt mondotta, hogy a király el van veszve, ha meg nem tér.” Mikor a királyné ezt elmondotta az udvari pap­nak, ez igy szólt: “A mit én a királynak, ha ébren van, meg nem mondhatok, azt megmondja Isten neki álmában. BEL- ÉS KÜLMISSZIÓ (Folytatás az 5. oldalról) eredményeket, melyek a keresztyén hit elfogadásából származnak.” Sir C. U. Artchison, Punjab ex-kor- mányzója: “Azok a változások, miket a keresztyén misszionáriusok idéznek elő Indiában, egyszerűen csodálatosak, ők ássák alá a hindu babona fundamentu­mait lassan, de biztosan s ők készítik elő a vallás, erkölcs és társadalmi átalakulás békés forradalmát.” Chulalongkoru, Sram királya: “Az amerikai misszionáriusok országom és né­pem jólétének előbbrevitelében többet tettek, mint bármely más külföldi befo­lyás.” Damrong herceg, Siam belügyminisz­tere, az Egyesült Államok siami nagykö­vetének, Hamilton King-nek ezeket irta: “Az önök misszionáriusait országomban megkülönböztetett tisztelettel vesszük körül és nagyon nagyra becsüljük azt a munkát, a mit népünk között végeznek. Kívánom, hogy ezt mindenki értse meg s ha önnek módjában fog állani ezt tudtul adni amerikai polgártársainak, kérem, tegye meg ezt értem.” Bogár Lajos.

Next

/
Thumbnails
Contents